A stréber lány /Befejezett/

❤️16.rèsz❤️

~James Henderson~

HÈTFÖ

Az a csók......
Egyszerüen nem tudok ki verni a fejemből, már majdnem egy hét eltelt azóta de még mindig együtt vagyok Scarlettel,Sophival azóta nem beszèltem mert nem jár suliba,meg is értem mert az apukája nem lett sokkal jobban ahogy hallottam. És másnap reggel mikor felkeltem már nem volt mellettem mert az anyám haza vitte. Dühös voltam amiért nem volt ott reggel aztán rájöttem hogy talán jobb is így legalább nem kell szembe néznem azzal hogy, egyrészt meg csaltak a barátnőmet másrészt pedig hogy kurvara èlveztem. Nem tudom hogy mi történt akkor de soha nem volt még ilyen csókom,konkrétan éget a szám ès egyre csak többet akartam belőle. Aztán sajnos Scarlett csókjat folyton ahoz az egy különleges csókhoz tudom hasonlítani. Komolyan megbolondultam. Sophia nem szép,lúzer és én nem akarok töle semmit.......na igen ezt próbálom elhitettni magammal,van egy gyönyörü barátnöm aki az utobbi idöben egyre kedvesebb velem úgyhogy tartanom kell magam ehez. És valoszinüleg Sophia azt a csókot már régen elfelejtette így nekem is ezt kell tennem.

~~~

Eléggé nehézkesen kelltem semmi kedvem nem volt suliba menni tekintve hogy hétfö van.De azért elindultam mert muszály menni. Beültem a kocsiba és elmentem Scarlettért.

-Szia,bébi-szált be a kocsiba és jó hosszú csókkal köszöntött. Utálom magam amiért folyton egy másik csókhoz hasonlitom. Nem kéne egy másik lányra gondolnom,egy másik szempárra és pláne nem egy másik csókra.

-Szia-köszöntem vissza. Nekem valahogy még mindig nem megy ez a becèzetés dolog.

-Sajnos most nem tudok kint maradni veled a lányok sürgős megbeszèlèst akarnak tartani.-kezdett el fecsegni.

-nem baj- válaszoltam nyugodtan. Pár perc múlva megérkeztünk a parkolóba Scarlett gyorsan nyomot egy csókot az ajkamra és már el is tűnt. Nyugodtan sétálok a többiekhez mert már látom is őket az udvar másik végébe.....de nem csak 2-en vannak. Itt van Sophi is csak éppen háttal áll nekem. Nem gondoltam volna hogy megint ekkora hatással lesz rám, izzad a tenyerem ès úgy érzem bármelyik pillanatban eltudnèk ájulni.

-Sziasztok- köszöntem viszont a hangom különösen rekedtnek hangzott. A hangomra a lány össze randult és olyan lassan fordult meg amilyen lassan csak lehetett mint ha azt remélné idö közben eltünök.

-Hali,csá,szia-különbözö köszönèseket kaptam vissza

-mizu?-turtam bele a hajamba és végig néztem a társaságon de Sophia nem nézet a szemembe csak a földet bámulta. Egyèpkènt nagyon szèp volt ma. Egy egyszerű fekete farmer,egy sötètkèk pulcsi volt rajta amit be tört a nadrágjába ès a válla meg a kulccsontja kilátszot. Azt hiszem kinozni akar engem azzal hogy minèl többet mutat a puha,csókolni való bőréből.

-semmi,pont arról beszéltünk hogy elkène menni egy buliba-válaszolta Noah- de Sophia valószínűleg nem jön.

-Ne haragudjatok tényleg de nekem ehez most nem lenne erőm. Örülök hogy suliba be tudtam jönni. Majd ha apa jobban lesz ígérem bepotoljuk.-nèzet végig mindenkin sajnálkozoan még rám is szánt egy pillantást.

-Rendben semmi baj-tette Evy Sophia vállára a kezét.

-Viszont nekem mennem kell mert még beszélnem kell osztályfőnökkel,Sziasztok!-hadarta ès már itt sem volt.

-hogy van az apukája?- kèrdezem meg halkan

-nem jól-valszolta Evy-sulyos az állapota, azt sem értem Sophinak hogy van egyáltalán ereje fel kellni nem hogy suliba jönni.-nèzet a lány után Evy