A stréber lány /Befejezett/

❤️23.rèsz❤️

~Sophia Baker~

SZERDA

Kinyitottam a szemem de azonnal vissza is csuktam mert az erős fèny iritálta a szemem. Miután megszoktam a fényt sikerült kinyitni a szemem. Körülnèzek ès egy elèg ismerős helyen találom magam, az orvosiban vagyok.....már megint.

-Áhh,felèbredtèl?-halottam meg a doktornő hangját ès nem sokkal később az arcát is megláttam mert mellèm állt. Lucyval már nagyon jobban vagyunk mert régebben sokszor jártam itt.

-Azt hiszem- válaszoltam és megpróbáltam felülni- Mi törtènt?

-Elájultál,mivel eddig nem voltál eszmèletednèl ezért nem tudtalak meg vizsgálni úgyhogy ha megengeded most megtennèm-magyarázta majd elvégeztük a vizsgálatokat.

-A barátom nincs itt?-kèrdeztem össze vont szemöldökkel

-James? De itt van!-válszolta meglepetten-behivjam?-kèrdezte mire biccentettem majd az ajtóhoz lèpet ès beengedte a barátom. A szeme tele volt aggodalommal de amint látta hogy ébren vagyok egy kicsit megnyugodni látszott.

-Jól vagy baba?-lèpet rögtön hozzám majd jó szorosan átölelt

-Persze,semmi baj-válaszoltam halkan

-Mi törtènt? Miért ájultál el?-kèrdezte James aggódva. Fèlve nèztem a doktornőre mert sajnos sejtettem hogy miért ájultam el.

-Sophia kb,3 vagy 4 napja nem evett-mondta ki végül így a sejtèsem beigazolodott. A fejemet lehajtottam hogy ne keljen James szemèbe nèznem,fèltem hogy valami mást látnèk mint eddig.

-Rendben-mondta James olyan színtelen hangon hogy vègig futott rajtam a hideg. Felálltam majd kimentünk az orvosiból,szótlanul sètáltunk egymás mellet egèszen az udvarig ahol is megállt majd szembe fordult velem. Már becsengettek úgyhogy senki nem volt az udvaron, lehetett hallani a szapora lègzèsemet olyan csend volt az udvaron. Mèg mindig nem néztem fel, nem mertem a szemèbe nèzni. Megköszörülte a torkát mire kènytelen voltam felnèzni. A tekintete olyan fagyos volt hogy könnyek szöktek a szemébe és azonnal elforditottam a fejem.

-Megtudhatnám miért nem eszel?-kèrdezte hátborzongató nyugodsággal.

-Èn csak....nem voltam èhes aztán volt hogy elfelejtettem....-mentettem ami menthetö pedig az igaszság nagyon távol áll ettől

-Mièrt hazudsz nekem?-kèrdezte csalódottan

-Èn nem...-kezdtem bele de a szavamba vágott.

-De igen,hazudsz nekem csak nem tudom mivel èrdemeltem ki-szinte már kiabált amitől még több könny szökött a szemembe. Sóhajtott egyet majd elindult a kocsi felè-gyere otthon megbeszéljük-válaszolta ismèt nyugodtan majd tovább ment én pedig egy sóhajtás kisèretèben követtem

~~~

Az út  csendesen telt,James vezetett ès csak az útra koncentrált èn pedig nem mertem továbbra se felnèzni vagy megszólalni. Haza èrve bementünk a házába ahol teljes csend volt így tudunk majd normálisan beszélgetni. Felmemtünk a szobámba ahol leültem az ágyra ès vártam hogy mi fog történni,James megállt az ágyvègèbe ès karba tett kèzzel nèzet rám.

-Nem találok èsszerü magyarázatot arra hogy mègis miért nem eszel úgyhogy szeretnèm hallani a te verziódat-szólalt meg vègül ès továbbra is rám meredt de én még mindig nem néztem a szemèbe. Nem szólaltam meg mert egyszerűen nem tudom mit mondhattam volna,mert hogy az igazat nem fogom elmondani az tuti.-Sophi-kiáltott rám de èn mèg mindig nem szólaltam meg-rendben te akartad-azzal fogta ès otthagyott a szobába,tudtam ha most nem szaldok utána akkor örökre elveszítem így az ágyról felpattanva megindultam kifelè.

-James-kialtottam rá és a bejárati ajtóba èrtem utol. Megállt de nem fordult felèm várta a válaszomat. Lejjebb mentem a lépcsőn majd leültem az egyik lépcső fokra a térdemet felhuztam és átkaroltam. James becsukta az ajtót ès karba tett kèzzel felèm fordult.- Èn tènyleg nem akartam gondot okozni csak.....-sohajtottam. Mèg mindig kerülgettem a tèmát de tudtam hogy most már nincs vissza út- csak folyton úgy érzem hogy nem vagyok elég jó. Gyönyörű lányok veszenek körül akik vagányak,szèpek ès okosak èn 3-ból 1-et tudok teljesíteni. Nem ez az első eset hogy nem ettem ès elájultam csak senki nem tud róla. Reggel is ahogy Liam vègig nèzet rajtam.....azt hittem elsüllyedek szègyenembe hogy így nézek és így vagyok felöltözve miközbe te így nézel ki. Azèrt nem ettem hogy ha majd vékony leszek akkor befogadnak ès szeretni fognak. Próbáltam már edzeni hogy megfeleljek másoknak de mindig feladtam mert nem volt elég kitartásom ès nem volt ki támogasson. Mielőtt össze jöttünk erre értettem hogy neked nem ilyen lány kell mert én egy önbizalom hiányos idióta vagyok ès nem fogok bírni mellettem. Ha esetleg most úgy döntesz hogy ezek után kisètálsz azon az ajtón, tudd hogy teljesen megèrtem ès attól még szeretlek- a vègèt már suttogtam de még mindig nem néztem a szemébe mert továbbra sem mertem. A monológomat síri csönd követte ès abban sem voltam teljesen biztos hogy meg mindig itt van ezért kènytelen voltam felnèzi. James továbbra is ott állt ès hitetlenül rám meredt. Pár percig néztük egymást majd lassan elindult felém. Nem tudtam mire számítsak, pofonra vagy ölelèsre. Megállt előttem és kinyujtotta mind a kèt kezèt amibe bele helyezték a sajátom majd egy óvatos rántássalfelhúzott. Mivel még mindig a lèpcső második fokán álltam így kb vele egy magas voltam, combom alá nyúlt mind a kètkezèvel ès megemelete amire automatikusan ugrottam egyet így szembe vele az ölèbe voltam. Elindult a kanapè felè ahova óvatosan leült velem együtt,jó hossza megcsókolt amire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.

-Elöször is,èn tèged szeretlek ès nem érdekelnek már lányok szerintem te vagy gyönyörű ès tènyleg mèg ha nem is hiszed el én akkor is szeretlek ès te vagy az aki engem megváltozott ès megmutatta mi az a szerelem.
Másodszor,nagyon remélem hogy több ilyen nem lesz ès nem fogsz elajulni mert egyáltalán nem vagy duci ahogy te hiszed magadról. Gyönyörű vagy az alakod az nagyon bomba és már alig vártam hogy lássam a többiek reakciojt hogy ilyen szép barátnőm van,majd elviszlek bemutatni a többi haveromnak is.
Harmadszor pedig,eszem ágában sincs kisètálni azon az ajtón én szeretlek és most egy nehéz időszak van amit együtt át fogunk vèszelni.- magyarázta és ezek a szavak hihetetlenül jól estek ugyan akkor nem hittem el,mármint nem gondoltam hogy ezek 100%-ig így vannak viszont arra jutottam ha ő megakarja probálni elfogadtatni velem magamat akkor én is benne vagyok. Csináljuk.-Viszon,több ilyen nem lehet,tudod te hogy mennyire megilyedtem mikor össze estèl?-nèzet rám ketsègbeeseten. Annyira megsajnáltam és nem akartam hogy neki rossz èrzèse legyen az én hülyesègem miatt. Óvatosan hajoltam hozzá és már csak azt vettem èszre hogy milyen közel vagyunk. A csipömbe markolat mire levegő után kaptam,aztán a legzèsem egyre szaporább lett. Fèlek hogy halja a hangos szívverèsemet de nem tudom lejebb csillapitani mert ez váltja ki belőlem. A mellkasára teszem a kezem és érzem hogy az ő szíve is rendesen dübörög,erre a gondolatra elkellet mosolyodnom. Amint mosolyra húztam a számat lepillantott rá és végül lecsapott rá. Szerintem sonem csókolóztunk meg ennyire szenvedèlyesen rendesen bele szèdültem.

~~~

Az este további részében nem történt semmi,filmeztünk és megbeszèltünk mindent meg persze tele tömöt kajaval, csodálkozom hogy még nem gurulok. Nyugodtan feküdtem le mert nem tudtam mi fog törtènni holnap......

Sajnálom hogy megint későn hoztam a következő részt de egy kicsit ez is hosszabb lett mint a többi. Legközelebb egy elég izgalmas rèsz következik úgyhogy remélem minnèl többen fogjátok olvasni.

Adrienn 💘

2021.május.28