~Sophia Baker~
PÈNTEK
Rengeteget gondolkoztam és arra jutottam hogy én vagyok a hibás ha akkoriban nem állok James és Scarlett közè akkor most nem lenne ez. Tulajdonkèppen nem hibáztathatom Jameset amiért nem engem szeret. Az egész délutánt az ágyban töltöttem volna hogy ha nem lenne egy szerető anyám és egy idegesítő unokatestvérem,de azért szeretem őt főleg hogy mindig feltudja dobni a kedvem. Amúgy olyan mintha 3 unokabátyám lenne és nem pedig egy mert lassan Maxet ès Austint is annak tekintem. Tehát délután anya felhívta Davidet hogy valami bajom van és rángassom ki a házból így aztán most a tükör előtt állok és a szettemet nézem ami egy egyszerű farmerből és egy fekete spagettipántos hasfelsőböl áll. Felraktam mèg a fejemre a napszemüveget mikor csörgött a telefonom. Az éjjeli szekrényhez lèptem majd a telefonomat felkapva fogadtam a hívást.
-Szia Noah- köszöntem vidáman. Lassan Noah is a legjobb fiú barátaim közé tartozik mert vele is bármit megtudok beszélni aminek nagyon örülök.
-Szia,figyelj tudnom hogy nem akarsz de beszélj Jamesel kérlek- baszkiii,mèg csak ez hiányzott....Sophi nyugi megtudod csinálni csak nyugottan.
-Rendben- válaszoltam olyan nyugottan amennyire csak lehet.
-Szia- köszönt halkan James.
-Szia James- köszöntem egy kicsit erőltettet vidámsággal
-Figyelj.....sajnálom, én nem akartalak megbán.....-kezdet bele a magyarázkodásba de közbe vágtam mert nem tudtam volna végig hallgatni hogy "jaj majd neked is jön valaki" , "megtalálod majd az igazit".
-Neem,semmi baj. Az én hibám, nem kellet volna közèd ès Scarlett közé állnom. Inkább én sajnálom.-kezdtem bele az öszinte "vèlemènyembe".
-Nem ez egyáltan nem igy van,az egész úgy kezdődött hogy.....- kezdet bele de anya kiabált a földszintről hogy megjöttek a fiúk úgyhogy gyorsan elbucsuztam Jamestől
-Bocsi de nekem most mennek kell. Szia James,ès sok boldogságot.- a végét már könnyes szemmel suttogtam és abban sem vagyok biztos hogy hallotta. Nem haragszom rá amiért mást szeret de azért még mindig elég rossz ès eltudok èrzèkenyülni ezen a tèmán.
-Sophia-zökkentett ki anya a gondolkodásból azzal hogy ismét felkiabált a földszintről.
-Megyek- kiabáltam vissza majd azt az egy-két könnycseppet amit ejtettem letöröltem és telefonomat felkapva elindultam lefelè.-Itt vagyok- lèptem be a konyhába ahol ő nyugottan főzöt.
-A fiúk kint várnak-mutatott az ajtó felé anya. Oda lèptem hozzám majd jó szorosan megöleltem.
-Este felè jövök-mondtam majd puszit nyomtam az arcára és elindultam kifelè. Kint egy èrdekes látványfogadott..... Austin a motorháztetőn felküd max fotózta, David odribalt hogy szálljon le a kocsijarol Asher pedig a fejét fogta.
-Hisztisállat-rivalt Austin Davidre, erre muszály volt hangosan felnevetnem mire mindenki rámkapta a fejét. Azokon a döbbent fejeken mègjobban nevetnem kellet.
-Mègis mi olyan vicces,hugi?- nézet rám "szigorúan" David de a szeme sarkában ott bujkáltak a nevetö ráncok.
-Semmi- kuncogtam tovább majd oda léptem hozzá és jó szorosan megöltem. -Sziasztok-öleltem végig mindenkit- szóval mit csinálunk ma?-nèztem vègig mindenkin
-Öhh,úgy terveztük hogy elmegyünk gördeszkázni mert tudjuk hogy attól jó kedved lesz aztán felölem mehetünk vidámparkba is-magyarázta a mai programott Max
-Rendben akkor hozom a gördeszkám-válaszoltam majd eltüntem a garázsba. A felső polcról lekapva a gördeszkámat vissza indultam a fiúkhoz.-Mehetünk- pattantam mellèjük.
~~~
Megèrkeztünk a pályára de semmi különös nem fogadott. Deszkázok fiatalok és az őket lessö csajok. Igazából nem voltam olyan sokan mint gondoltam pedig suli után sokan szoktak idekijárni.
-Szóval melyik pályán akarsz kezdeni?-zökkentett ki a bámèszkodásomból David
-öhm...nem tudom. Szerintem most kezdek a közepesel-nèztem rájuk
-Rendben,èn meg Austin leülünk de szerintem a fiúk deszkaznak veled-nèztem rá Maxre ès Asherre akik bólintottak.
-okes- válaszoltam majd a deszkámat felkapva elindultam a fiúk pedig követtek.
~~~
Kb 30 perce lehetünk kint mikor egy hangos társaság közeledik a pálya fel. Elöször Noaht szúrtam ki......Baszki ha Ő itt van akkor James is.
-Mi a baj?-lèpett mellèm David mikor látta hogy lecövekeltem
-menjünk kérlek- néztem rá könyörgöen
-De mi a baj?- nézett abba az irányba amerre én
-Itt van James,kérlek menjünk- fordultam felè
-Nem, nem megyünk sehova. Nem te csaltad meg neki kéne elbujnia nem pedig neked. Maradunk. Nincs vita- fogta meg a kezem és biztatóan nézet rám
- Rendben-sutogttam ès elindultam a padhoz hogy leüljek egy kicsit mert rendesen megszedültem. Viszont Davidnek igaza van. Nincs okom bujkálni, meg amúgy sem kerülhetem örökre. Ezzel a lendülettel fel is pattantam a padról és megindultam a nehèz pályára közbe vetettem egy pillantást "A" társaságra. Az egész csapat itt volt termèszetesen Scarletett is de Liam nem amit egy kicsit furcsaltam de nem csodálom hogy most nem akar Noah közelébe menni. A pálya széléhez álltam, körülnèztem és nagyon sokan engem néztek.....mégis mi olyan érdekes egy gördeszkázo lányba egy gördeszka pályán? Na mindegy. Vetettem meg egy pillantást Noahèkre akik szintén engem néztek kiveve James meg egy másik fiú mert ők beszélgettek de de Noah megbökte James oldalát aki először furán nézet rá majd rám kapta a fejèt. Gyorsan elnéztem és a pályára koncentráltam. Mèly levegőt vettem majd megindultam. Nagyon hevesen dobogott a szívem és az adrenalin szintem az egekben volt. Sok "húzást" meg "hajrázást" hallottam de csak nagyon tompán mert kizártam a külvilágot. Az utolsó rámpánál imádkoztam és mègjobban koncentráltam hogy sikerüljön mert legutóbbi is itt csesztem el. Szerencsére tökéletesen érkeztem amire kissebb taps vihar lett. A pálya végén pihegve álltam meg ès körülnèztem, egy csomóan néznek így nagyon hamar zavarba jöttem. Lehajtottam a fejem és vissza mentem a fiúkhoz. David felkapot és jól megölelgetett.
-Iszonyatosam büszke vagyok rád- suttogta a fülembe mire hálásan néztem rá.
-Köszönöm-válaszoltam suttogva. David összevont szemöldökkel nézet el mellettem.
Már készültem megfordulni mikor megszólalt egy hang.-Sophia.....beszèlhetnènk?
Sziasztok!
Remélem tetszik és bocsánat hogy késtem vele de nem tudtam hogy kéne folytatnom de végül sikerült még írnom. Remélem tetszik.Adrienn 💘
2021.június.8.
KAMU SEDANG MEMBACA
A stréber lány /Befejezett/
Romansa~Sophia Baker~ Sok ember szerint nem vagyok "normális" mert tanulásra pazarlom a gimis éveimet. De én ugy gondolom hogy ha el szeretném érni a céljaimat akkor igen is küzdenem és tanulnom kell. Aki igazan ismer az tudja milyen vagyok legbelül de a k...