A stréber lány /Befejezett/

❤️Epilógus❤️

~Sophia Baker~

3 èvvel később

-Sophi,megjöttünk-szolt oda apa èn pedig nyöszörögve nyitottam ki a szemem. Kinéztem a kocsi ablakán és megpillantottam egy hatalmas, gyönyörü épületett. Már alig várom hogy itt tanuljak. A kocsiból kiszállva körül néztem. A kertben nèhany diák lézengett, voltak akik tanultak, beszélgettek, zenéltek és voltak párok akik csókoloztak. A szemem ismét rá vezettem az épületre, aminek az ajtaján épp most lépet ki egy hangosabb fiú társaság. Egy-két lány lèpkedet némelyik fiú oldalán. A társaság közepén megpillantottam az én szerelmemet. Mintha még érezte volna hogy nézik körében nézet majd egyenesen a szemembe. Az egyik haverja mesélt neki de ő nem is figyelt csak rám koncentrált. A szívem hatalmasat dobbant mikor elvigyorodott. Óriási mosoly terült el az arcomon majd nem bírtam tovább várni és nagy lendülettel elkezdtem szaladni. Kiverekedte magát a többiek közül aki furán néztek aztán arra néztek amerre ő ,vagyis rám de most egyáltalán nem érdekelt.Nagy lendülettel a karjaiba vetettem magam, lábamat a derekára kulcsoltam a kezemet pedig a nyakakörè fontam. Olyan erősen tartottam ahogy csak bírtam, egy folytában csak mosolyogtam és bele gondoltam hogy végre itt van velem.....több mint 3 hónapja nem láttam.

-Szerelmem.....végre itt vagy-suttogta. Egy picit elhajolt tőlem de csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni- nagyon hiányoztál- nézet mélyen a szemébe majd az ajkaimra tapadt. Bele sóhajtottam a szájába amit egy apró mosolyal díjazott. Nem is èrtem hogy hogyan bírtam ki 3 hónapot nélkülem. Soha többé nem akarok elszakadni tőle.

-Te is nagyon hiányoztál- szólaltam meg amikor elváltunk. A keze feljebb csúszott a fenekemre így óvatosan leemelt magáról. Egy picit megigazitottam a hajamat majd a társaság fel fordultunk akik döbbenten néztek ránk.

-Srácok, bemutatom a barátnőmet Sophit-mutatott be James majd átkarolta a derekamat.

-Sziasztok- mosolyogtam fèlènken.

-Szia- köszöntek vissza majdnem egyszerre. James mindenkinek bemutatot ès nagyon jó fejek. Beszèlgettünk egy pár percet majd vissza indultunk a kocsihoz mert ki kellett pakolni a cuccaimat. A beköltözés egész hamar megvoltunk aztán búcsút vettem a szüleimtől és Jamessel beültünk egy kávézóba. James csak bámult rám de nem szólt semmit.

-Mi a baj? Van rajtam valami vagy...-nyultam az arcomhoz de alkapta a kezem és összekulcsolta a sajátjával.

-Nincs semmi baj, és nincs rajtad semmi- kuncogott- csak olyan gyönyörű vagy és olyan régen láttalak- válaszolta mélyen a szemébe nézve mire én elpirultam

-Most már itt maradok és nem szabadulhatsz tőlem- nevettem fel

-Nem is akarok- hajolt át az asztalon és egy rövid csókot nyomot az ajkamra.

Meg beszèlgettünk egy kicsit aztán vissza indultunk a kampuszra. Úgy érzem egy hosszú jövő vár ránk, amire én teljes mértékben felvagyok készülve. James életem szerelme és ő az akivel lenni akarok. Sok nehézségen vagyunk túl és még leszünk is de érte megéri.

~James Henderson~

Pont az egyik előadásrol sétálok ki mikor Chris és Patrik mellèm csapódik.

-Hè,haver mikor ismerhetjük meg végre a barátnődet?- szólalt meg először Chris. Kb 1 hete kezdtek ezzel cseszegetni de még fogalmam sincs mikor fog jönni Sophi.

-Nem tudom mikor jön-vontam meg a vállam. Igazából már nagyon hiányzott és természetesen az együtt létek is. Azért még is csak fiúból vagyok na. De akárhogy is hiányzott nem tudtam volna megcsalni,nekem csak ő létezik.

Útközben mellènk csapódtak a többiek is, de nem nagyon tudtam figyelni. Megint felpiszkalták az idegeimet Sophival, nem tudom mikor láthatom újra és ez kikészit. Az ajtón kilépve megálltunk oldat és egyszerre kezdet mindenki magyarázni mindent. Nem tudtam figyelni mert olyan érzésem volt mintha figyelnènek. Körbe pillantottam hogy megbizonyosodjak róla hogy nem néz senki csak paronias vagyok. Viszont nem így lett....miközben körbe néztem össze akadtam a tekintettem egy csodás szürke szempárral. A világ összeszükült körülöttem, teljesen kizártam mindent és csak rá koncentráltam. Mikor tudatosult bennem hogy tényleg itt van óriási vigyor terült el az arcomon. Futva megindult felèm én pedig kiverekedtem magam a többiek közül akik értetlenül néztek rám. Kezemet kitartam amibe azonnal belevetette magát. Derekamra kulcsoltam a lábát és a nyakamat ölelte. Olyan szorosan tartottam ahogy csak tudtam. Egyszerűen nem tudtam elhinni hogy tényleg itt van.

-Szerelmem...végre itt vagy-suttogtam olyan halkan, hogy nem is biztos hogy hallotta. Kicsit elhajoltam tőle de csak annyira hogy a szemébe tudjak nézni- nagyon hiányoztál- néztem mélyen a szemébe majd ajkaira tapadtam. Hihetetlen hogy 3 hónapja nem láttam.

-Te is nagyon hiányoztál-válaszolt mikor elváltunk. Kicsit enyhített a szoritason a derekam körül így a fenekére tettem a kezem ès leemeltem magamról. Máris hiányzott a közelség így azonnal a derekára tettem a kezem majd a többiek fel fordultam akik döbbenten néztek ránk.

-Srácok,bemutatom a barátnőmet Sophit-szolaltam meg először én majd végig néztem a társaságon.

-Sziasztok-válaszolt halkan Sophi. Istenem hogy mennyire hiányzott már.

-Szia-köszönt vissza majdnem mindenki egyszerre. Sorba bemutattam mindenkit és úgy tűnt Sophinak tettszik a társaság.

Később rendeztünk a szobába mindent majd beültünk egy kávézóba, hosszasan beszélgettünk aztán vissza indultunk. Nagyon nem akartam elszakadni így felajánlottam hogy aludjon nálam,úgy is saját szobám van és semmi kèppen nem akartam hogy külön aludjunk.

-Aludj velem ma este- fordultam felè a kolit előtt.

-Nem lehet- válaszolta,mire közelebb léptem és átkarolta a derekát. Csókot nyomtam a füle mögé és a fenekét simogattam

-Aludj velem ma este baba-suttogtam a fülébe.

-N-nem lehet- suttogta mire erősen a fenébe markoltam és végig csokoltam a kulcs csontját.

-Aludj velem- ismételtem meg.

-oke- suttogtam-csak össze pakolok egy két cuccot-huzodott el és elindult az ajtó felé.

-Siess-kiáltottam utána

Nagyon jó este elébe nézünk, sőt nagyon jó év elébe nézünk. Sok mindenen mentünk keresztül a gimibe de most egy új élet elé nézünk és egy csepett sem bánom hogy Sophival kezdek bele ebbe az életbe.

Sziasztok!
Nagyon sokáig tartott ezt meg írni de nem tudtam máshogy meg csinálni. Nagyon szépen köszönöm a sok kommentett és biztatást,biztos hogy lesz még storym szóval mindenképpen figyeljètek az oldalamat.

Adrienn 💘

2021.julius.30