Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

29.

Egy farönk aminek átmérője másfél méter körül van. Ami a mai édzésemként szolgál bokszzsákként. "A mai feladatod az lesz, hogy kettétörd ezt a rönköt". Persze, persze de azt nem kívánta meg osztani velem, hogy ezt mégis miként kéne véghez vinnem. A "vérszomj" nevezetű képességem nagy valószínűséggel nem használ növényekre, sőt szinte biztos. (Név), már annyia tanácstalan vagy, hogy hülyeségeken gondolkozol. Talán dél felé járhat az idő, ezt csak a falon található fél méter szélességű, egy méter magasságú ablakokból tudom megállapítani. Pirkadatt előtt érkeztem. Az elmúlt egyhétben csak aludni jártam ki ebből az épületből. Edzések edzések hátán, néha-néha betekintett a kék hajú, feladatot adott, aztán elviharzott. És az elmúlt napok erősítései csak a fizikai erőmet segítették elő. Valószínűleg ez így is fog maradni; ez nem valami olyan dolog, amivel embereket lehetne menteni.

A két szárnyú ajtó nyikorogva nyílik ki, beereszte a kinti nap sugarait, majd a lépcső tetején megpillantom Amayát, aki megindul felém lefelé a lépcsőfokokon.

- Nem sikerült?- Hangja érzelemmentesen cseng, fejével a fa felé mered. 

Csendben nézek én is abban az irányba, fogalmam sincs mit kéne mondanom. Csalódást okoztam valószínűleg. 

- Egek, egek. Gyere ide Kouki.- A név hallatára a lépcső felől elkezedett felénk jönni egy általános iskolás korban lévő fiúgyermek, kinek barna tincsei kócosan álltak jobbra-balra, hátul egy kis copfban összefogva egy tincs. Szemei sötétbarnák, szinte feketék, amik fáradtnak hatnak.- Kérlek segíts (Név)-nak/nek az erejét illetően.- Köpni-nyelni nemtudtam utasítása hallatán; ez a kisgyermek ki mellemig sem ér fel, tanítson engem?- Három nap múlva visszajövök, addigra mutasson fel valamilyen eredményt.

- Okey, okey.- A fiú elkezdett felém jönni, miután végzett a kék hajúval folytatott beszélgetésével.- Nos már bemutattak, szóval kezdjük is Nee-san.- Csend. Azt hittem azonnal támadásba lendül, de Ő mozdulatlanul áll előttem, barna szemeivel rám meredve.

- Josh- Fújtam ki a levegőt, majd neki rontottam. Mi ez? Biztosan tudom, hogy a fejét rúgtam meg. Pillantok hátra gugolásomból, ugyanis a fejére célzó rugásomból ebbe a pozícióba érkeztem. Nem zavar ha egy kölyök ellen kell harcolnom. Gonosztevők közül jöttem; az ilyen kibaszott ambíciókon nem akadok fenn. Nem gondolkodok sokáig, a harcok során megtanultam, az ilyen kis utak nyitják ki a kaput az ellenfélnek a győzelemre.

Ösztöneimre hallgatva lendülök fel kézenállásba, kezeim segítségével forogva, s lábaimmal többszörös rúgást intézve ellenfelemnek. Megint. Tisztán érzékelem, hogy csak egy hajszáll híján kerüli el támadásomat, s kerül pár méterre arrébb tőlem. 

Az elkövetkező percekben folyamatosan intézem neki támadásaimat, megpróbálva kifigyelni képességét. Talán a gyorsaság, mint Idának. Kerüli el újabb csapásom. Nem. Ez nem gyorsaság. Olyan, mintha teleportálna.

- Nee- san rájöttél már a képességemre?- Néz rám a Kouki névre keresztelt. - Valószínűleg nem. Senki sem gondolná elsőre, hogy egy ilyen kisgyermek, mint én képes lenne uralni egy ilyen erőt.- Tart szünetet.- A képességem neve; Tudás ága. Egy képesség, mellyel előre láthatom az elkövetkező eseményeket több féle képpen. Ennek köszönhetően vagyok képes minden támadásodat elkerülni. - Jelenti ki egy piros-pozsgás mosoly kiséretében.

- Értem. Szóval a képességeddel többféle jövőt vagy képes látni és értelmezni. - Gondolom végig mondandóját hangosan.- Micsoda nyűg.- Nézek el oldalra, ahol is az egyik ablakon pillantok ki. Jól elszórakoztam az időt. Már bőven besötétedett.- Egy kérdésem lenne; hogy vagy képes elkerülni a támadásaimat, ha a képességed abból fakad, hogy látod a jövőt? - Pillantok vissza reá.