Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

22.

Rendben. Ha holnap nem találok semmit elindulok haza.

-------------------------------------

Ha az emlékezetem nem csal, akkor ma van az a híres neves sport nap, ami sok diáknak akár a jövőjét is meghatározhatja, és amin én nem vehetek részt, aminek őszintén szólva örülök is. Viszont a győztesre kiváncsi vagyok, szóval most éppen az esemény helyszínére tartok, út közben néha-néha megállva valami harapnivaló végett. Tuti, hogy vagy Todoroki, vagy pedig Midorya fog nyerni. Mivel ők igazán megfontolt, és egyben erős harcosok. Todoroki még jó pasi is lehetne.... De azzal a fapofa ábrázatával senkinek se kellene. Midorya meghát... Hogy is mondjam... Elég gyerekes kisfiúcska. Viszont nagy szíve van ami néha jó, néha pedig veszélyes lehet, ha megkegyelmez a gonosztevőknek. Mert hát valljuk be; nem lehet mindig csak annyival lerendezni a dolgot, hogy elfogunk egy gonosztevőt. Sokszor ki kell oltanunk egy életet, hogy a többit megmentsük. És abban nem igazán vagyok biztos, hogy a mi kis All Might utánzatunk erre képes lenne.

-Hah~- sóhajtottam egy mélyet gondolat menetemre.

Nekem könnyű kioltani emberek vagy gonosztevők életét is, mivel én is gonosztevő voltam, még néhány hónappal ezelőttig. Viszont nem csak a brokkolinak, hanem úgy az egész osztálynak az életében lehet, hogy lesznek élet-halál kérdések, amikor dönteni kell. Lehet, hogy ők úgy vannak vele, hogy biztos nem velük lesz ilyen, vagy csak szimplán nem is gondolkodtak még el ezen.

-Miért is gondolkozok rajtuk? Hm... Talán vicces látni azt, hogy mennyire hősök akarnak lenni...Miközben nem is tudják, hogy ez pontosan mit is jelent.

----------------Ugráss az időben jeh--------------

Komótósan lépkedtem a csarnok épületében, miközben hallgattam a harcok okozta hangokat, és szurkolásokat. Talán megkéne keresnem a többieket? Áh, hagyjuk nincs kedvem. Inkább keresek egy nyugis helyet és alszok egyet. Valőszínüleg le fognak cseszni a tanárok, amiért csak úgy szó nélkül le léptem két aprócska hétre, dehát akkor túl forrt a vérem a bosszúra, csak úgy mint most, viszont terv nélkül nem kóvályoghatok a város részekben. Háh, unalmas. 

-Na akkor keressünk egy jó alvóhelyet. A végére csak fel kelek.- Indultam el egy random irányba, ami szerintem az öltözőkhöz vezetett, majd random nyitottam ki egy ajtót, cseppet se finoman.

Dehát milyen az én szerencsém? Hát persze, hogy a legrosszabb helyre nyitok be. Itt a sündisznó.

-Oi, mit keresel itt liba?!- Mordult rám. Nem is te lennél Katsuki.- Ez az én öltözöm keressél másikat magadnak.

-Heh a múltkori esett óta nem hittem volna, hogy így fogadsz Te átkozott tüskésfejű.- Elevenítettem fel a múltkori kis megölelését.

-Oi, tényleg. Elfelejtettem mondani, mivel másnapra már eltüntél; "AZT" KIBASZOTTUL NEM GONDOLTAM KOMOLYAN, CSAKHÁT TUDOD, KELLETT VOLNA EGY NŐ, ÉS MIVEL CSAK TE VOLTÁL MAJDNEM TÉGED VITTELEK AZ ÁGYBA. DE NYUGODJ MEG ILYEN SOSE FOG TÖRTÉNNI TE OSTOBA LIBA.- Vörösödött el feje a sok ordibálás közepette.

Katsuki amit hadobálsz az értelmetlen.

-Eh?- Kezdtem el vigyorogva.- Szóval azt mondod, csak meg akartál baszni, mivel nem volt más a közeledbe, viszont olyan piros vagy mint egy paradicsom. Aj-aj- kezdtem el lassan csóválni a fejem- Katsuki hamár hazudni akarsz, akkor hazudjál jól.- Láttam, hogy közbe akar vágni, viszont én gyorsebb voltam.- Amúgy meg nyugodjál le. Nem igazán érdekel, hogy hogyan érzel irántam.-Mondandómra meglepetten nézett rám, mire én egy halk kuncogást engedtem el.- Ne legyél annyira beképzelt.

Egy- Egy

Majd hátat fordítottam és mivel ez a kis párbeszéd kiűzte az álmosságot belőlem, elindultam megkeresni az osztálytársaimat.

-------------------------------------

Hello!

Meg hoztam a következő részt így szeptember 1.-re, hátha ettől jobb kedvetek lesz.

Ezer puszi és ölelés, jó tanévkezdést mindenkinek!

------
/Javítva: 2020. 03. 25./