Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

33.

Reggel kipillantva az ablakon látom meg a lassan de biztosan lakásom felé tartó borús felhőt, ami hatására kihalászok szekrényemből egy piros kapucnis pulóvert, amit ráveszek egyenruhám blúzára, majd rá az egyenruhámhoz tartozó iskola köpenyt. Táskámba csúsztatok egy esernyőt a biztonság kedvéért, majd ki hagyva a reggeli étkezésem, néhány korty víz megivása után bezárom a lakást, s útnak indulok.

A utca járdáján lépkedve gondolom végig az elmúlt egyhét eseményeit; dolgozatok, elmaradott házi feladatok, s Aizawa-sensei szavai, miszerent az iskola a múltkori gonosztevős eset után úgy látta jónak, ha a diákokat kollégiumba helyezik el. Ez az ötlet engem nem érintett igazán, tekintve, hogy mostani lakóhelyem is egy ilyen iskolai lakás.

Szóval az első aki beleegyezett is én voltam. Igazából ez nem rossz dolog... Az osztályommal lennék, akikkel az ég világon semmi bajom sincsen.

"Merre vagy?"- Pillantok megviselt készülékem képernyőjére, miután az zümmögéssel jelezte; értesítés érkezett. A feladó nem más, mint Katsuki. "Kb. 4 perce indultam el."- Pötyögöm be a választ jobb kezemmel. A válaszra nem kell sokat várnom. "Út közben találkozunk." Elgondolkozok azon, hogy küldök egy "Oké"-t de végül kitörlöm, s lezárom telefonom.

Néhány utcával arrébb egy szőke fej bukkan ki az út emelkedője mögül, majd ahogy közeledünk egymás felé szemeim elé tárul Katsuki, ki szintén felvett egy pulóvert, csak mint én, csak az övé fekete, sárga felírattal tarkított.

- Jó reggelt.- Köszönök neki, ahogy kiveszem füleimből fülhallgatóm, amiről lekéne már szoknom, mivel használata közben utcán járkálni könnyen életveszélyes lehet.

- Ja.- Viszonozza köszönésem, majd mellettem lépdelve elindulunk az U.A felé.

- Hallottál az iskola kollégiumi ötletéről?- Meredek a távolba beszédem közben, mire csak egy hümmögést hallok. Mi van ma Katsuki, hogy ilyen csendes vagy?- Mit szóltak Mitsukiék? Tudtommal Aizawa- sensei és All Might személyesen látogattak el a szülőkhöz.- Teszek fel egy újabb kérdést a csend beálltának megelőzésének érdekében. Ebben az egy hétben valahogy elkülönültünk Katsukival. Nem mondanám, hogy összevesztünk, csupán tanulnom kellett, s valószínűleg neki is, tekintve, hogy nem illetett "Oi, liba" kiáltásokkal. Engem ugyan nem, viszont osztálytársainkat szép szóval illette jelzőivel, viszont nem keveredett bele balhékba, bár nála ez nehéz is lenne, tekintve, hogy osztálytársaink nem igazán állnak le vele, meg az őrjöngő viselkedésével veszekedni.

- Azt mondták mehetek.- Válaszolja meg kérdésem.

- Én is megyek.- Adok választ egy fel sem tett kérdésre. Ő csak felhorkan egyet, mire ráemelem tekintetem. - Mit nevetsz?

- A tényen miszereint egy libával, meg egy csapatnyi idiótával leszek eggyütt.- Köpi szavait, viszont hangjából nem sugallik szemrehányás, vagy gyűlölet. Szavai hallatán végig mérem tekintettemmel kétszer is, majd sóhajtok egyet, s vissza fordulok útam felé.

- Mi az?- Veszi fel tempómat.

- Semmi, semmi.- Legyezek kezemmel, rá sem pillantva.

- Idióta.- Hallom meg mellőlem hangját, mi nem kiabálás, szimpla normál hangerő. Szavára felé fordulok.

- Mivan?- Emelem meg fejem miközben szemeivel próbálok kontaktust találni.

- Semmi.- Néz továbbra is előre. Komolyan mondom ez a srác... Mitnha csak meghallotta volna gondolataim mosolyog egyet útja közben, míg én egyhelyben álldogálok a járda burkolatán, majd végül utána indulok. Ha elkezdenék vel most veszekedni egész nap abba se hagynánk.