Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

2.

  - Rendben, köszi hogy szóltál. - erőltettem magamra egy mosolyt, majd elindultam a kis brokkolival a pályához.  

Mikor leértünk a pályára, már az egész osztály ott volt. Kivéve Aizawa-senseit. Néhány perc múlva ő is meg érkezett.

-Na akkor lássunk is hozzá.- kezdte el mondandóját, azon a monoton hangján. Erre mindenki izgatott lett. "Végülis ki ne lenne?! Hiszen ez az U.A a legjobb hős iskola képző."- valószínüleg ez lenne osztálytársaim válasza. Viszont én nem igazán vagyok izgatott.- Ja és még valami...Aki a legkevesebb pontot éri el azt kicsapjuk.- erre a kijelentésére az izgatottság le hervadt osztálytársaim arcáról, s helyette a meglepődöttség és a félelem rajzolódott ki arcukon. Én pedig erre a kijelentése lettem izgatott, ami meg is látszott azon, hogy arcomon egy mosoly jelent meg.

Elkezdtük az erő felmérést.

Aizawa- sensei külünféle képpen mérte össze tudásunkat.: volt olyan feladat ahol az volt a lényeg, hogy minnél előbb célba érj az erőddel. Ehhez hasonló ostobaságok amikben halálra untam magam, ezért nem is annyira küzdöttem a "legjobb" helyért, mint ahogy néhány osztálytársam, köztük Bakugou is.

Jött az utolsó felmérés aminek a lényege az volt, hogy egy labdát kelett minnél messzebb eldobni az erőnk segítségével. Talán még ez volt számomra az a feladat ami a legszimpibnek tűnt. Viszont volt egy olyan ember a tömegben akiről sugárzott, hogy aggódik.

- Héj, Izuku.- mentem oda a nálam pár centivel kisebb fiúhoz.- Sugárzik rólad az aggodalom. 

- T-Tényleg?! S-Sajnálom...- kezdett el dadogni mire én ráütöttem egy gyengét a fejére. Mire ő egy kicsit felszisszent.

- Baka. Ha azért aggódsz, hogy kiesel akkor hagyd ezt a marhaságot.- kezdtem őt leszidni, mire ő kiváncsian kezdett el nézni.- Ha olyan rossz lennél, akkor nem lennél most itt. Figyelj Izuku. Láttam amit csináltál a felvételin. Szóval ne aggódj, tudom, hogy nem fognak kicsapna. Ahoz túl értékes vagy elvégre...- hajoltam oda füléhez, hogy ne hallja más a mondandóm.- benned van a One For All.- ahogy ezt kimondtam elhajoltam fülétől, hogy lássam reakcióját.

- E-E-Ezt h-honnan...?- nézett reám, nagy kitágult zöld szemeivel.

- Sajnálom Izuku, de ez hagy maradjon az én titkom.- kacsintottam rá. De mivel láttam, hogy nagyon feszült, én is komolyabra vettem.- Nem kell aggódnod amiatt, hogy más is megtudja.- fordultam el, neki háttal- Mindenkinek vannak olyan dolgai amit nem akar mások előtt felhozni.- fejeztem be mondandóm majd elindultam az utolsó feladathoz.

/Javítva: 2020. 03. 25/