Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

20.

Majd elkapta rólam tekintetét, s újra All Mightot szemlélte.

All Might és a Noumu újra egymásnak ment, míg mi néhány gonosztevővel küzdüttünk meg. Azért csak néhánnyal, mert a legtöbbjük félelmükben elmenekült már.

(...)

All Might végül legyőzte a Nomut, míg Tomura és a kis féreglyuka elmenekültek. 

Viszont az igazi probléma még csak most kezdődik. All Might kezd leereszteni, amit a kis brokkoli is észre vett, és egyből oda rohan hozzá, ahogy a többiek is akartak de Cementos -sensei még időben fel állított elöttük egy falat, ezzel megakadályozva, hogy ki tudodjon az öregember titka.

Kirishima és mögötte a többiek meglepetten pillantottak maguk elé.

- Gyertek skacok menjünk el kajálni, hosszú nap volt ez! Meghívlak titeket!- mosolyogtam rájuk, mire Kirishima szerintem el is felejtette, hogy ez előbb kik miatt aggódótt, olyan boldog lett az ingyen kaja hallatán.

Mikor oda értünk a többiekhez, és jobban megnéztem a szinte porrá tört Aizawát a szívem szorul össze, viszont biztos voltam benne, hogy amilyen erős csak pár nap és visszatér a régi "halálra unom magam" Aizawa.

(...)

Miután értesítve lett a mentő és a rendőrség, All Might egyik újságíró barátja kérdezgetet minket a történtekről. Én nyögve nyelősen, és közben halálra unva magam válaszolgattam.

Ahogy hallottam Tizenhármas is tüléli a sérüléseket. És All Might is kiheveri. Ezek hallattán az osztály egy nagy sóhajtással fejezte ki megkönnyebbültségét. A kis brokkoli is természetesen jól lesz. Annyira cuki Uraraka, hogy így aggódik érte. Ez egy szép szerelem lesz, én érzem. Ezután vissza küldtek minket az osztályba, de Bakugo csak maga elé nézve bambult el. Kirishima szólt neki, de ő csak "ch"-zöt mérgében.

Tudtam, hogy mi a baja.: Érzi, hogy Midorya erősebb nála. Látta a képessége hatalmát.

- Jaj de kis mérges a sündisznó.- lépdeltem oda mellé, majd kicsit megcsíptem arcát, amivel jól megleptem.

- Hagyjál már te idegesítő nőszemély.- fogta meg azt a kezem, amivel arcát csíptem.- VÁRJÁL CSAK KIT HÍVTÁL TE SÜNNEK?!

- Na vissza tért a régi Katsuki.- mondtam tetetett megkönnyebültséggel.- Izukuról meg ne gondolkodj annyit, mert még azt hiszem, hogy szerelmes vagy belé, aztán megverlek.- jelentetettem ki full nyugodtan.

- OI KINEK NÉZEL TE ENGEM?! Várjunk csak...- halkult el, egy sunyi mosollyal és innen már tudtam, hogy valami hülyeséget fog mondani.- Csak nem féltékeny lennél?- arcán a mosoly átment egy perverz vigyorrá. Kérdésétől köpnyi-nyelni nemtudtam, de valamilyen oknál fogva arcom mégis elkezdett égni.

-ÁLMODOZZ!!!- emeltem fel hangom, majd elfordultam tőle, hogy ne lássa az arcomon táncoló vörös színeket, amiket nem tudtam megmagyarázni miért is vannak ott.

Majd éreztem, hogy valami vagy inkább valaki rá nehezedik a hátamra, s megláttam magam mellett két kezet, ami nem sokkal később összezáródott melkasomnál, majd megéreztem bal vállam felett egy fejet, mikor oda néztem megláttam a nagy szőkehajkoronát is.

- Ne aggódj senki se vesz el tőled... Asszony.- leheletét éreztem nyakamon.- FŐLEG NEM AZ A SZAROS DEKU!!!- utsó mondatára elmosolyodtam akaratomon kivül, és éreztem ahogy ő is elenged egy kisebb mosolyt.- Na menjünk!- távolodott el tőlem majd megindult előttem. 

Én ledermedve álltam még mindig egy helyben, amikor ő vissza fordult felém.

-JÖSSZ MÁR ASSZONY BASSZA MEG?!- ordított vissza rám,  mire én megindultam, majd átváltottam futásba felé.

Mikor oda értem elé felugrottam a nálam kicsit magasabb fiúhoz, majd izomból fejbe vágtam.

- EGY: NEM VAGYOK ASSZONY!!! KETTŐ: NEM VAGYUNK EGYÜTT!!!- ordítottam rá, majd elindultam, mikor is meghallottam hangját.

- Asszony vagy és kész. Mégpedig az én asszonyom.- mondta ki komolyan mire énhátra fordultam és egy vigyorgó Katsukival találtam magam szemben.

-Csak azért mondod ezt, mert nem ismersz...-mondtam halkan, amit ő sajnos meghallott.

- Hmmm, ezt majd orvosoljuk. Na de menjünk már. Asszony.- Indult mostmár meg véglegesen a terem felé.

-Katsuki, mit kezdjek veled?- mondtam el halkan, hajamba túrtam, majd én is elkezdtem a terem felé menni.

/Javítva: 2020. 03. 25./