Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

1.

Reggel telefonom fülsiketítő csörgésére ébredtem.

-Faszomat már, hogy már is vége a nyári szünetnek.- csaptam le telefonomat izomból, aminek a képernyője ennek hatására még jobban betört.

Miután sikeresen elintéztem a hangos készülékem, nagy nehezen ki kiszáltam, pontosabban le gurultam ágyamról.

Fél kómás állapotomban kitaláltam a fürdőbe majd jég hideg vízzel megmostam arcom, annak reményében, hogy kicsit felébredek. Tervem össze jött, így el is kezdtem készülődni. Szokásomhoz híven sokáig voltam a fürdőben, aminek az lett az eredménye, hogy:

- Bassza meg. Már ennyi az idő?! A kurva istenit már.- kezdtem el szitkozni. Gyorsan kiszálltam a kádból, megtürülköztem, majd fel öltöztem és rohantam össze dobni egy kis reggelit

Egy pirítóssal a számban futottam az iskolám felé. Miközben sikeresen megettem pirítósom és sikeresen szét is jött egyenruhám, beértem. Ahogy cikáztam a termek között véletlen neki futottam egy nálam kb. 5 centivel nagyobb fiúnak.

- HÉ NYOMORÉK NÉZZ MÁR AZ ORROD ELÉ! - ordított rám vörös szemi izzottak a dühtől.

- Talán becsöngő után nem kéne még a folyosón téblábolni...- Mondtam, igaz nem úgy ordibálva mint Ő.

- MIT UGATSZ?- hallottam már megint a szőke hajú fiúnak az ordítozását, amivel nem törődtem hiszen így is elkések.

Kifulladva, megizzadva téptem fel osztálytermem ajtaját, ami következtében minden szem rám szegeződött.

-E-Elnézést a k-késésért!!!- böktem ki végül egy pár másodperces ácsorgás után. Majd jó mélyen meghajoltam, bocsánatom kifejezésért.

- OI LIBA KOTRÓDJ MÁR ARRÉBB!- hallottam meg magam mögül az előbbi idegbeteg hangját.

- Istenem...Nagyon jó évem lesz. Érzem.- fogtam meg a fejem, majd a mondat végen sóhajtottam egyett.

- HÉ MIT BESZÉLSZ LIBA AZ ORROD ALATT?!- hajolt bele ordítva az arcomba.

- NE ORDÍTOZZ MÁR TE IDEGBETEG!- emletem fel mostmar én is a hangom.

- Elég legyen!- halottuk meg a tanár szigorú hangját.- Ha már elkéstek akkor legalább ne ordibáljatok kora reggel!

- Bocsánat!- böktem ki halkan. A mögöttem lévő csak egy "Tch"-t mondott majd le ült egy üres helyre. Követtem én is példáját. Végül a szöszi mögött foglaltam helyett, mivel már egy üres hely sem volt.

- Ott tartottunk, mielőtt nem zavarták meg az órát,- itt a sensei rám és a szöszire nézett, mire én elkezdtem a padomat tanulmányozni. - hogy megnézzük mindenki itt van-e.

A sensei folytatta a diákok névének felsorolását.

- Katsuki Bakugou?

- Miva'?- kérdezte fél komásan az előttem lévő szöszi, aki eddig a padon fetrengett. Ezen elröhögtem magam, amit ő észre is vett, majd hátra fordult hozzám.

- Mit röhögsz hülye liba?- nézett rám álmos tekintetével, amitől én mégjobban nevettem. Mire ő rácsapott egyett az asztalra. Mire vissza szóltam volna a tanár közbe szólt.

- Látom kora reggel tele vagytok energiával. Egy kis energia levezetésként órák után itt maradtok és futtok tíz kört kint a pályán, majd takarítotok is egy kicsit.- mondta tanárunk ellent nem mondó hangon. Erre a szöszi egy "Tch"-t kiejtve vissza fordult és újra padján fetrengett.

- (Teljes név)?- kérdezte a tanár.

- Hai.- Mondtam unottan, majd én is lefeküdtem a padra a szöszi példáját követve.

Még csak az első nap, de már most büntetésben vagyok emiatt az idegbeteg miatt. Rohadjon meg.

Az egész órát végig aludtam, majd egy velem egy magasságú zöld szemű és brokkoli hajú fiú ébresztett fel.

- (Név)-chan ugye?- erre csak bólintottam egyett unottan. Látta rajtam, hogy mennyire kívánom a pihe puha ágyikóm, ezért gyorsan folytatta.- B-Bocsánat, hogy fel ébresztettelek, de le kell mennünk Aizawa senseihez a nagy pályára.

- Rendben, köszi hogy szóltál. - erőltettem magamra egy mosolyt, majd elindultam a kis brokkolival a pályához.

/Javítva: 2020. 03. 25/