Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

34.

Az éjszaka lassan telt el, főleg forgolódásomnak köszönhetően. Ma nem kell iskolába mennem, ugyanis ma kell össze pakolnom a cuccaimat, amiket a kollégiumba szeretnék magammal vinni.

Lassan arrébb tettem virág mintás takarómat, miközben próbáltam megbarátkozni a takaró nélküli léttel, ahogy a szoba hidegebb levegőáramlása bőrömhöz ér. Elgondolkozom, hogy még fetrengek egy hangyányit, de végül elvetem ötletem, amint telefonomat szemeim elé emelem az ágy melletti komódról. '11:32'. Felülök a még meleg vackban, majd megpaskolom orcáim. Még kissé hunyorítva, alvás hiányban fürödve veszem magamra pacskeromat, majd ballagok ki a fürdőbe rendbe tenni magam.

Dolgaim elvégeztével köntösbe csomagolt, fehérneműt viselő testecskémmel ballagok át a konyhába, hol kenyeret kenek magamnak, rápakolva sajtot, salátát.

Elgondolkozok mai teendőimen; a pakoláson kívül nem igazán jut eszembe más, az az egy dolog is hamar megvan, kevés dolgaimnak köszönhetően. 

Be megyek szobámba, felhúzom a rolót, a nap néha-néha eltűnik, majd előbukkan a felhők mögül. Kinnt hétköznap révén kevesen vannak ebben az időpontban. Tényleg mennyi is az idő mostan? Vissza megyek a kisszekrényhez, majd kezeim közé veszem készülékem; '12:24' Belefér.- Helyeslem magamba, majd a szekrényem elé lépek egy bézs mackó nadrág és egy barna poló kihalászása érdekében. Felkapom magamra gönceimet, majd a szekrényből kezdem el kipakolni a többi ruhámat ágyamra.

A szekrény elé húzom íróasztalomhoz tartozó széket, majd rálépek, hogy leemelhessem a szekrény tetején heverésző két darab bőröndömet. Elkezdem a ruhákat szépen rendszerezve bepakolni, lassacskán be is telik a nagyobbik bőröndöm. A másikat magam elé húzva, kezdem el azt ruha darabokkal megpakolni. Ám a felénél elfogynak a ruhák, így a nappaliba megyek kipakolni az ottani szekrényt, miben jófromán csak ágyneműk heverésznek, néhány pokróc társaságában. Fordulok párszor szobám és a nappali között, kezeimben ágyneműkkel, majd átbaktatok a fürdőszobai szekrényhez, kipakolva törölközőim. 

Nem lenne ennyi problémám, ha ez az én lakásom lenne, dehát minek finanszírozza az iskola ezt a lakást továbbra is, ha építetett egy kollégiumot? Remélem azért lesz elég szekrény ezeknek a holmiknak.

Megpakolva a második, egyben utolsó bőröndöm, halászok elő egy sporttáskát, melybe tankönyveimet, füzeteimet, könyveimet, mangáimat pakolászom. Ide kerülnek a plüssök is Katsukitól, amiket megkellett erőszakolnom, mere befértek, emellett ide vetődik be a sakkbábú a gyakorlatomról.

Minden megvan. Huppanok vissza ágyamba, majd ásítok egy nagyot. A szobáinkat csak délután három után vehetjük át, szóval van még időm. Gondolkozok két ásítás között, majd hamar elalszom.

[...]

Egy mentő zakatoló hangjára kelek fel, ami a társasház előtt száguldott el szirénázva. Ismét kikelek ágyamból, telefonomat kémleleve, miszerint most 15:43 van. Feloldom telefonom, majd megnyitom az osztályommal folyó beszélgetést, hol most is nagyba megy a kollégiumi élet ecsetelése. Denki és Eijiro beszélgetésein el ismosolyodok, amennyi hülye elméletet kitaláltak. Egek mennyire be vannak zsongva. Megnyitom a Katsukival folytatott beszélgetésem, hogy megszemléljem magamnak mikor volt elérhető, majd végig gondolva tettem gyorsan kilépek az alkalmazásból, meggondoltságom végett. Felkapom cuccaim, majd kivánszorgok melegító szettembe következő lakhelyem felé véve irányom.

A buszmegállóba érve lecsekkolom a kollégium címét, majd megnézem a buszmenetrendet, ahol a buszok utvonalai is szerepelnek, nem mintha ezt nem tettem volna meg otthon épp elégszer.