Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

13.

-Nem vagy önmagad, igaz? 

Ezt olyan halkan mondta, hogy én is alig hallottam. Én csak egy hal kuncogással válaszoltam meg kérdését. Igazság szerint, tényleg kezd az erőm irányítani, viszont Katsukit ígyis- úgyis le akarom győzni.

Végül ki értünk a csatatérre. 

Kicsit eltávolodtunk egymástól, majd eddigi (szemszín) szempárom elkezdett elénk vörös színbe átfolyni. Elővettem egy kis fém botot, ami eddig ruhám zsebében pihent. Kezembe véve megpörgettem, ennek hatására megnyúlt egy hosszú bottá változva, aminek végén megformálódott egy kalapács feje.

-Mivel az erőm kiforratlan, míg a másik harcban használhatatlan, Yumeko, -akivel Te már beszélhettél telefonon- jóvoltából lett csináltatva nekem ez az eszköz, viszont inkább tokként funkciónál a mindennapokban mintsem fegyverként.- Pillantottam a szőkére, majd végig mértem a másfél méteres eszközt. Nem mondtunk egymásnak mást, elindultam felé. Nem kérdezett semmit a tokkról, vagy másról, az ember azt gondolná biztosan, mert nem találta megfelelőnek az időpontot, szerintem csak szimplán nem érdekelte.

Ő is így tett. Szószerint nekem esett robbanásaival, amit én ki is védtem. 

Ez így ment egy jó ideig. Elszenvedtünk egymástól jó sok kisebb sérülést. Majd bekövetkezett az, amit a legkevésbé se akartam.

- Öld meg...- erre a hangra összerezzentem, amit Katsuki is észre vett.

Katsuki próbált rájönni, hogy mi lehet a bajom, de nem igazán ment neki. Én jobbanak láttam most befejezni ezt a harcot, mert a végén el homályosít engem aa képességem és nemtudom megállítani. Komolyan akarok harcolni ez ellen a szőke ellen, viszont én magam akarok, nem pedig egy megtébolyult emberként.

-Oi liba mi bajod?!- ordibált nekem Katsuki. 

- Ezt fejezzük be...- halkultam el, majd indultam volna de a hang tulajdonosa ezt nem engedte.

-Ölj. 

Éreztem az egész testembe, hogy próbál irányítása alá venni aminek minden erőmmel próbáltam ellenállni. Egy olyan érzés mintha egy mély vízben lennél és akárhogy is próbálsz a felszínre úszni, sosem jutsz fel. Én pedig most elsüllyedtem. A testem magától mozgott.

-Menj innen idióta.- mondtam halkanfejemet fogva. Zúgó hang. És mintha csak egy filmet néznél; látod mitörténik, tisztában vagy vele, mégse tudsz mit tenni, csak figyelni.

Nemértem... Miért akarom ennyire bántani?

Katsuki tekintete viszont megváltozott... Már nem az elöbbi "felrobbantalakliba" nézése volt... Inkább az látszott rajta, hogy most "komolyan" fog harcolni.

- Áh, szóval te lennél a híres sündisznó.- nem bírom kontrolálni, teljesen irányít.- Tudod (Név) emlékeiben elég sokszor ott vagy. Kérlek mond (Név), hogy nem kezdtél el kötődni ehez az idiótához?!- kezdte el újból a csúfos nevetését.

-Nem fogom bántani... Nyugodj meg (Név)...- még magamat is megleptem, hogy ilyen határozott voltam. 

- Hé Liba, hallasz ugye?- kis szünetett tartott.- Végülis mindegy. Akkor is megküzdök veled, ha most nem is vagy teljesen önmgad.

-Te tényleg hülye vagy- inkább magamnak mondtam, mintsem neki, mire Katsuki még határozotabban indult felém. A testem is elindult felé, viszont hirtelen elsötétült minden...

Aizawa-sensei ereje...

Majd éreztem, ahogy két erős kar elkap, és szorosan magához ölel.

-Idióta.- hallottam még Katsuki hangját, majd utána képszakadás.

/Javítva: 2020. 03. 25./

⁅Átírva: 2K21.04.15⁆