Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

5.

  -Azt az idiótát túl könnyű ki ismerni...- mondtam, majd elindultam a hang irányába.  

A hanghoz közel érve megláttam az említetett, aki éppen a kis brokkolival ordibált.

-Héj, te idióta Katsuki most fejezd be!- szóltam rá ellentmondást nem tűrő hangon, mire ő és Izuku is meglepetten nézettt reám.

-OI LIBA NE ÜSD BELE ABBA AZ ORROD AMI NEM A TE DOLGOD!- orditott rám Bakugou, miközben én a földön remegő kis brokkolihoz mentem, majd legugoltam hozzá.

-Izuku ez a nap már épp elég fárasztó lehetett számodra.-kezdtem bele mondandómba mosolyogva.- Nyugodtan menj haza, én addig elrendezem ezt az idiótát.- szóltam rá egyszerre parancsolóan és mosolyogva.

- B-Biztos (Név)-chan?- kérdezte aggódva, miközben hátra pillantott az ideges szöszire.

-Nyugiiii! Engem nem kell félteni egy ilyen sün hajú idiótától.- mondtam ki azokat a szavakat amiktől Katsukinak végleg elpattanhatott valami.

-OI HÉJ TE FRUSKA! MEGMON-kezdte ordibálását de félbe szakítottam.

- ÁLLJ MÁR LE BASZKI!- elégeltem meg ordibálását.- Te pedig Izuku-kun!- láttam ahogy össze rezzen az említett majd rám mereszti zöld boci szemeit.- Mire vársz? Menj haza, anyukád biztos aggódik már érted.- erre mintha észbe kapott volna a fiú felállt és elindult.

-Vigyázz magadra (Név)- chan!!!- azzal elfutott, én pedig mosolyogva néztem utána.

-OI HÜLYE DEKU AZONNAL HÚZD VISSZA A SEGGED!- ordított a fiú után aki már messze járt. 

Esküszöm ez még akkor se tudná abba hagyni az ordítozást, ha le lőnénk.

Ahogy ezen merengtem Katsuki elém lépdeset.

-Nem megmondtam, hogy ne üsd bele az orrod...- ütött egy gyengét fejemre. Majd vállamra hajtotta a fejét.- Liba...

EZ BOLOND??? MIT CSINÁÁÁÁÁÁL????

- M-Mit csinálsz?!- mondtam halkan, mégis mérgesen. Éreztem ahogy arcomon megjelen egy kisebb pír.

- Tetszik a reakciód...- éreztem ahogy elmosolyodik, ezzel fejem még vörösebb lett.- Elfáradtam, szóval kisérj haza!- parancsolt rám, mire pupiláim kitágultak.

-H-HOGY M-MI?!- ordítottam el magam a meglepettségtől. 

Még sose kért ilyenre senki...

- Süket vagy?- kérdezte unottan, majd még jobban rám nehezedett testével.

- Jóvan na... Csak ne ess már rám.- adtam be végül a derekam. Vagy azért mert tényleg nem akartam, hogy össze nyomjon, vagy lehet azért mert még senki se kért rá, hogy haza kisérjem.

Végül ellépett tőlem és elindult. Én követtem.

Már egy ideje sétáltunk Bakugoék háza felé. Nem szóltunk egymáshoz csak mentünk.

Végül megérkeztünk Bakugohoz.

- Na akkor én mentem is.- szóltam oda neki köszönés gyanánt, majd el akartam indulni mire ő elkapta a csuklom, én meg mérgesen meredtem rá.

-Nem akarsz be- itt telefonom csörgése zavarta meg mondandójába, mire én össze rezentem. 

Tudtam, hogy ki az.

/Javítva: 2020. 03. 25./