Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

8.

  Végre egyszer megtudtam menteni valakit...  

Miután ki sírtam magam, Katsuki ki ment a fürdőből én pedig felöltöztem, és elindultam vissza szobájába.

-Elég sokáig tartott liba.- kezdte gorombán.- Miattad eléggé fáj a fejem, szóval elmondhatnád, hogy mi a faszt csináltál velem!

Némán bólintottam. Eldöntöttem, hogy nem mondok neki többet, mint amit kell. Lehet, hogy jót akar nekem, de ez bármikor megváltozhat.
- Megijesztettél ezért véletlen használtam a képességem. Ennyi.- fejeztem be mondandóm, mire ő felpattant és elindult felém, mire én elkezdtem hátrálni az ajtó felé.

-HÜLYE LIBA ERRE ÉN IS RÁJÖTTEM!- ordított rám, mire én egy kicsit össze rezzentem amit ő is észre vett.- Inkább az érdekel, hogy mi a képességed...- hajolt oda fülemhez, közben egész testét nekem nyomta.

-Jó-Jólvan.- kezdtem bele levegő után kapkodva, mivel zavarban is voltam, plussz nagyon is rám dölt, ami miatt nehézzé vált állni.- A képességem az, hogy amikor aktiválom a szemem vörössé változik, mint egy démonnak és akinek a szemébe bele nézek, azt belülről atomraira bontom, más szóval belülről végzek vele. Szerencsére veled nem ez történt. Téged szerencsére csak kómába raktalak.- sóhajtottam fel.                                                                               

- Szóval azt akarod mondani, hogy a vörös szemüek olyanok mint a démonok? Akkor én is egy démon lennék?- terült ki arcára egy rohadt nagy vigyor.

-TE TÉNYLEG ENNYIT FOGTÁL FEL AZ EGÉSZBŐL?!- néztem rá dühösen.- Te tényleg idióta vagy.- Az egészből ennyit jegyzett meg, arra nem is gondolva, mennyire hasonlít képességünk.

-Te meg tényleg egy liba.- búgta fülembe.- Amúgy meg nem, nem csak ennyit jegyeztem meg belőle, viszont egy valamit nem értek.

-Mi lenne az?

-Ha csak kómába tettél, akkor is, hogyhogy magamhoz tértem? Ilyen gyenge lenne a képességed, vagy én lennék túl erős?- lett még nagyobb vigyor arcán, amiből sugárzott az önelégültség. 

Csodálkozom, hogy ez ennyit bír mosolyogni.

-Ne vigyorogj így. Csak azért tértél magadhoz, mert használtam rajtad apám egyik képességét a kettőből.- erre ő csodálokva és kérdően nézett rám. 

De legalább már nem vigyorog úgy, mint egy bolond.

-Apám egyik képessége az volt, hogy képes volt hatalmas erőt, kontrolálni és hasznáni valamint, a vére olyan erővel bírt, hogy minden képességet vagy mérget hatástalanítani tudott. Volt rá példa, hogy a képességével embereket tudott vissza hozni a halálból. Viszont ennek az erőnek ára van... Minnél többször használja, annál nagyobb az esélye annak, hogy a használó meghal. Én pedig ezt az erejét örököltem; a vérem hatása viszont az Ő erejének közelében sincs, ezáltal nem tudok visszahozni embereket a halálból. Az az erő amivel az eszmélet vesztésedet okoztam anyám ereje és ez az erő erősebb bennem mint apámé. Mondhatjuk azt, hogy 75%-ban anyám erejével bírok és csak a maradék, 25% az amit apám hagyott rám.- a végét alig halhatóan mondtam, de mivel nagyon közel volt hozzám, nyilván halotta.

-SZÓVAL, lényegében az ÉLETED kockáztattad értem.- jelentett ki magabiztosan, majd ismét felfedeztem, ahogy mosolyog.

- Lényegében így is mondhatjuk.-sohajtottam fel.- Nem eszünk valamit?

-De.- mondta, majd elindultunk a földszintre a konyhába.

Katsukiéknak gyönyörű házuk van.

Ahogy leültünk enni nagy csend telepedett közénk, nem mintha egész kaja csinálás közben nem lett volna az. Eme csöndet én törtem meg.

-Te Katsuki ho-

-KI A FASZ ENGEDTE MEG, HOGY A KERESZTNEVEMEN SZÓLÍTS?!- mordult rám, mire én eme tettén elkezdtem nevetni.- Oi liba! Most meg min nevetsz?

- Látnod kéne magad! Olyan vicces és egyben gyerekes látvány vagy!- nevettem, mostmár hasamat fogva. Láttam ahogy elpirult.- Na most én mondhatom azt, hogy tetszik a reakciód.

- Fogdbe hülye liba! Amúgy mit is akartál mondani?- kezdte el az előbbi témat kerülni.

-Ja mielőtt ő méltósága a szavamba vágott? Csak annyit akartam kérdezni, hogy hol vannak a szüleid?

- Ma mindketten hajnalban jönnek haza.- válaszolta félvállról.

Miután ezt megbeszéltük Katsuki a továbbiakban vagy tévézet, vagy játszott a konzolján, de végül este fele bejött a szobájába ahol addig én tartózkodtam és olvastam egyik kedvenc könyvem, ami eddig táskámban lapult, majd ő előkereste egyik mangáját és leült egy zsámojra, mivel én az ágyán fetrengtem.

Mikor elérkezett este tíz óra én elköszöntem Katsukitól és bele vetettem magam az igazak álmába.

Kár, hogy az igazak álma tényleg igaz volt...

Hello remélem mindenkinek elnyerte eddig a tetszését. Remélem boldogok vagytok, hogy hoztam nektek a mai nap folyamán 3 részt is. Őszintén szólva nagyon boldoggá tesz mikor valaki azt írja, hogy teszik neki a storym és, hogy minnél előbb folytassam. Köszi nektek♡

-------------
/Javítva: 2020. 03. 25./