Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

Emlékképek (9.)

"Hüvös időnk van, jobban fogalmazva olyan hideg, hogy az emberek tíz perc után megfagyhatnak. Nem is csoda hiszen december 23.-át írjuk. A híradók bemondták, hogy az emberek inkább ne mozduljanak ki január elsejéig, csak ha nagyon muszáj.

De a játszótéren, egy hintában mégis ott üldögél egy (hajszín) hajú lányka.

A kislány árgus szemekkel nézi, hogy nem-e akar valaki vele játszani. De csalódnia kell... Nem, hogy játszani se tudd senkivel, de még meg is bámulják azok az emberek, akiknek muszály volt eme nagy hidegben ki menni valami miatt.

A kislányra lopott pillantásokat vetve kérdezgetik maguktól:

"- Szegény gyermek, mit kereshet itt?"

"- Hogy bírja ezt a hideget? Biztos erős képessége van."

"- Lehet, hogy árva?"

Ilyen kérdéseket hall a leányka, viszont ezeket tőle senki se kérdi meg. Ő csak játszani szeretne. Valakivel...Bárkivel.

Eme leányka csak négy éves, viszont ereje már egy éve elő jött belőle. eme erő miatt szenved annyit, eme erő miatt nincsenek barátai... Eme erő miatt ragadt rá egy név:

A gonosztevők szégyenének leánya.

A kislány nemtudta pontosan, miért is hívják így, viszont azt tudta, hogy ez a név nem egy becenév. Ehez a névhez a gyülőlet, és a félelem tapad, amit a lányka nagyon is érzett. Nem tudta fel fogni, hogy miért is bánik így vele mindenki, nem tudta elképzelni, hogy miért mutogatnak rá.

"Viszont azon lepődött meg a legjobban amikor kint játszott kis medencéjében, ami közel volt a keritéshez. Egyszer elment ott egy gyermekes család és ahogy meglátták szíve alatt a tetoválását, amilyen anyjának is van, az arcukon a szörnyület különböző fokai jelentek meg.

A kislány megijedt, hogy így néznek rá.

-Anya, Anya.- rohant be a kislány anyukájához, majd mikor meglátta olyanerővel ugrott neki, hogy a nő is majdnem felborult.

- Mi a baj, én kis Hercegnőm?- kezdte el a nő a kislánya fejét simogani, miközben lágy szavakkal nyugtatgatta a már pityergő lánykát.

- Mikor kint játszottam, jött egy család és ahogy meglátták a jelem, csúnyán néztek rám, én megijedtem és befutottam.- kezdett el mégjobban pityeregni a leányka.- Anya...Miért bántanak engem...? Mit ártottam...?- mondta halkan a lányka, azokat a kérdéseket amiket már rég fel akart tenni, de nem volt még annyi bátorsága. Félt, nagyon félt a választól.

- Ide figyelj (Név)!- hajolt le lányahoz a (ugyanolyan szín mint a hajad) hajú nő, ezzel elérve, hogy a lányka szemébe tudjon nézni.- Te egy csodálatos gyeremek vagy akit, miattam bántanak. A világ csak egy jobb emberrel lett gazdagabb mikor te megszülettél.- mosolygott leányára.- Azért néznek rád így, mert egy hatalmas erő birtokában vagy. Ezzel az erővel meg tudod menteni az embereket, ugyanakkor ellenük is tudsz fordulni. Félnek, hogy bántod őket. Viszont Apuval együtt tudjuk, hogy te senkinek se tudnál ártani. Ezt vésd eszedbe és, majd ha nagyobb leszel mutasd meg nekik, hogy te nem vagy az ellenségük.- fejezte be a nő lánya biztatását.

- De Anya.- kezdett el újra sípitozni a kis négy éves.- Velem miért olyan a gonosz a többi gyerek? Pedig én csak játszani szeretnék velük...

- Figyelj Kincsem!- fogta meg gyermeke arcát.- Lesz majd valaki, aki mindenbe segíteni fog neked. Idő kérdése és találkoztok. Addig is kérlek légy türelmes!- adott végül gyermeke homlokára egy puszit, majd folytatta az ebéd elkészítését."