Nem engedlek el! (Bakugou x reader)

6.

  Tudtam, hogy ki az.  

Lassan csörgő telefonom után nyúltam, miközben éreztem magamon Katsuki értetlen tekintetét.

-H-Hallo...?- kezdtem bele olyan halkan és félénken amivel még Bakugot is megleptem. Igaz nem ismerjük egymást régóta, de nagyon meglepett volt tekintete.

-Végre, hogy felvetted azt a rohadt telefont te nyomorult?!- hallottam meg a vonal túlsó oldalán beszélő, ingerült személyt.

-Hagyjál már engem békén! Elegem van már belőled! Én nem vagyok te! Nekem nem az a célom mint neked!!!- ordítottam kicsit  könnyezve telefonomba

-Ide figyelj, te kis nyomoru--- Itt megelégelte Bakugo az ordibálást, vagy csak szimplán észre vette a szememben összegyülő könnycseppeket.

-Oi. Nemtudom, hogy ki maga (Név)nek/nak de ne merjen vele így beszélni.- Bakugo ezt nagyon komolyan és higgadtan mondta annak a személynek, aki miatt tönkre ment a gyerekkorom, és aki miatt össze törtem lelkileg, aki miatt egy komoly és érzéketlen lány lettem akit csak egy dolog érdekel:

A bosszú.

Ahogy hallottam Bakugoval már nem ordibált nagynéném. Végülis miért tette volna? Mindig eljátszotta mások előtt azt az énjét, aki törödik meghalt nővére gyermekével, miközben ebbe egy csepp igazság se volt. Mindig rám erőszakolta akaratát, mégpedig azt a tényt, hogy nekem kell a legerősebbnek lennem, olyan erősnek aki még All Mightot is legyőzi. Nem, nem hősként hanem gonosztevőként. Volt amikor azzal a tudattal táplálta a hősök iránti gyülöletem, hogy az ő hibájuk miatt halt meg apám és anyám. Ezt a tény eléggé sokáig eltudta velem hitetni, egészen pontosan addig amíg az U.A-ba nem jelentkeztem az ő akaratából. Azt tervezte, hogy elérem a hősök bizalmát, és elmondom neki a gyengepontjukat. Majd ő szól a többi gonosztevőnek és együtt kiírtjuk a hősöket. De minden megváltozott amikor az U.A felvételiére be nem mentem. Az igazgató egyből felismert, hiszen ismerte anyámat aki elég sokat segített már a hősöknek, én meg kiköpött anyám vagyok. Elmondott mindent arról, hogy a szüleim hogyan is haltak meg, hogy kik által haltak meg. És akik álltal meg haltak azok nem mások voltak mind anyám húga, a mostani "nevelőanyám" és néhany szövetségese. 

Ezután az esett után ott hagytam azt a nőt, és minden kapcsolatott megszüntettem vele. Az U.A biztosított nekem lakást szóval most ott élek. Viszont úgy érzem, hogy anyám nővére akit Yumeko-nak hívnak rám fog találni. Nem is ettől félek, hanem attól, hogy képtelen leszek vissza fogni bosszúvágyam és irányíthatalanná válok. Ami be kell val---------------------------lani elég sok áldozattal járna..

Hallottam, ahogy Bakugo egy kis csend után megszólal.

-Hogy ki vagyok (Név)nek/nak? Az vagyok neki aki megfogja védeni az ilyen elmebetegektől mint maga! Egy szóval a pasija vagyok.- ahogy ki mondta az utolsó mondatot egy kalján vigyor ült ki arcára, mire az én arcomon az értetlenkedés, a meglepődöttség és az öröm volt jelen. Ahogy befejezte mondandóját kinyomta a hívást, majd fogta és fölrobbantotta telefonom.

-Ezt minek kellett?!- néztem kis telefonom össze tört darabjaira.

-Ne nyafogj már, hülye liba!- nézett rám mérgesen, de azért mégsem ordibált.- Azért kellett, mert azt mondta az az idóta, nőszemély, hogy megfog téged találni. Nemtudom, hogy mennyire okos, de lehet hogy le bírta volna nyomozni a mobilod. Most pedig gyere!

-Mi hova?- néztem rá értetlenkedve. Nem is gondoltam, hogy Bakugou tud gondolkodni is.

- Be a lakásba idióta. Ma itt alszol.- fejezte ki magát halál nyugodtan, majd elindult befelé.

-H-HA?!- tágult ki pupilám. Amit ő észre is vett és elkapta a csuklóm, majd elkezdett befelé húzni maga után.

/Javítva: 2020. 03. 25/