Hyerin is el jött. Ő következik, mint a többi rajongó hozott ajándékokat. Taetól már kapott alá írást. Most hozzám jön, úgy teszek mintha nem ismerném. Meg kapja az alá írást és át adja az ajándékát. Egy kis dobozka az nem túl nehéz nem hiszem, hogy...
- Valaki előkészítette már a kocsit? - fordulok körbe idegesen.
- Jungkook nyugodj már le, még csak egy kis fájás volt. Ezzel ki röhögnek és haza küldenek.
- De biztos jól vagy?
- Igen - ebben a pillanatban elfolyik a magzatvíz és Hyerin felsikít. Felkapom és beültetem a kocsiba. Ikrek miatt nagyon nagy hasa van és mivel az egyik pici farfekvéses ezért császárral fognak megszületni, azaz azzal születnének. - Csak holnap kellene bemennem - Jajgat szerelmem. Beviszem a kórházba és azonnal riasztom Minhot és a nőgyógyászt. Az idősödő férfi megvizsgálja a lányt és közben Minho is befut.
- Rendben, úgytűnik egy kicsit sietősre vették. Előkészítünk egy műtőt és császármetszéssel kiszedjük a két csöppöt. - A doki fel áll és telefonon le is foglal egy műtőt. - Akkor úgy egy óra múlva műtünk, az apuka is bent lehet ha szeretne, és természetesen Choi doktor is ott lehet.
Mindent előkészítenek, Hyerin nyaktól lefelé nem érez semmit az érzéstelenítő hatása miatt. Betolják a műtőbe én pedig kapok egy kék ruhát és én is be megyek a steril helyiségbe. Maga a műtét nem tartott sokáig. Amint kiszedték a picikéket, egy nővér elvitte őket megtisztítani és kiszívni a szájukat.
Amikor kislányom fel sírt éreztem, hogy mostmár tényleg egy család vagyunk. A babával együtt sírtam.
- Mi van a másik babával? - kérdezi az orvos. Kisfiam is már tiszta, de még nem hallottuk a hangját, és a hatalmas ponyva miatt ami kedvesem hasát takarja el, látni se engedték még. Seult már rég kézhez kaptam, de kisfiam nem ad magáról élet jelet.
- Nem sír fel. Apuka ide akar jönni? - A becsomagolt babát Hyerin mellé helyezem és felállok majd az alacsony nővér mellé lépek.
- Hát szia! Már a síráshoz is lusta vagy? - emelem meg. Visszaadom a nővér kezébe, ő gyorsan megtörölgeti és őt is becsomagolja majd vissza nyomja a kezembe. A kisfiúval a kezemben lépek szerelmem válához és leülök az ágy melletti székre. - Kisfiú, most mi lesz a neve? - a legutóbbi vizsgálatnál még úgy nézett ki, hogy két lányunk lesz, és a nevük Seul és Hyori. Az én feladatom lett volna eldönteni melyikük lesz Seul és melyikük Hyori. És a tervem az volt, hogy az első baba Seul és a második Hyori, de a kisfiamat nem nevezhetem Hyorinak.
- Jungson, úgy hívták az apukám - mosolyodik le a kékpolyás mindössze 38 centis babára. - Mármint ha neked is tetszik.
- Nagyon tetszik - csókolom meg. Végül Minho nem maradt bent mert még elő kell készítenie valamit.
Egy másik nővér elveszi a két babát és vizsgálatokra hivatkozva elviszi őket. Közben Hyerint össze varrták, így most betolják egy szobába. A szobába van egy másik lány is aki alszik és mellette egy fiatal srác ül, a kis ágy oda van húzva hozzá és az alvó babát figyelgeti. Cukik, remélem mi is vagyunk ilyen édesek mint ez a fiatal pár. A csaj talán idősebb mint én, de a srác biztos, hogy még nagyon fiatal. Nem sokkal később Hyerin is elalszik. Írok a fiúknak, hogy egy gyönyörű kislányt és egy édes kisfiút hoztunk a világra. Azt mondták estefelé bejönnek és amint tudok küldjek képeket.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Azonnal elküldtem ezt a képet a bangtan csoportba.
-Egyből kettő? - kérdezi a szemben ülő fiú. - Én még tőle is félek, merész vagy. - Halkan el nevetem magam. Minho résnyire kinytja az ajtót és bedugja kobakját körbe néz de közben feje alatt megjelenik egy másik fejecske, kiköpött Hyerin csak fiatalabb és fiú kivitelben.
- Gyertek, még alszik de a picik itt vannak. - Mosolygok rájuk. - Te biztos Minjae vagy. Már sokat hallottam rólad a nővéredtől - állók fel és a kezemet kinyújtom a 8 éves fiú felé.
- Igen Kim Minjae, Hyerin öccse, te pedig gondolom Jongguk vagy, akiről Minho a kocsiba mesélt. - Hát igen a fiú nem nagyon ismer engem még a nevem se tudja.
- Minjae, a neve Jungkook - javítja öt ki Minho.
- Bocsánat, Jungkook - hajtja le a fejét, mire elmosolyodok és össze borzolóm a haját. Még régebben terveztük Hyerinnel, hogy majd magunkhoz veszünk az öccsét. És Minhoval kicsit össze játszottunk, szóval míg Hyerin és a picik a kórházban vannak, Minjae beköltözik hozzánk. Végleges terv az lett, hogy én beköltözök Minhohoz és Hyerinhez és ha belejöttünk a gyerek nevelésbe Minho egy kisebb házat vesz magának. Így a kicsiknek se kell költözniük feleslegesen és amúgy is nagy lett volna Minhonak az a ház. Apuék is közelebb költöztek, most ők is Szöulban laknak, és húgom ide jár iskolába, így öket is sűrübben látom. Az army is már tud mindent, meg ígértem nekik, hogy nem fog változni semmi, továbbra is a pályán maradok és a Bts sem oszlik fel.
- Minjae? - Hyerin magához térve öccsét látja meg először.
- Szia nuna, Min Hyung és Kookie Hyung megbeszélték anyával, hogy hozzátok költözzek - meséli boldogan nővérének.
- Tényleg? - néz ezúttal ránk. Észre sem vettem, hogy Minho kezébe vette az egyik picit. Kislányomat oda adom az anyjának. - Akkor mi is a neve? - kérdezi, de észre veszi kicsi csuklóján a karperecet és elolvasa a nevét. - Jeon Seul. Tetszik. Hyerin kezébe kapja a kisfiút is és az ő karperecét is meg nézi. - Jeon, Minho most kapaszkodj meg, Jungson - mosolyog elérzékenyült bátyjára.
- Gyönyörű neve van.
Estefelé Minho haza vitte a kis fiút és csak mi maradtunk a picikkel. Hyerin szobatársa is ébredezni kezd, és nagyon cuki szavakat kap barátjától.
- Te miért nem dicséret meg, hogy ügyes voltam? - féltékenykedik menyasszonyom.
- Te nem rendesen szülted meg a piciket, császármetszéssel születtek.
- De kilenc hónapig hordtam két gyereket, tudod milyen megterhelő? És azért a műtét se volt könnyű.
- Jó, igazad van bocsánat. Nagyon ügyes voltál, és nagyon köszönöm ezt a két csodálatos babát. Nagyon szeretlek. - Elég nyálas lettem az utóbbi időben. Ekkor belépnek az ajtón a fiúk, mindegyikük kezébe egy kis ajándékkal.
- Kicsim hívd az orvost, azt hiszem halucinálok - mondja a másik ágyban fekvő lány. Mindannyian felnevettűnk, végül velük is beszélgettünk egy keveset és kapott egy bodyt mindannyunk aláírásával. - Köszönöm szépen, ezt kirakjuk a vitrinbe - Adja a friss apuka kezébe a babát és elveszi Nam kezéből a ruhadarabot.
Nem is mentegetőzöm, nagyon szégyellem magam hogy ilyen sok kihagyás után jelének csak meg.
És egy rossz hírt is hoztam -legalább is remélem hogy annak ellenére, hogy ennyire rendezetlenül voltak részek, még van olyan aki olvassa és várja a részeket- , a könyv utolsó részeinél tartunk. Még 1 vagy 2 rész van vissza, de azt mrg ígérem, hogy a következő hosszú lesz egy cseppet.
Eddig senkitől se kaptam vissza jelzés, és nagyon örülnék egy két kommentnek. De azért remélem tetszik valakinek amit írtam. Ígérni nem ígérek semmit, de siettek a kövi résszel.
