👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

6. rész

- De nem értelek. Mért nem elég a pénz amit anyáék küldelek havonta. És a múltkori baleset véget te nem mehettél volna be az egyetemre. Mégis itt van, a bordád ezuttal el tört. Mit mondok anyáéknak, mért van tele kék-zöld foltokkal a lányuk? Ne hidd azt, hogy be jössz ide és én csettintek te már sokkal jobban vagy. Nem ki kell pihened. És akkor szeretném hallani mi történ? - szidja le a húgát.

Hyerin nem válaszol csak el fordul bátya felől és hozzám bújva kezdi el hullatni a könnyeit. Egyből át karolom és simogatni kezdem a hátát.

- A Blackpink volt? - kérdezi meg már lágyabban Minho és Hye hátára simítva.

- És ha igen? Mit csinálsz? - fordul hátra könnyes szemekkel.

- Bemegyek és az oktatótoknak szólok. Nem terrorizálhatnak minden nap.-

- Mindegy ne foglalkozz velük. Én sem teszem...

- De Hye azok a lányok nem normálisak láttad már az oldalad? - kikeresi a képek közül a megfelelőt és a fény felé fordítva kezdi el mutogatni. - Ott látszik, hogy tört és ez a múlt heti ami hozzáteszem egy cseppet se javul. - Én már el vesztetem a fonalat ezért elengedve a lánykezét el ülök egy a szobában található székre. - Ha az mondom, hogy nem mehetsz be az egyetemre akkor nem mehetsz. Mondtam már ha nem tudsz viselkedni hozzám költözöl és szemel tudlak tartani. És ami a munkát illeti fel fogsz mondani.

- Nem! - kiált az egyetlen nőnemű a szobában. - Nem fogok annak a pöcsnek a pénzéhez nyúlni nekem ő nem az apám. - Ordibál tovább.

- Jó de ne ordíts mert ránk szólnak és mert nem tesz jót a törött bordádnak - csitítja le a legidősebb a lányt - ma itt kell maradnod és holnap meg látjuk, hogy haza mehetsz e - el kezdet csörögni a telefonom.

- Szia Jin.

- Szevassz kölyök el árulnád hova is tűntél?-kérdezi idegesen Jin.

- Öm... Eomma mindjárt indulok ígérem na szia - nyomom ki.

- Ne kerülj bajba miattam. Egész este nem mentél haza már biztos aggódnak - pislog fáradtan a legfiatalabb. - Menny haza. Majd írok, hogy melyik szobába vagyok sssz-sziszegi el a végét ugyanis éppen a lábára kerül fel a kötés.

- Azt Taean kívül senki nem tudja, hogy nem otthon éjszakáztam - lépek mellé és meg fogom a kezét. Jó erősen rászórt mikor bátya lábát igazgatja a sínben majd betépőzárazza.

- Nem baj most már menny biztos aggódnak - lehajolok és szájára nyomok egy puszit majd homlokára meg ismétlem. Fel egyenesedek és kicsit hátrébb lépek.

- Együtt vagytok? - kérdezi Minho, mire el nevetem magam.

- Hát igazából még mi se tudjuk, de dolgozunk az ügyön - mosolygok halványan. - Én most megyek, de délután benézek - Odamegyek az ajtóhoz és kimegyek rajta

Kimegyek az autóhoz és haza megyek. Mondanom se kell mekkora fejmosást kaptam Jintől mikor haza értem, de nem mondtam el neki hol és miért voltam. Ő is biztos titkol valamit a banda elől ez az én titkom. Ezek után úgymond szobafogságba kerültem ebédig. Jin egész nap nem szólt hozzám, ami nem kicsit zavart, de nem tudtam ellene mit tenni

Dél után Taeval bementünk a kórházba, nem maradtunk sokáig mert nem akarom, hogy Eomma még jobban haragudjon rám. Este vacsinál már muszáj volt hozzám szólnia, hogy adjam neki oda a kenyeret. Kaja után el mentem fürdeni és mikor a fürdőből jöttem ki frissen és üdén akkor összefutottam a csapat anyával. Végül kibékültünk de azt mondta többet nem mehetek el szó nélkül. Ezt nyilván nem fogom betartani de ezt neki nem kell tudnia.

A nagy békülés után akár egy hulla úgy zuhantam be az ágyamba. Taehyung már rég aludt, és használva az ő példáját én is pár perc múlva már az igazak álmát aludtam.

Reggel nagyon korán keltem és első dolgom volt be menni a kórházba. Ezúttal se maradtam sokáig mert ma megyünk a klip helyszínére, ugyanis átrakták a dátumot mára. Eredetileg tegnap kellet volna mennünk csak a menedzser nem ért rá.

Miután Hyerinnél végeztem be ugrottam a boltba, hogy ha rákérdeznek legyen ürügyem miért jöttem el. Vettem üdítőt és rágcsát az útra aztán haza siettem. Pont miket benyitottam csörrent meg a telefonom. Jin hívott de amit észre vette, hogy megérkeztem letette.

- Hol voltál már megint? - kiáltja le a fejem.

- Leugrottam a boltba üdítőért és rágcsáért. - Emelem fel a kezemben tartott zacskót.

- Oh bocs erre nem is gondoltam - sajnálkozik.

- Uu... mit vettél mit vettél? - kezd el lökdösni Tae. Még szemezek egy kicsit Jinnel de közbe válaszolok barátomnak.

- Chipset, kólát, Sprite-ot... - sorolom de a szemkontaktust még mindig nem szakítom meg. Eomma hirtelen elfordítja a fejét és bemegy a konyhába.

- Ki bántotta Jint? - jön ki a konyhából Nam felháborodottan.

- Namjoon... - szipogja Jin - hagyd - húzza vissza a konyhába öt. Taehyung kezébe nyomom a szatyrot és be megyek a konyhába.

- Holnap reggel eljössz velem valahova? - lépek be a konyhába. - Meg szeretném mutatni, hogy hol voltam.  -lépek a férfi elé. Jin letörli a könnyeit és a szemembe néz.

- Miért? - kérdezi. - miért csinálod ezt? Hmm?  -kezd el ordibálni. - Mit találtál ki el viszel egy boltba és meg mutatod mi mennyibe került? - nekem is elkezdenek hullani a könnyeim. -Ne néz engem hülyének. Titkolózhatsz de ne játszadozz velem.

- Nem hisszel nekem igaz? - Az arcom már csurom víz nem tudom abba hagyni a sírást. - Mikor indulunk? - fordulok Nam felé.

-Tízre jönnek értünk - feleli. Fél kilenc van most is elvihetem Jint Hyrinhez.

- Akkor mennyünk most - ajánlom fel és közbe megtörlöm a szemem. - El jössz velem most? 

- Nem! - jelenti ki és elmegy mellettem. Ekkor egy világ omlott össze bennem és térdre zuhanva zokogtam hangosan. Taehyung egyből oda jött hozzám és Jiminnel együtt, bevittek a nappaliba. Hoseok is ijedten fut oda hozzánk.

- Mi történt? - kérdezi magas hangon. Tudni kell róla ha ideges vagy izgul felmegy a hangja de ezt az éneklés elmulasztja.

- Chill haver énekelj egy kicsit - nyugtatja Jimin. Jimin mindig olyan nyugodt, múltkor is mindenki majd meghalt az izgalomtól ő meg tök nyugodt volt. Bár mondjuk igaza lett, mert a díjat mi kaptuk meg de akkor is. Milyen idegrendszere lehet neki?

- Nem hisz neked? - simogatja a hátam, legjobb barátom. Mit is kezdenék én nélküle?

- Reggel is ott voltam. - mondom halkan, hogy csak Tae hallja.

- Gondoltam.