👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

20. rész

- Olyan vagy mint a bátyám mielőtt bekattant - felelem mire síri csönd lett. Elkezdtem könnyezni. - Olyan vagy mint a bátyám akit szeretem és ő is szeretet engem. És félek, hogy megint elveszítem a bátyám. Érted? - sírok fel hangosan.

- Jungkook - suttogja a nevem.

- Kérlek az én kedvemért ne változz meg. Maradj mellettem. Nem akarlak téged is elveszíteni. Elveszítettem az anyám, őt Jin által vissza kaptam. Elveszítettem a bátyám akit te általad kaptam vissza, nem akarom még egyszer elveszíteni.

- Érted! A kis maknae-ér meg teszem. Erős maradok - ölel magához. - Eddig miért nem mondtad el?

- Féltem. Féltem ha megtudod megijedsz és elveszítelek.

- Nem kell félni én mindig melletted leszek. De, hogy tud a bátyád is melletted van és biztos büszke az öccsére, hogy mi lett belőle annak ellenére milyen nehéz volt neki. És büszke az öccsére mert talált magának egy gyönyörű lányt és apuka lesz. És az anyukád is büszke rád, és most is itt vannak és téged vigasztalnak. És Hyerin a te apukád is büszke rád, és melletted van, volt és lesz is. Mellettetek lesznek mindig, és segítenek nektek. Az én nagymamám se hagyott el ő is itt van és sose hagy el. Csak most már egy szebb helyről figyelnek minket, együtt. - Kezd el prédikálni de tudom igaza van. Én is így gondolom és ezért szoktam sokszor esténkét beszélni anyához. A bátyámhoz nem merek de ezentúl hozzá is fogok beszélni.

- Köszönöm.

- Nem én köszönöm - hálálkodik. - Na de most már pakolj apud mindjárt itt lesz.

Bepakolok aztán beszélgetünk még egy kicsit.

- És te mikor mész? - kérdezek rá óvatosan.

- A nagy bátyám holnap reggel jön értem. És a temetésig maradok. - A temetésről jut eszembe.

- A fiúkkal megbeszéltük, hogy mi is elmegyünk a temetésre.

- Ó, ez kedves tőletek. - Lemegyünk a nappaliba és leülünk tv-t nézni.

- Tae jobban vagy? - jön be a helyiségbe Jin.

- Persze. - mosolyog rá. -Jungkook mondta, hogy ti is el jönnétek a temetésre. Majd ha Busanba vagyok küldök üzit, hogy mikor lesz.

- Rendben - ül le Jin is.

- A többiek? - kérdezem.

- Namjoon lefeküdt,de szerintem azért köszönj el tőle. Hoseok és Yoongs Felváltva fürdenek. Vagy együtt. - ezt már suttogta de mindenki hallotta, és nevetni kezdtünk. - Chim pedig elméletileg már végzet a fürdéssel szóval öltözik de azt mondták még le jönnek elköszöni - fejezi be.

- Jó akkor RM-hez fel megyek, a többiek meg amúgy is le jönnek - állok fel a kanapéról. - Nam - kezdem el ébresztgetni. - Csak el akartam köszöni.

- Már mentek? - kérdezi álmosan.

- Még nem csak gondoltam már most feljövök.

- Ja jó - felül és át ölel - , vigyázatok magatokra.

- Ti is. - a búcsú után vissza mentem a nappaliba ahol a többiek már ott voltak.

- És hogy fogod elmondani apudéknak? - utal Taehyung a babára. - Főleg annak a banyának.

- Nem is meséltem?

- Mit? - kérdezik egyszerre.

-Apa és a mostoha anyám elválnak! - jelentem ki.

- Igen ezt az egyet elfelejteted említeni. - akad ki Taehyung.

- Bocs én is elfelejtetem beteg voltam aztán meg pörgés volt. Akkor költözött el mikor ott voltam. Kiabáltak, állítása szerint nem is voltam beteg csak megjátszottam. És, hogy ő nem fog ápolgatni - hajtom le a fejem.

- És Taeyeon?

- Ő jól fogadta, apával maradt. Az a nő őt is bántotta, örül a válásnak. És a nagy hírt majd csak otthon szeretném megosztani velük. Ha mindenki ott van és megfelelő a pillanat. - Ekkor csengettek. - Ez ő lesz. - Fel állok és megyek ajtót nyitni.

- Szevasz tökmag. - kocolja össze a hajam.

- Szia apa. - ölelem magamhoz. - Egyedül jöttél?

- Igen Taeyeon elaludt és így beszéltük meg, amúgy is - mosolyog rám.

- Gyere be egy kicsit és utána indulhatunk. - Be megyünk a nappaliba. - Apa úgye nem baj ha Hyerin is velünk jön? Beszeretném mutatni nektek.

- Hogy mi? - hallok meg egy magas hangot. - Azt hittem már tud róla - akad ki Hyerin.

- Szívem ne húzd fel magad, nem szabad - simítok hasára.

- Örülnék ha velünk jönnél. Szívesen meg ismernélek. - Lép mellénk apa.

-Jó napot Mr Jeon.-köszön iledelmesen és meghajol.

- Kérlek tegez. A nevem Do-yun.

- Choi Hyerin. - hajol meg még egyszer.

- A cuccotok kész?

- Igen - kapom fel a táskám.

- Akkor induljunk még éjfél előtt haza szeretnék érni. - indul el apa. - Sziasztok fiúk.

Kimegyünk az előszobába és felvesszük a cipőnket és a kabátunkat. Felkapom Hyerin táskáját is aztán ki megyünk. Gyors búcsú után beszállunk a kocsiba és elindulunk haza.

- Ma este minden félekép egy ágyban kell aludnotok de holnaptól Taeyeon velem alszik.

- Nem szükséges alszunk egy ágyban, nem maradunk sokáig, mert sajnos közbe jött valami. - szomorodok el. Hyerin vigasztalóan arcomra simít és egy halvány puszit nyom számra. - Busan-ba kell mennem.

- Ne menjek veled, és akkor megmutatóm a szülőházam. - milyen cuki, a támaszom akar lenni.

- Majd megbeszéljük. - mosolygok rá és egy csókot nyomok szájára.

- Miért mész Busan-ba? - kérdezi apa.

- Taehyung nagymamája elhunyt és a temetésre megyek. Meg beszéltük a fiúkkal, hogy mind elmegyünk. 

- Ó -lepődik meg apu - , hogy van a kölyök?

- Tae jól, most már. Bűntudata van miattam, de meg nyugtatják - felelem.

- Miért van bűntudata? - kérdezi.

- Azt mondja, hogy mert eddig nem érezte át én mit éreztem mikor anyáék elmentek. - könnyesedik be a szemem.

- Aludjatok tökmag, hosszú az út hazáig.