👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

11. rész

- Ezt te...

- Beszéltem Hyerinnek mikor a vér eredményre vártatok és aludtál. Azt mondta dögös a felső tested.

-  Félek - sírok fel újra.

- Milyen gyógyszereket kapott? - Tae fel áll és a dobozok ért ment. - Ezek nagyon erősek. Vett már be belőle? 

- Igen. - válaszol Tae.

- Akkor azért beszél félre. Mihamarabb elkel altatnunk. Haucinációi lesznek - mondja ijedten Jin. De ő még nem is tudja, hogy egy sárkány készül le harapni a fejét.

- Jól vagyok. A sárkány se az én fejem fogja le tépni - vihogok. - Vigyáz madár - mutatok Tae felé.

- Mihamarabb el kell aludnia - ért egyet Tae is. Aránylag gyorsan elaludtam. Az oroszlán is azt mondta nyugodtam aludhatok ő vigyáz rám. Bár így bele gondolva lehet ő akar megenni.

- Ne egyél meg - kiáltok fel.

- Shh - simogat Jin. A villany le van kapcsolva és Tae is alszik vagyis csak aludt ügyesen felkeltetem. - Aludj csak - nyugtatgat. - Kérsz valamit? - suttogja.

- Inni - felelem - , de siess félek - könnyezek be.

- Mitől? - simogat.

- Nem tudom olyan rossz érzésem van. Sírni akarok. - suttogom a végét.

- Oda üljek amíg Jin hoz inni? - félénken bólintok. Jin fel áll és Tae ül le mellém. Azonnal ráfogok kezére és addig szorítom míg Jin vissza nem tér.

- Hozok lázmérőt. - megy ki újra a szobából. És Tae is egyedül hagy. Elkezdek sírni, Jin vissza jön és lefektet. Meg nyugtat és közbe meg méri a lázam. Én viszont az eredményt már nem várva meg újra állom világba találom magam (nem mit ha eddig nem ott lett volna).

Reggel mikor fölkelek egyedül vagyok.

- Menny már vissza ha felkel megint bőgni fog-hallom meg kintről. Nem tudom mi történ tegnap esete de ez fájt.

- Jungkook! - lép be Jin. - Hogy érzed magad?

- Jobban! - jelentem ki. - Mi történt tegnap? - kérdezem.

- Nem emlékszel? - nemlegesen meg rázom a fejem.

- A sárkányra se? - kérdezi Tae. Nekem hatalmas kérdőjelek jelentek meg a fejem fölött.

- Mi ez a sok kérdő jel? - A szoba többi pontjába is meg jelent.

- Már azt hittem el múlt. - búsul Tae. Jin megméri a lázam majd lemehetek enni.

- Sziasztok oroszlánok. - hajolok le a konyhaajtóban álló egyénhez.

- Ne figyeljetek rá a gyógyszer beszél belőle - lökdös tovább Jin. Le ülök de majdnem el hányom magam.

- Hogy bírjátok ti ezt megenni? - undorodok. - tele van bogarakal. Fúj az még mozog.-mutatok Suga táljára.

-meg ettetjük és vissza dugjuk az ágyba.- nyugtatja a többieket Tae és Jin.

- És láza is van? - kérdezi a leader.

- Tegnap nagyon magas volt de ma reggel csak hőemelkedése volt. De szerintem későbbre feljebb megy. - mondja Eomma. Ő amúgy miért van mellettem? Tegnap esete ki békültünk?

- Taehyung? - szólítom meg. - Én és Jin tegnap kibékültünk?

- Ő nyugtatott meg - feleli.

- Most már vissza mehetek lefeküdni? - nézek rájuk könyörgően.

- Persze gyere. - segít fel állni Jin. Namjoon segítségével bevisz a szobámba és lefektetnek.

- Milyen jó ki jöttök - jegyzi meg útközben.

- Muszáj volt a gyerek nem bírja ki az anya nélkül 3 napig se. - Jin mondatára el szomorodók. Csak ezért foglalkozik velem? És tudja jól, hogy ez a téma rosszul érint.

Leraknak az ágyra és Nam kimegy Jin meg jól be bugyolál takaróba.

- Nem muszáj velem foglalkoznod. Csináld a dolgod. - fordulok a fal felé.

- Most mi a bajod?-kérdezi erélyesebben.

- Ha csak muszájból foglalkozol velem nem kell. Meg oldom egyedül is vagy megdöglök és akkor már nem leszek a terhedre. És legalább anyával lehetek. - Az utolsó mondatót suttogom de úgy tűnik meg hallotta.

- Jaj Jungkook nem úgy értetem. - Le ül mellém és arcomra simít - Tegnap este össze-vissza beszéltél és annyit mondtál: féltél nélkülem és, hogy te nem akartad. Nem értetem semmit. Aztán mondtad, hogy vért vettek. Nagyon megijedtem. Kérdezgettem miért vettek vért de nem érteted a kérdést és folyton csak azt hajtogattad, hogy te nem akartad és hogy szóltál nekem de nem mentem. - könnyei fel szántották az arcát de nem sírt velem ellentétben. Már emlékszem az ölébe sírtam úgy mint most. Ő mellettem volt én pedig az ölébe kúsztam és ott sírtam. - Behívtam Taet, hogy magyarázza el mi ért vettek vért. Nagyon féltem, hogy valami komolyabb bajod van. Remegtem az idegtől te pedig ugyan azt hajtogatad folyton. Aztán mondtál egy nevet. - Hyerin? - Minho! Tae elmondot mindent annyira sajnálom, hogy nem hittem neked - kezd el keservesen sírni.

- Ne sírj!-mondom sírva.

- Jó de akkor gyere vedd be a bogyóidat és aludj - törli le a könnyeit, fel áll és hoz három bogyót.

- Miért ilyen sokat? - ijedek meg.

- Ennyi kell. Taeval fel hívtok Hyerint és Minho nekem is el mondta miből mennyi kell. Na vedd már be. Ne izélj délbe négyet kapsz. - MI? Gyorsan be veszem és már alszok is.