👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

7. rész

- Bemegyünk még egyszer még van időnk. - Bólintok egyet és ott hagyjuk a két fiút. A kórházba beérve, barátnőm aludt. Nem akartam fel kelteni ezért csak leültem mellé a székre. Meg fogtam a kezét és végül az ágyra dőltem. Sikerült elaludnom is és Tae ordító telefonjára felkelni. - Most terveztünk indulni! - ordít bele a telefonba barátom.

- Ti mit kerestek itt? - ébred fel szerelmem is. - Jungkook te sírtál?

- Hogy érzed magad? - terelek.

- Mi a baj? - kérdezi aggódva. Én nem bírom már a könnyeket tartani de erősnek szeretnék látszani előtte. - Jungkook te nem vagy lelkileg erős mindig kell valaki aki helyre rakja a lelki világod. Ezt már meg tapasztaltam. Gyorsan magadra veszel dolgokat, de mi itt vagyunk neked. ÉN itt vagyok neked el mondhatod. És nem leszel az én szememben gyáva mert sírsz vagy mert neked is vannak próblémáid. Ezt eddig is tudtam és ott van neked 6 csodálatos fiú aki meleltted állnak - próbál vigasztalni.

- Eomma... - mondom nehezen a könnyektől. - E... Eomma már nem - sírok fel hangosan. - Már nem hisz nekem. Már nem áll mellettem, nem hisz nekem. Érted nélküle én nem lennék sehol ő meg csak úgy le hazugozzot. Ő a második anyám. Anyám helyet anyám volt. Az anyám... - zokogok. Hye fel ül és át ölel. Kicsit segített de gyorsan el váltunk egymástól ugyan is Tae telefonja újra meg szólalt.

- Hol a fészkes fenébe vagytok már itt kéne lenetek - halom idáig, hogy Jin ordít. Tae nemes egyszerűséggel kinyomja és zsebre teszi a telefont.

- Menny haza és a kórház előtt vegyetek fel majd - fordulok oda hozzá.

- De kérdezősködni fognak.

- Majd meg oldom - fordulok vissza Hyerinhez. Ezután meg hallom az ajtócsukódást és újra elsírom magam.

- Fel tudod fogni most veszítettem el az anyám. Mikor már azt hittem minden jó lesz. Nem hisz nekem beakartalak neki mutatni de azt mondta nem jön el mert nem kíváncsi a hazugságomra. Meg se hallgatott, esélyt sem adott a jóvá tevésre. Mi lesz most? Mi lesz most velem? Mihez kezdjek ez után? Segíts kérlek segíts valahogy. Annyira fáj - zokogok. Csak dől belőlem a könny.

- Kicsim ne sírj. Tudom hogy ez most nehéz neked át érzem. De híd el nekem, Jin ugyan ennyire szenved. Szeret téged, ahogy te őt. Lehet, hogy még nem jött rá, hogy szükségetek van egymásra. Ne félj meg fog bocsájtani. Idővel biztos, még ha nem is látod. - nyugtat. Hagyja had sírjak még, aztán eltol magától. - Most menny mindjárt itt vannak és valamit ki is kell találnod miért voltál itt - símogat, aztán ad egy puszit. Letörli könnyeimet majd meglök az ajtó felé.

- Majd írj, hogy holnap haza engednek e már - lépek vissza még egy puszira, és végül ki lépek az ajtón. Mikor ki érek az épületből a menedzser kocsija már itt van. Oda megyek beszállok és hátul beavatszkolom magam. Halom, hogy ötletelnek miért voltam itt. A legcukibb az volt mikor Jimin aggódva tette fel azt a kérdés, hogy nem e beteg vagyok és valami rossz hír miatt volt könnyes a szemem. Akkor Jin elszégyelte magát mert mi van ha Jiminnek igaza van ő meg veszekedett velem. De nem szólalt meg, ahogy én se. Végül el aludtam.

- Ugye nem vagy beteg? - fogad ez a kérdés mikor felkelek. A kocsi teljesen üres. Vagyis rajtam és J-Hope-on kívül. Reménykedtem benne, hogy más teszi fel ez a kérdést.

- Nem ne félj - mosolygok rá fáradtam.

- Akkor miért sírtál mikor ki jöttél a kórházból? Valakid beteg? - kíváncsiskodik tovább.

- Nektek is van titkotok ez had legyen az enyém - mondom - de Jinnek ne mondj semmit legyszi - kérlelem. - Ha kérdezi nem mondtam semmit.

- Rendben nem mondok semmit nem válaszoltál és ez gyanús - feleli.

- Nem gyanús, kérlek csak nemmondtem semmit. Na de mennyünk már biztos csak ránk várnak - kelek fel és próbálok kiszállni a kocsiból. A lábam elégé elzsibbadt. Hosi kiugrik és segít nekem is kiszállni. Kint egy kicsit megmozgatom a lábam, látom Jin aggódva figyel de amint észre veszi, hogy én is figyelem elfordul. Közelebb megyek a menedzserhez és beállok Tae mellé.

- Mindenki itt van? - kérdezi a menedzser mi meg kórusban felelünk. A férfi elkezd dumálni de én nem rá figyelek. Jin most érdekesebb.

- Elmondtad neki? - kérdezi Barátom. Kérdően nézek rá. - Hoseoknak. - Meg rázom a fejem.

Végig hallgattuk a menedzsert aztán vissza szálltuk a kocsiba és haza mentünk. Ezéet aztán érdemes volt idáig utazni. Én megint hátra ültem de most Taehyung is hátra jött. Jin közvetlen előttem ült és valószínűleg mindent hallott, amit beszéltünk.

- Az orvos mit mondót?-

- Még nem beszéltem vele de semmi jót. - felelem. Hallom Jin meg ijed de nem fordul hátra hozzám. - Bocs, fáj a fejem aludhatok egy kicsit?-

- Ide adod a fülhalgatod. - Oda adom Taenak a fülest, aztán még írtam Hyenek.
°•°•°•°•°••°•°•°•°•°•°•°•°•°•°
Hyeerin❤️

Szia kicsim❤️

Szia szivem💞
mit csinálsz???

Megyünk haza a kocsiban ülök.

És holnap bejössz?

Persze.
Mit mondót a bátyád mikor engednek ki?

Fel hívhatlak?

2 óra múlva.

Jó szeretlek.

Én is téged szia

°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•
Ezután el aludtam amit a telefon csörgése zavart meg....