👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

8. rész

- Hyering - suttogom magam elé amint meg látom a nevét. - Szia apa - veszem fel.

- Oké - mondja bizonytalanul.

- Még nem értünk haza a fiúkkal a kocsiba vagyunk.

- Ja, umm de tudunk beszélni? - kérdezi.

- Persze mond csak - felelem

- Na csak azért hívtalak fel mert leírni sok lett volna -kezdi a mesélést -, szóval Minho azt mondta, hogy hozzá kell költöznöm és fel kell mondanom a boltba, ha kiengednek. És neked pedig mindent meg magyarázok ha találkozunk.

- Jó de most már leteszlek. Fáj a fejem.

- Akkor nem jössz be? - szomorodik el a hangja.

- Nem, most nem megyek be, de reggel talán.

- Jó de dél után vagy este engednek ki.

- Mi holnap klipet forgatunk csak este érünk vissza. - világosítom fel.

- Jó na hagylak piheni nehogy valami nagyobb bajod legyen - aggódik.

- Nem lesz szeretlek szia.

- Szia. - Letesszük és én azonnal el is alszok. A Drom előtt valaki kirángat a kocsiból és be visz. Ez Jin, ez az ő illata. Letesz az ágyra és a homlokomon landol a keze. Szememet nem nyitom ki had higgye azt, hogy alszom.

- Meleg? - kérdezi szobatársam.

- Igen. Tae te biztos tudsz valamit mi baja van? - kérdezi aggódva.

- Nem tudok semmit - tiltakozik.

- De tudom, hogy tudsz! - mondja erélyesebben.

- Nem mondhatom el megígértem neki - mondja nyugtató hangon Tae, de Jin nem nyugszik meg. Egy hatalmas csattanás és trappolás után ajtó csapódás. Jin felpofozta Taehyungot, mert kiállt mellettem. Tae elsírt magát, hirtelen kipattannak szemeim és fénysebesen barátom mellet termek. Jin pofonja földre küldte, szegényke a földön ülve bőgőt. Fel segítettem és leültünk az ágyára.

- Ne haragudj ez az én hibám, nem téged kellet volna megütnie hanem engem - sírók fel én is.

- Nem mondj már hülyeséget mit csináltál, hogy ezt érdemled. Ő nem hitt neked ha bele egyezett volna abba, hogy el megy veled holnap reggel most nem lenne ez az egész - simít a hátamra még mindig könnyes szemekkel. - Jungkook te tényleg lángolsz feküdj le mindjárt hozok teát. - Át kísér az én ágyamba, én be fekszek és jól betakargat, majd kimegy. Mire vissza jön én már alszom de jó barát módjára fel kelt. Meg ittam a teát és aludtam tovább.

Reggelre nem múlt el a fejfájásom és mint a mosott szar úgy keltem ki az ágyból. Felöltöztem és lementem a konyhába. Út közbe találkoztam Taeval.

- Hogy érzed magad? - kérdezi.

- Te miért nem vagy ágyban?

- Ezt kérdezhetném én is úgy nézel ki mint a mosott szar - na mondom én - , és ha a kórházba indultál veled megyek - mondja szigorúan.

- Ma dél után már haza engedik azt mondta - mondom újra el indulva. Tae követ engem és ki lépünk a házból.

- Én vezetek. Téged nem engedlek a volán mögé - lök arrébb. Beülünk a kocsiba és el indulunk. A kórházba beérve egyre szarabbul éreztem maga. - Jól vagy tök sápadt vagy. - lép mellém Tae. Csak bólintok és tovább megyek egészen a szobáig.

- Szia te miért nem alszol? - nyitok be a kórterembe és oda megyek egy puszira.

- Ezt kérdezhetném én is - puszil vissza. - Jézusom de meleg vagy -ijed meg.

- Jól vagyok tényleg - nyugtatom.

- Gyere ide - emeli fel a takaróját, hogy bújak be mellé. Oda fekszem és sikerül újra elaludnom. Valami csipogó izére keltem amit a fülembe dugtak. Oda kaptam a kezem de valaki elkapta.

- Mmm - morgok.

- Jungkook nagyon magas a lázad - hallom meg Minho hangját.

- Mennyi az idő? - hagyom figyelem kívül a férfi szavait.

- Még van időnk. - mondja Tae.

- Mennyünk még átszeretnék öltözni - kelek ki szerelmem mellől.

- Jungkook had vizsgáljalak meg. - mondja az orvos.

- Jól vagyok tényleg. - állnék fel de megszédülök amit ügyesen leplezzek. Adok egy puszit Hyerinnek majd kisétálok a kórteremből. Tae utánam fut és megállít.

- Légyszi, Minho azt mondta, hogy rossz vége is lehet ha betegen táncolsz - aggódik értem ez nem meg lepő de nem akarok Jinre még jobban rá ijeszteni, elég az, hogy tegnap sírva jöttem ki a kórházból. Már azért is biztos nagyon bűntudata van és aggódik.

- Majd ha nem az én részemet veszik pihennek - vonok vállat.

- Na jó itt a kulcs az anyósülésre ülsz be. Mindjárt jövök.-nyomja kezembe a kulcsot és el fut. Kimegyek a kocsihoz és ahogy Tae kérte az anyósülésre ülők, és el is alszok.

- Jungkook haza értünk. - simogatja a combom Taehyung. Bemegyünk a házba ahol már mindenki ébren van. Nem foglalkozok senkivel megyek fel a szobámba és vágódok be az ágyba. Nem sokkal később Tae is be jön. - Minho azt mondta, hogy adjak neked lázcsillapítót. - nyom a kezembe egy bogyót. Azt beveszem és vissza dőlők az ágyba. - Azt mondta, hogy öltözz melegen, hogy tudj izzadni. És ne erőltesd meg magad túlzottan. - folytatja és közbe nagyon pakol valamit. - És azt is meg tudtam, hogy lehet a sok sírástól is a magas láz és a fejfájás. Ki fogom nyírni Jint. Ez az egész miatta van mert nem volt képes hinni neked. Neked pedig szükséged van rá  -szitkozza.

- Jó-jó hagy. Már mindegy ha nem hisz nekem akkor nem hisz ez az ő baja. Én meg majd meg leszek nélküle valahogy. Eomma nélkül... - sírom el magam.

- Jól van na ne sírj. Gyere vettem neked elő meleg ruhát. - Segít át öltözni, majd le megyünk a konyhába. Taehyung eszik valamit de én csak ülök és nézem Jint ahogy a többiekkel veszekszik, hogy el fogunk késni, gyorsabban egyenek.

- Te nem esszel? - kérdezi Jimin

- Nem, nem vagyok éhes - mosolygok rá. Nem sokkal később el is indultunk. Az idő múlásával egyre rosszabbul lettem, és brutálisan izzadtam. Mire oda értünk már alig tudtam lábra állni.

- Jól vagy? - jön oda hozzám Nam.

- Persze - mosolygok rá halványan. Tae oda jön és arrébb cibál egy kanapéhoz arra elültet és a szemembe néz.

- Szólni fogok Jinnek ha nem vagy jobban.

- Ne, jól vagyok, nem kell neki szólni - tiltakozom.

- Egyelőre nem úgy nézel ki mint aki jól van. - Elkezdődött a forgatás engem előtte átöltöztettek és majd meg fagytam. A végére már teljesen kész voltam de Tae szerint a lázam lejjebb ment, legalább is a homlokom már nem volt olyan meleg.

A kanapén ülök és csukot szemmel arra várok, hogy elindulhassunk. A meleg ruháimat vissza kaptam és Jimin oda adta a kabátját mert az övvé melegebb mint az enyém. Egy hideg kéz megfogja a homlokom.

-Tae az előbb nézted - mondom csukot szemmel.

- Mi van velem? - huppan le mellém. A szemeim ki pattannak és felkapom a fejem.