👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

21. rész

Mikor haza értünk a karom teljesen elzsibbadt. Hyerin végig aludta az utat, a vállamon.

- Kicsim gyere meg érkeztünk - ébresztgetem szerelmemet.

- Hányingerem van - dünyögi.

- Gyere, szálljunk ki a friss levegő hátha segít - kiszálltunk de a hányingere nem akart elmúlni. -Rakoncátlankodik a kicsi? - suttogom nehogy apa meghallja.

- Igen - mosolyodik el halványan.

- Gyere meg mutatom hol alszunk feküdj le én meg behordom a cuccokat.

- Jó - bólint. Beviszem a szobámba nagyon halkan nehogy Taeyeon felébredjen. Behordom a táskákat majd melléfekszek. Nem kellet sok már aludt is, viszont reggel sietősen távozott az ágyból.

- Kicsim - simogatom hátát mikor utol érem. A reggeli rosszullét. Vissza mentünk a szobába és vissza feküdtünk egy kicsit. Szerintem barátnőm elaludt, de én már nem aludtam.

- Pöttöm, ébredj - lép be apa és ébresztgeti a húgomat.

- Jungkook itthon van? - kérdezi csillogó szemekkel.

- Igen. - Tae felpattan és elkezd felém futni, majd ránk vetődik. De még szerencsére időben elkaptam.

- Hó-hó - ülök fel és felállva felkapom a kislányt ölelem magamhoz. - Te is hiányoztál.

- Jungkook ő kicsoda? - mutat az ágyban fekvő, alvó lányra. - Nem vagyok én neked elég, lecserélsz? - háborodik fel, mikor lerakom. Elindulunk ki a konyhába. - A lányod lehetne a lány. - magyaráz. Apa és én már szaladjunk a röhögéstől.

- Húgi egy évvel fiatalabb csak - világosítom fel.

- Mondom én hogy fiatal - forgatja a szemét és leül az asztalhoz. Mi is leülünk és apa élénk rakja az ételt. Mikor Hyerin megjelent egyből felállok és csókkal köszöntöm.

- Hogy érzed magad? - kérdezem és a hasára simítok. - Au - ha nekem fáj neki mennyire fájhatót?

- Érzih... Hogy teh... Vagy azh - lihegi. Segítek neki leülni. Nem gondoltam, hogy már ilyen kicsiny is rugdos. Igaz már gömbölyödik a pocija de nem hittem volna, hogy ilyen erős tud lenni. - Amúgy ezt most csinlta először - jelenti ki.

- Szia - méregeti öt húgom.

- Szia te vagy Taeyeon igaz? - mosolyodik el szerelem de amilyen erővel a kezemet szorítja még fáj neki.

- Igen és te kivagy? - kérdezi flegmán.

- Júj, kisasszony tisztelet! - szól rá apu. - Ne legyél ennyire féltékeny.

- Semmi baj, én Hyerin vagyok ne félj nem veszem el a bátyád - nyugtatja húgomat. - Legalább is én nem - mondja halkan amit csak én hallok, és elnevetem magam.

- Jó szóval szeretünk volna nektek valamit mondani és még mielőtt elmész suliba terveztem elmesélni de úgy látom kevés az idő rá - mosolyodok el pimaszul. - De az ajándékra van idő - gondolkozok el - húgi ide hoznád a táskámból a csomagokat?

Kishúgom tényleg kap egy plüss macit de a másik csomag az ultrahangképet tartalmazza.

Mire Taeyeon vissza tér a két aji-val én már tűkön ültem. Félek a reakcióiktól.

- Köszönöm, ezt vissza is adom ez a tiéd - adom vissza neki a mackót. A csomagolás azonnal lekerül róla és csillogó szemekkel vizsgálja.

- Köszönöm-köszönöm - ölelget.

- És ez itt a tiéd - nyújtom át apunak a másik csomagot.

- Jaj, nem kellett volna - veszi el, majd kibontja. Ugyan azt a képet kapta mint én csak neki az van rá írva, hogy:"az első képed rólam, az unokádról. Utóirat ha nem látnám itt vagyok. "

- Úristen, gyerekek - fordul felénk mikor realizálja mit is tart a kezében. - Ez igazi? - kérdezi.

- Igen. - bólogatok megerősítéskép.

- Mi az apa - érdeklődik Taeyeon is. Apa kezébe nyomja a képet és meg indul felénk. Szemeibe könnyek szöktek úgy ölelt át minket.

- Gratulálok - mondja szipogva. - Mennyi idős, lehet tudni a nemét? - faggat minket apa.

- 4 hetes, még nem tudjuk a nemét - szípogom én is.

- Kisbabátok lesz? - csillan fel Taeyeon szeme is.

- Jó menny készülődj, mindjárt indulunk - mondja apa miután össze szedtük magunkat.

- Nem akarok suliba menni - kezd el hisztizni őnagysága.

- Jaj, ne csináld ezt ma mész utoljára aztán már csak karácsony után - inti le őt apa. Nagy nehezen rávettük, hogy elmenjen. Barátnőm vissza feküdt mert nem érezte jól magát, én pedig magam rá vállaltam a mosogatást, míg apa húgomat fuvarozza.

Maga a szabi nem volt hosszú, pár hét múlva elmentünk Busanba a temetésre aztán Hyerin elvitt a régi házukhoz. A háznem volt valami nagy, teljesen üresen és porosan állt, biztos évek óta nem járt itt senki. A házban a fa uralkodik -,meg a por de az már nem lényeg-. Hyerin elmesélte hogy amikor rossz napja van csak eljön ide és a csöndben, egyedül ücsörög. Az apukája halála után nem sokkal költöztek el, de nem adták el, vagy ki a házikót.

A karácsonyt már a Droomba ünnepeltük. Hyerinék is eljöttek és elkezdtük tervezni a "jövöt", azaz mi lesz ha itt a baba.

Arra az elhatározásra jutottunk, hogy a Droomtól nem messze veszünk egy házat és oda költözünk. És ha kell segítség a fiúk is és Minho is át tudom jönni. Én nem hagyok fel a karieremmel, és ha turnéra megyünk akkor a kis családom jön velünk. Nyilván az elsőkre még nem, hisz a baba még kicsi lesz és nem akarom, hogy baja essen egy hosszabb úton.

- Tessék szívem, ez a tiéd - nyújt át nekem egy dobozt Hyerin. Kinyitom és egy egyszerű kötött pulcsi volt benne. - Nektek is hoztam fiúk - adja át ajándékát a többieknek is. - Nem saját kezűleg csináltam, de Jin mondta, hogy Tae nagyija mindig ezt adott nektek és gondoltam a kedvetekben járok - mosolyodik el. - Ja és majd elfelejtettem - páran fel és táskájához fut. - Ezt nektek csináltam remélem nem mérgezek meg vele senkit. - nevet fel kínosan. Majd át nyújt egy pár bejglit

- Te emlékeztél ezekre? - kérdezi Jin könnyes szemekkel.

- Köszönöm - megy oda a lányhoz Taehyung és nyakába borulva sír fel.

- Jaj, fiúk ez csak természetes, ne sírjatok - nyugtatja őket. - Viszont Kook neked van még egy ajándékom. A két ünnep között eljössz velem az orvoshoz. Megmondja a baba nemét és hallhatjuk a szívhangját - mosolyog rám, mire felkapom és még pörgetem. A többiek is átadják az ajándékokat és utána még beszélgetünk.

- Miért vagy szomorú Jin? - ülök le a búskomor Eomma mellé.

- Nem vagyok szomorú!

- De, na mond mi nyomja Eomma lelkét? - Próbál még ellenkezni de rá szólok. - Hyung, tudom, hogy van valami látszik rajtad.

- Joontól nem kaptam semmit - sírja el magát.

- Hyung, mi a baj? - jelenik meg Nam is. Jin csak fel áll és arrébb megy. - Gyere téged se hagylak ki de ahhoz be kell jönnöd a szobába. - Nam meg fogja Jin kezét és maga után húzza be a szobába.