👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

24.

- Tudod szívem nekem nincsenek barátaim szóval neked kell kiválasztani - néz rám Hyerin.

- Legyen a másik is a bandából?

- Szerintem igen. De nem lesz sértődés? - bizonytalanodik el, szerelmem.

- Nem hiszem. Na akkor nézzük. Yoongi? - kezdek ötletelni.

- Á, eltudod képzelni Yoongit egy gyerekkel a kezében? - segít Tae is az ötletelésben.

- Igazad van, elaludna a gyerek sírás mellett is és azt is kinézném belőle hogy állva alszik el közben meg a kézében tartja az egyik kicsit. Oké mennünk tovább. Hobi túl pörgős, nem bírná ki egy altatást sem. Jimin meg ... Hát Chim elég perverz tud lenni, még a kicsiket is erre tanítaná. Akkor már csak Nam és Jin maradt.

- Végül is ők most már egy pár - szól hozzá a témához párom is.

- Igen de, láttad már Namjoont... Akár mivel is a kezében? - kérdezi Taehyung.

- Kicsim Hyungnak igaza van, amit Nam a kezébe vesz az nem tartja meg az alakját. - Nam elég kétbalkezes, az elmúlt 3 év alatt már eltört számos tányér, pohár, szemüveg, mikrofon és más színpadi kellék, villany égő, szék, ablak a kezei között és még sorolhatnám, hogy mik bánták meg, hogy Nam közelébe, vagy esetleg kezébe voltak. És itt a hangsúly a "voltak" szón van. Mindent össze tör, már lassan kezdem sajnálni a kellékeseket, hogy annyi munkát szokott nekik csinálni koncert és mv forgatás előtt.

- Akkor Jin legyen. Ő gondoskodó, kedves és jó a konyhában, olyan anyáskodó, a megfelelő jelölt, nem? - A lánynak igaza lehet, Jin a meg felelő.

- Akkor ez eldőlt. Jin és Tae lesznek a kereszt szülők.

Az egész napot végig pihentük, majd megjelent Minho, hogy elvigye szerelmemet és vele együtt a babákat.

- Gyertek vacsorázni - hallok ordibálást lentről. Kikelek az ágyamból és lemegyek az étkezőbe. - Jóétvágyat!

Elkezdjük a vacsorát, majd hirtelen felszólalók, de Tae a szavamba vág.

- Kezdj csak te - adom át a lehetőséget Taehyungnak.

- Ja nem lényeg, mond csak te - néz rám egy huncut mosollyal. Sejti mit tervezek mondani.

- Hát jó. Szóval, Hyerinnel komoly témákról beszéltünk ma, szóba jött a jövő, ezen belül is az, hogy hol fogunk lakni és, hogy folytatom a karierem. És szóba jött a keresztszülő kérdés is. - Mindenki csendben figyel, de mikor befejezem a beszédet, Hoseok felkiált.

- VÁLALÓM. Köszönöm a megtiszeltetés, nagyon szívesen válalom ezt a nehéz és fárasztó munkát. - Hangosan fel nevetek barátom izgatotságán, de közben elkezdem sajnáli.

- Bocsi haver. Nem akartunk senkit megbántani és tényleg nagyon nehész döntés volt- egy mondatban elmondtam mindenki hibáját, de ezt nekik nem kell tudniuk - Tae és Jin az. - Mindenki felől egy "ó" hang hallatszik, Jin pedig felsikít.

- Persze, hogy ő már tudja - mutat Taehyung felé Suga, morcosan. Ezen csak felnevetek, majd már csak annyit veszek észre, hogy Jin nekemvágódik és szorosan magához ölel.

Miután befejeztük a vacsorát, felmentem lefürödni majd a szobába lefeküdni. Bebújok a paplan alá és fejemet a párnák közé süllyesztem. Tae is bejön és miután felöltözött, be fekszik az ágyába. A szobára rátelepedik a csönd és a sötétség, mikor szobatársam kioltja az utolsó fényt adó eszközt a szobában, és le kapcsolja az éjjeliszekrényén pihenő kislámpát. Egy darabig csak figyelem Taehyung egyenletes szuszogását, már azt hittem elaludt. Én is már fordultam volna be a fal felé, de Tae hangja meggátolt ebben. 

- Kérd meg a kezét! - jelenti ki.

- Hogy?

- Jaj, hát Hyerin terhes és lesz egy kis családotok, legyen tejes a család, vedd feleségül. - fordul felém, és kifejti előző mondatát.

- Igazad lehet, akkor holnap eljössz velem gyűrűt venni? - Igazából már én is terveztem, megkérni Hyerin kezét, de nem láttam elég fontosnak és a terhesség utánra akartam.

Másnap már nagyon korán úton voltunk Taeval, kiválasztottuk a meg felelő ékszert és haza vittük. A Dromba mindenkinek meg kellett mutatnom, és tényleg mindenkinek tetszett.

- És, hogy adod oda neki? - kérdezi igazgatóttan Jimin.

- Még nem tudom, talán ma el viszem egy romantikus randira. De lehet spontán leszek.

- Az esküvőt bizzátok rám, én mindent elintézek. - zsong be Hope.

- Köszi haver, de előbb még beszélném Hyerinnel is. - Közben csengettek. - Ez ő lesz - gyors ajtót nyitok. - Mi felmegyünk egy kicsit. - megyek vissza a konyhába majd felsietek szerelmem után. Védekezünk az ágyba és csak nézünk ki a fejünkből. A lány a mellkasomon fekszik, én pedig a hajával játszok.

Csak jelentéktelen dolgokról beszélünk aztán egyre komolyabb témák jönnek szóba.
- Ma este itt maradsz? - simogatom

- Nem tudom, megbeszélhetem Minhoval. -

-Milyen napod volt? - kérdezem

- Gondolkoztam. Vagyis beszéltem Minhoval. A lényeg: Úgy terveztük, hogy Minjun oda költözik Minhohoz. Ő keres maguknak egy kisebb házat később mi meg oda költözünk abba a házba. Először a testvéreim ott lesznek velünk, de mi után már meg van a rutinunk a kicsikkel, akkor elköltöznek.

- Nekem teszik az ötlet, mikor költözne az öcséd?

- Nem tudom, majd meglátjuk. - Egy kis ideig ránk telepedik a csend. Csak élvezzük egymás társaságát. - Vegyél el. - A kérés hirtelen jött. Le fagytam, most mit kéne csinálnom? - Bocs, nem akartam. Tudom gyorsan jött.

Hirtelen a zsebemben nyúlok és előveszem a gyűrűt. Elkezdem nézegetni a kis tárgyat ujjaim között.

- Tudod, már egy lépéssel elötted jártam. - A lány a kezemben tartott kis ékszere néz. Elkezd sírni.

- Jung-k-kook

- Choi Hyerin, bevallom őszintén, nagyon spontán jött ez nekem. Ma reggel vettem meg a gyűrűt is. De eszméletlenül szeretlek és nagyon megtisztelnél, hogy ha hozzám jönnél feleségül - mondom már az ágy mellett térdelve. A lány könnyes szemekkel borul a nyakamba, és bólogat.

- Igen, igen és igen. - Felhúzom ujjára a gyűrűt majd visszamászok mellé.

- Nyugi, igent mondott - simítok párom... akarom mondani, menyasszonyom hasára.