👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

18. rész

- APA LESZEK - kiáltom, és jó erősen magamhoz szorítom a kis mamát. Az kétlem, hogy kin bárki is hallotta volna, ahhoz túl nagy a zaj és hangos a zene. De a fiúk nagy való színűséggel hallották. Namjoon benyit és körbe néz. - Be jöhetek beszeretnék nektek mutatni valakit - fogok barátnőm derekára és magam elé húzom. - ő Choi Hyerin, a barátnőm.

- Mikor lett hivatalos? - kérdezi Tae és körbe ugrál minket.

- Mi előtt haza utaztam - felelem.

- Még csoda, hogy emlékszik rá olyan szarul voltál - fordul felém.

- Tényleg szeretem volna veled beszélni. Tudod a fansign után lesz megint egy rövid szabi. Minhoval már mindent meg beszéltem szóval jössz velem haza. Most már főkép, a húgom nagyon fog örülni - mondom neki. - Képzeljétek el Hyerin terhes. Apa leszek. - El lépek a lánytól és a dobozkából ki véve a képet mutatom körbe. A srácok teljesen némák.

- Miért titkoltad el, és nekik miért mondtad el? - kérdezi Jimin.

- Tae véletlenül tudta meg, Jinnel meg volt az a veszekedés és nem akartam vele rosszban lenni - sütőm le a szemem. - Ugye nem haragszotok. - Fogom magam és 90 fokos ívbe helyezkedek. Namjoon a vállamra simít és felállít.

- Nem haragszunk, csak rosszul esik, hogy nekünk nem mondtad el - néz a szemembe. Ez után vissza kellett mennünk mert a rajongok már türelmetlenek voltak.

- Köszönjük a türelmeteket - szólok bele a mikrofonba. 

A fansign után haza mentünk, és beszélgettünk tovább.

- Már késő van én haza megyek. - áll fel.

- Haza viszlek - pattanok fel.

- Nem, látszik rajtad, hogy fáradt vagy. Majd haza viszem én - mondja Jin.

- Nem - jelenti ki Nam és föláll majd elmegy.

- Ő visz haza - nézek fel rá. Egy csók után haza is ment én pedig az ágyba. Reggel a telefonom eszeveszett csipogására keltem.

- Halkítsd már le vagy válaszolj - mondja morcosan Tae. Kim Taehyung morcos? Elkezd csörögni a telefonom amit egyből felveszek.

- Azt elfelejteted említeni, hogy ma megyünk apudhoz - akad ki. - Nem tudtál volna szólni elkezdtem volna bepakolni meg... - idegeskedik

- Nyugi. Ülj le és vegyél két nagy levegőt - nyugtatom reggeli hangommal. - Nem kell félni apum nem bánt csak amik szükségesek azokat rakd el. Nem kell semmi pluszba és ne idegeskedj mert árt a babának.

- Jó, bepakolok mikor mennyek át? - kérdezi. -  Vagy értem jöttök?

- Nem hiszem - gondolkodok el. - Szerintem legkésőbb hatra gyere át, és utána meg meglátjuk.

- Jó szia szeretlek.

- Én is téged, szia - bontottuk a vonalat, és még egyszer bocsánatot kértem Taetől. Nem én keltetem fel de akkor miért volt felhúzva? Le mentem a konyhába ahol Jin már sürgött-forgott.

- Jó reggel - köszönök

- Jó reggel kölyök - köszön vissza. Azt az ultrahangképet amit tegnap kaptam a telefontokomba raktam és le ülve az asztalhoz elő vessze, és azt kezdem nézegetni. Még csak egy pötty de nekem már most olyan sokat jelent. - Akkor nem álom volt. Megnézhetem? - át nyújtom Eommának a kis képet és ő is szemügyre veszi. - Apudnak ma mondod el?

- Holnap a reggelinél - javítom ki. - Akkor mindenki egy helyen lesz.

Lassan be vonulnak a többiek is, és elkezdünk reggelizni. Tae még mindig morci. Nem tudom mi baja lehet.

- Meg mutatod az ultra hang képet? - kérdezi Jimin. Elő veszem telefonom és onnan a képet. Körbe járja az asztalt majd vissza kerül a telefontokomba.

- Nézünk filmet? - kérdezem Taetől.

- Jungkook? - néz rám Nam de egyelőre Taeval foglalkozok. Mikor bólint fel nézek Namra, hogy mit szeretne. Fel állunk és elindulunk a nappali felé. - Mikor ismerhetjük meg Hyerint igazán? - kérdezi. Le vágódok a kanapéra míg Tae berak egy filmet.

- Szólhatok neki, hogy egy kicsit korábban jöjjön és akkor ismerkedtetek. - Tae elindítja a filmet Namjoon pedig vissza megy a konyhába Jinhez. - mi a baj haver? - fordulok felé mikor már nem bírom tovább.

- Semmi, nézzük a filmet - tereli a témát.

- De látom, hogy valami bánt.

- Nézd a filmet.

- Addig míg nem mondod el mi bajod nem! - veszem kezembe a távirányítót és meg állítom a filmet, majd vissza fordulok barátom felé.

- Nincsen semmi baj csak indítsd el.

- Ne hazudj tudom, hogy valami bajod van. Csak nem féltékeny vagy rá... - kérdezem nevetve mire félbe szakít.

- Meghalt a nagymamám - ordítja.

- Ó, sajnálom nem akartalak...

- Semmi baj, csak indítsd el a filmet. - Teszek ahogy kér, de mikor meg hallom sírni újból felé fordulok, és magamhoz szorítom. - Miért kellet elmennie? Nekem szükségem van még rá! - kezd el zokogni a vállamon, én pedig nyugtatáskép a hátát simogatom. - Miért hagyott itt? Miért?-

- Shhh - nyugtatom - Már nem tudod vissza fordítani. Elment és most egy szebb helyen van. Most fentről vigyáz rád. De az unoka húgodnak szüksége van rád és az armyk is számítanak rád nem törhetsz össze. Ha szeretnéd beszél hetünk róla.

- Már nem fáj neki? - kérdezi könnyes szemekkel.

- Már nem szenved, nem fáj neki semmi azon kívül, hogy téged így kell lásson. Tedd meg érte, hogy össze szeded magad.

- Ki halt meg - jön be nevetgélve Hoseok. Tae újból elsírja magát. - Basszus valaki tényleg meghalt?

- A-a-a nagy-nagy-ma... - nem tudta végig mondani a hüppögéstől.

- Gyerekek gyertek enni - szól nekünk Jin.

- És mikor? - kérdezem meg még mielőtt belépünk az étkezőbe.

- Ma hajnalba - feleli gyorsan de a sírás újból rátör.

- Jézusom mi a baj? - ijed meg Jin, ugyan is Tae majdnem össze eset a sírástól. Leültetük az asztalhoz és mikor már mindenki az asztalkörül ült, V rám nézet miszerint mondjam én.

- Tahyung nagymamája ma hajnalba elhunyt. - Szegény csak még jobban rá kezdet. Miután sikerült lenyugtatnunk Taet, evett egy keveset és Jin felvitte lefeküdni.

Csörög a telefonom. Fel veszem és kihangosítom, hogy ehessek tovább.

- Szia szívem. - Suga kiköpi a kaját és elkezd köhögni.

- Mekkora egy paraszt vagy, meg ne fulladj - veregetem hátba. - Szia kicsim, most akartalak hívni én is.

- Ja csak azt akartam meg kérdezni, hogy mehetek e most mert Minho is most megy dolgozni és azt mondta kidob nálatok.

- Pont ezért akartalak hívni, a fiúk meg akarnak ismerni és meg akartam kérdezni, hogy nem jönnél e korábban?

- Jó akkor 10 perc és ott vagyunk. Szia.

- Szia - bontjuk a vonalat. Nem kerek 10 perc múlva már csöngetek is. Be engedtem őket és a konyhába vezetem a kis csapatott. Mert idő közben még nem fejeztük be az evést. - Kértek valamit?

- Nem köszönöm, én mindjárt megyek a betegek már várnak - mondja Minho.

- Akkor legalább 2 percre ülj le - ültetem le.