👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

14. rész

Még mindig szúszogva fel tolja magát és megtámaszkodik az alkarján. Kapok egy csókot és utána mélyen a szemembe néz.

- Lázas vagy? - kérdezi. Lesütöm a szemem és betakarózok. - Miért nem szóltál? - néz rám dühösen.

- Elmondod miért hazudtál és mi az igazság? - nézek a szemébe. Lefagy. Végül hátára fordul és bebújik ő is a takaró alá.

- Tudod - kezd el magyarázkodni - , te a hírnév miatt félsz, hogy el veszítesz. Én attól, hogy meg tudod ki az apám és elhagysz - halkul el.

- Ha mesélek magamról te is mesélsz? - hangom kiegyensúlyozott. Bólint egyet én pedig elkezdek dumálni. - Két éves voltam mikor a nagy papám meg halt. Nagyon szeretem őt minden szabad időmet náluk töltöttem és sokszor vigyáztak rám. A gyászba 3 hónap elteltével a nagymamám is meg halt. A bátyám két évvel idősebb nálam. Nem tudta elfogadni azt hogy a papáék nincsenek többé. Teljesen megváltózót és már nem lehetett vele játszani  Az előtt pedig elválaszthatatlanok voltunk. Mikor elkezdtem az általánost folyton szekáltak, általában az ő haverjai ő sose csinált semmit csak hagyta, hogy bántsanak. Én is megkomolyodtam és meg tanultam vissza ütni. Én voltam az a harmadikos akitől minden ötödikes fél egy kivételével. A bátyám. Őt sose bántottam én ugyan úgy szeretem őt mint a papáék halála előtt. Akárki bántani akart vissza ütöttem de a bátyám akár pépé is verhetett volna nem ütök vissza - elkezdek könnyezni de próbálom tartani maga. - Ötödikes lehettem mikor annyira össze vesztünk, hogy meg vert. Én nem csináltam semmit csak védekeztem. És mikor anyáék kérdezték mi történ nem köptem be. Szeretem őt. Ő volt az egyetlen bátyám. Ez után az eset után rá jött, hogy én nem fogom beköpni semmi ért és ezt ki is használta. Tudom a szíve mélyén nagyon szeretet. Hisz én voltam az öccse, mikor azt hitte nem halóm vagy látom, azért imádkozott nagyiéknak, hogy bocsássanak meg neki és álljanak mellettem mikor bánt. 14 éves voltam mikor el mondtam neki, hogy hallottam miket mondott a nagyiéknak. Pépé vert és utána sírva könyörgött, hogy bocsássak meg neki ezért de az ütésekkel nem állt le. Azt hajtogatta szeret de eltörte az orrom. Kórházba szállítottak ő pedig anyával jött be a kórházba. Anya kicsi korom óta mellettem állt mindig meg védet és szertetett sose haragudott rám sokáig. Nagyon szerettem őt -  sírom el magam. - Meg tudta hogy a bátyám vert meg és nagyon ideges lett. A kocsiba veszekedett vele és belehajtott egy kamionba. Szeretem a bátyám még is az utolsó szavaim hozzá azok volt hogy: Nem vagy többé a bátyám. - elkezdek hangosan zokogni.

- Tudod én se szépen váltam el apámtól - mondja el csukló hangon. - Még nagyon fiatal voltam és apa meg ígérte, hogy játszik velünk. De be hívták a tűzoltóságra. Azt mondtam neki, hogy utállak, mert nem játszik velünk. Minho nyilván meg értette, ő akkor már nagyobb volt. Apát egy nagy erdőtűzhöz hívták. Megmentett egy kislányt annyi idős volt mint én akkor. Egy gázpalack berobban apa magához szorította a kislányt és úgy óvta meg. A lány túlél de apu meg egy nemes cél érdekében halt meg. Többet nem tudta el mondani neki, hogy szeretem és hogy nem úgy gondoltam - sírja el magát ő is. - Most az elnök az apám nem szeretem őt bántja anyát és az öcsém. Én és Minho elköltöztünk. És havonta kapunk pénzt a kártyánkra utalva. Én nem használom az a kártyát. Ezért kezdtem el dolgozni. Az egyetemen is azért szekálnak mert biztos fizettet ösztöndíjam van, amilyen gazdag vagyok. - Hallom a hangjába a düht. - Apa miatt kezdtem el táncolni az mondta nagyon tehetséges vagyok és sose hagyjak fel az álmaimmal.

- Az anyukám ugyan ezt mondta. A zene nélkül nem lennék sehol. A nevelő anyám ki nem áll és sosem lát szívesen. Apám ezt nem veszi észre de addig míg ő boldog nem zavar.

Fel ülök és magamra kapok egy boxert és egy pólót, nagyon fázok. Hyerin is fel vesz valamit és vissza bújik mellém.

- Fázol? - Halványan bólintok.

- Esténként anyához imádkozom, hogy bocsátson meg a bátyámnak mert én meg bocsátottam neki, és remélem ő is meg bocsátott - suttogom. Nem szeretném meg törni a körülöttünk kialakult idillt.

- Én is szoktam beszélni apukámhoz, esténként.

- Én általában anyának éneklek - nézek a lány felé. Elmosolyodik.

- Én apának táncolok.

- És nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rá(juk). - mondjuk egyszerre. Ezután csönd telepedik ránk. Csak a másik szipogása töri meg a csendet.

- Mindig így pasizol? Szegény lány vagyok aki segít egy nénin. - szipogóm ezúttal már mosolyogva.

- Te neked nem kéne bevenni a gyógyszeredet. A sárkányok messze járnak jönniük kéne látogatóba - mosolyodik el ő is huncutul.

- Nem akarom bevenni! - nyafogok. Ki kell mellölem és ide hozza a megfelelő bogyeszokat.

- De muszáj sosem fogsz meggyógyulni - érvel.

- Leszel a barát nőm? - teszem fel a kérdést. Hyerin lesokkol és nem tud válaszolni.

- Ez most, hogy jön ide?

- Leszel a barátnőm? - teszem fel újra a kérdést.

- Igen! - jelenti ki határozottan. Lerántom magamhoz egy csókra és berántom magam mellé. Az ölelkezésben elaludtam.

- Aaaah - ébredezek.

- Mi a baj - fordul felém Hyerin.

- Nagyon fáj a fejem.

- A lázad is nagyon magas. Most vedd be a gyógyszert lehet azért vagy rosszul mert kimaradt. - lenyelem a pirulákat és vissza dőlők.

- Mennyi az idő? - kérdezem.

- Fél hat - feleli tök nyugodtan.

- Végig aludtam az egész napot? Apa félóra múlva itt van én meg még be se pakoltam - ijedek meg.

- Nyugi már. Bepakoltam neked. Egy hétre mész igaz? - De cuki.

- Úgy beszéltük meg Jinnel, hogy míg jobban nem leszek de ha az a banya otthon van nem maradok tovább egy hétnél - mérgelődők.

- Jó akkor dobok még be pár ruhát hátha elhúzódik - lép szekrényem elé, és tényleg a szekrényem előtt ott áll egy megpakolt bőrönd. Rak még bele egypár göncöt majd össze cibzárrozva azt, dobja Tae ágyára. - Amugy a bátyámmal beszéltem míg aludtál, és azt mondta, hogy majd ha vissza jöttél meg akar meg egyszer vizsgálni. Mondjuk az utazás előtt is akart volna a vizsgálatot de nem akartam ide hívni míg alszol.

- Mennyi idő alatt ér ide? - forgatom meg a szemem.

- Kocsival két perc. Felhívom - szalad ki a szobából és mikor vissza tér már nincs egyedül.

- Szevasz - köszön nekem Minho.

- Hali - köszönök vissza és ülnék fel.

- Maradj csak. A pólót vedd csak le. - Hyerinre nézek és elpirulunk mindketten. Reggel nem volt egyikünk se ilyen félénk. Le kapom a pólóm és vissza fekszek. Minho meg vizsgál és csalodottan távozik a szobából húgával együtt.

- Szede te rendesen a gyógyszert? - lépnek vissza.

- Ma volt az első alkalommal, hogy nem vettem be vala melyiket - felelem.

- Mik és milyen erősek a mellék hatások? - kérdezi, ez most egy teszt?

- Halucinállok és nagyon fáradt leszek tőle.

- Sárkány!-kuncog bátya mögött Hyerin.