👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

9. rész

- Láz-zas va-agy - dadogja Jin.  - Tessék ez melegebb - vágja hozzám a kabátját. -  Még a végén nem léphetsz fel. - mondja monoton hangon, mintha nem is érdekelné. De tudom nagyon is érdekli, felelősséget érez irántam és meg akar óvni mindentől. Mikor régebben voltam beteg egész nap mellettem ült és ápolgatót. Egy percre se mozdul el mellőlem leste minden kívánságom. De ez most megváltozott. Nincs mellettem és nem ápol, nem is szól hozzám csak ha muszáj, lehet már nem is akar megóvni. Lehet már nem tekint rám fia ként. Pedig nekem ő még mindig olyan mintha az anyám lenne.

Újra elsírtam magam. Szeretem őt és hiányzik, nagyon hiányzik.

- Ja pöttöm miért sírsz. - jön oda Jimin, és segít Taenak vigasztalni.

- Miért csinálja ezt, már nem szeret? - zokogom.

- Ja ez nem igaz, biztos szeret még csak fél. Tudod a múltkor mikor sírva jöttél ki a kórházból és semmit nem mondtál az mindannyiunkat meg ijesztet. - vigasztal Jimin.

- De én el akartam neki mondani hogy hol és miért voltam akkor. Én el akartam mondani, de nem hagyta, azt monda csak ki találok valamit. Hazugnak nevezet a számomra legfontosabb személy - bőgök. - Nem vagyok beteg...-

- De, nem vagy jól. - szakit félbe Jin ordibálva.

- Nem úgy értem, most nem érzem jól magam, de a kórházba nem azért voltam, ott vigasztalt meg valaki. De ha hittél volna nekem bemutattalak volna titeket egymásnak - kiáltok vissza. Leveszem a kabátját és hozzá vágom. - Tessék nem kell. Remélem meg is döglök - megyek a kocsihoz és beszállok.

Kicsit sokan voltunk a kocsiba ezért mindenki mellet ült valaki. Mellettem nem tudom ki ült mert elaludtam mielőtt beszálltak. Útközben felriadtam de a szememet nem nyitottam ki. Az orom be  von dugulva így a mellettem ülő illatát se érezem. A fejem a vállán volt, és úgy tűnik ez az illetőt nem zavarja. Nem tudtam vissza aludni de jó volt a többieket hallgatni és gondolkodni ezért a szemem továbbra se nyitom ki. A mellettem ülő elkezdi simogatni a fejem, és hallom elkezd szipogni.

- Jungkook... annyira sajnálom. Nem ezt érdemled, de nem tudom, hogy higgyek e neked. Mi van ha most hazudsz csak azért mert lett volna bátorságod el mondani, hogy beteg vagy én meg hazugnak neveztelek. És most már nem mondod el. Az egész az én hibám elkellet volna mennem veled az nap. Akkor most tudnám, mi igaz és mi nem. Sajnálom. - mondja halkan csak úgy maga elé. Senki nem hallja és szerintem ő azt hiszi én se hallom. Elkezdek köhögni. Fáj. Mellkasomhoz kapok és úgy köhögök tovább. Mikor kiköhögtem magam hátra dőlve még mindig a mellkasomat szorongatva veszek nagy levegőket. Kapok egy üveg vizet amit meghúzok majd továbbra is csukot szemmel próbálom rendezni légzésem.

Egy kis idő után szerintem Jin azt hiszi, hogy visszaaludtam, mert fogja a fejem és vissza dönti vállára. Újra simogatja kobakomat és szipogva beszél hozzám. Meg fogja homlokom.

- Tűz forró vagy! - veszi el kezét. - Otthon csinálok neked teát, és levest. Majd köszönd meg Taehyungnak, ahogy kell, - én neked fogom meg köszöni - , és ha rosszabbul vagy szólj neki - és ha én neked akarok szólni? - Kihívjuk az orvost és a fellépésen se veszel részt. Az egészséged fontosabb. És ha szeretnéd otthon marad veled Taehyung.- És ha én azt akarom, hogy te maradj velem? - Csak legyél jobban - sírja el magát újra és nekem is kibuggyan néhány könnycsepp szemhéjaim közül. - Ennyit kérek. És nagyon reménykedem benne, hogy nem hazudtál, és tényleg nem vagy beteg. - újra el fáradok. Nagy küszködés ellenére mégis el alszok. De előtte még egy gondterhelt sóhaj felszakad belőlem és végül magával ragad az álmosság.

Telefonom csörögni kezd. Kikapom zsebemből és fülemhez emelem.

- Igeth. - mondom orrhangon.

- Szia szívem csak meg akartam kérdezni, hogy hogy vagy és elmondani, hogy nem sokára ki engednek. - mondja vidám hangon de lehet hallani az aggódalmatt is hangjában.

- Várj megk ott, odta megyekh. - elő veszek egy zsepit és kifújom az orrom.

- Nem kell ide jönnöd, pihenj csak majd találkozunk.

- Nem jól vagyok oda megyek kérlek várj meg - kérlelem.

- Jó mikor érsz ide? - felkapom Jin válláról fejem és meg nézem hol vagyunk.

- Más fél óra. - felelem.

- Jó össze pakolok és lent a kapu előtt találkozunk.

- Jó köszönöm. Szia - köszönök el.

- Szia. - mondja ő is és leteszi. Újból elkezdek köhögni. Ez is fáj de most nem mutatom ki. Hátra dőlve veszek mély és nagy levegőket. Mikor haza érünk én egyből el indulok a kórház felé.

- Jungkook, ne mennyek veled? - jön utánam Tae. - Elviszlek kocsival és haza visszük Hyerint.

- Nem kell köszi szeretnék egy kicsit sétálni. - Tae bólint és vissza fordulva haza megy. Nagyon szédülök és ráz a hideg de most szeretnék gondolkodni. A fejem majd szét hasad mire a kórházhoz érek, de nem állok meg. Csak Hyerin ölelésére vágyok. Hogy magamhoz szoríthassam, hogy... megcsókolhassam. Igen meg szeretném csókolni. Őt akarom.