👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

19. rész

- Legalább 2 percre ülj le - ültetem le. - Srácok had mutassam be. Choi Minho, Hyerin bátya.

- Sziasztok - int feléjük. Én is leülők és az ölembe húzom a kismamát. Jaj de jó kimondani KIS-MA-MA. Meg bolondultam. Ekkor belép Jin is a konyhába. Minho már állna is fel mert érzi, hogy az ő helyén ül.

- Mardj csak ülök Tae helyén - ül le. - Bizonyára te vagy Minho már sokat hallottam rólad. - fordul felé. - Te adtad a fiamnak azt a borzalmas gyógyszert.

- Eomma - szólok rá.

- Úgy értem Jungkooknak. - javítja ki magát.

- Te pedig az a Jin akiért sírt mikor vért vettem tőle.

- Te sírtál a vérvételnél? - kezd el röhögni Yoongs. Hyerin helyeselően bólogat. Az nem tudom kinek, bátyának vagy Sugának, de jól leéget.

- Nem voltam a topon jó - akadok ki. Közben Jin és Minho még mindig beszélgetnek.

- Már mint nem bántásból vagy ilyesmi csak meg lepett, hogy nem az anyának sírt hanem neked.

- Annak aztán sírhat - horkant fel mire Hyerin vállba vágja.

- Úgy érti ő már elhunyt - fejezi enyhén ki magát. - Na de Minhoval azon gondolkoztunk, hogy mi legyen ha a kicsi meg születik?

- Ide költözöl! - jelenti ki Jin.

- Igen csinálunk nektek helyet. - mondja Jimin, mire Hoseok helyeselően kezd el bólogatni.

- Rajtam kívül mindenki tudta - lepödik meg Nam.

- Én semmiről se tudtam - von vállat Yoongi.

- Kettejükön kívül senki más - kezdek el nevetni.

- Tényleg hol van Tae? Csak nem beteg? - kíváncsiskodok szerelmem.

- Nem beteg ne aggódj. Tényleg sikerült elaltatni? - nézek Jinre.

- Még egy darabig sírt de végül el aludt.

- Miért mi történt? - kezd  aggódni.

- Taehyung ma hajnali háromkor kapott egy üzenetet, mi szerint a nagymamája meghalt. - világosítja fel Jin.

- Ó, szegényke.

- Na jó nekem lassan mennem kell...

- Apa két óra múlva itt van! - jelentem ki - Bocsánat folytasd - kérek elnézést amiért félbe szakítottam.

- Szóval, nekem mennem kell így is késésben vagyok. Pindúr fogadj szót a fiúknak és Mr Jeonnak. Te pedig vigyáz a húgomra. - Hyerin meg öleli a bátyját én pedig ki kísérem őt.

- Na szóval, szerintem mennyünk át a nappaliba ismerkedni - terelem a bandát át a másik helyiségbe. - Mond magáról pár szót aztán egyesével kérdezhetek.

- Hát a nevem tudjátok már. Choi Hyerin vagyok 18 éves. A Szöuli táncakadémiára járók...

 -Ő csinálta az összes klip táncunkat - szakítom félbe.

- Az túlzás, hogy az összeset. Csak tavaly ott indulhatok a versenyeken és nem mindet nyertem meg - szerénykedik. - Szóval ott tartottam, hogy eddig egyedül éltem, de most a bátyámmal.

- Ezt még mindig nem értem miért is baj, de folytasd! - vágok ismét szavába.

- És most lettem egy hónapos terhes - fejezi be.

- A szüleiddel mi van? - kérdezi Jimin.

- Chi... -

- Hagyjad - simít mellkasomra. Most ép az ölembe ül. - Ez egy érzékeny téma.

- Ó, bocsánat.

- Nem, semmi baj nem tudhattad.

- És mi van az egyetemmel? - kérdezi Hoseok.

- Egyelőre még járók nyilván már nem olyan intenzíven táncolok mit előtte. De ép a Save me-hez csinálunk táncot. És jó esélyekkel indulok - mosolyog büszkén.

- Annak nem örülök, hogy még mindig táncolsz - hajtóm le a fejem. - De beszélgetek még mindjárt jövök. - Felállított az ölemből a lányt majd miután én is felálltam vissza ültetem.

Bemegyek a konyhába Jinhez. Egy darabig csak figyelem aztán megszólalók.

- Úgy sajnálom Taet - szólalók meg a semmiből mire Jin ugrik egy nagyot. - Nekünk is el kellene mennünk a temetésre. Hisz olyan közel állt hozzánk - mosolyodok el. - A karácsonyi bejglijei fognak a legjobban hiányozni - folyik végig az első könnycsepp arcomon.

- Meg a zoknik és a pulcsik amiket minden évben kötött - mutat egy keserű mosolyt Jin is. - Meg meg van az összes - kezd el ő is könnyezni.

- Felmegyek össze pakolni a cuccom - törlöm le az arcomról a sós cseppeket. Fel állok és elindulok fel felé.

- Mi a baj? - látja meg a könnyes szemem szerelmem és megijed.

- Semmi szívem - mosolygok rá a forró cseppek újra végig szántják az arcom. Két kezem közé veszem szerelmem pofiját és egy csókot lehelek szájára.

- V nagymamájáról beszéltünk - jön ki a konyhából Jin is. - A zoknikról, pulcsikról és a bejglijeiről.

- Ez a karácsony nem lesz az igazi - mondom csalódottan.

- Jungkook szerint el kéne nekünk is menni a temetésre.

- Ez jó ötlet.

- Igen - helyeselnek fel váltva a fiúk.

- És Tae most akkor hova fog menni? - kérdezi Jimin.

- Szerintem a nagybátyához, szeretném ha mellette lennél. És ne enged be abba a házba. - mondja Jin Jiminnek mert ő Tae szomszédja.

- Figyelek rá, megígérem. De akár hozzánk is jöhet.

Én elindultam fel a táskába bepakolni, Hyerin pedig követet. Nagyon halkan léptünk be a szobába, nehogy felébresszük az alvó Taehyungot. Elkezdtem bepakolni a táskába, mire meghallottam egy hüppögő hangot. Tae felé fordultam aki sírt.

- Sajnálom haver.

- Mit Tae? - ülök le mellé.

- Eddig nem értetem milyen volt neked még is meg próbáltam eljátszani, hazudtam nem tudtam át érezni mit is éreztél igazán. Mérhetetlen fájdalmat - sajnálkozik.

- Taehyung ne sajnáld. Tudom, hogy nem tudtad át érezni. De én sosem kértem ezt tőled - vigasztalom.

- Én is elveszítettem a szüleim, de hozzájuk nem kötött semmi. Te viszont szereted az anyukád, ahogy én a mamám. (a történetben Taet elhagyták szülei és a nagy mamája nevelte fe.)

- Taehyung ne sírj. Én sose vágytam arra, hogy valaki át érezze azt a fájdalmat amit én éreztem akkor, még az ellenségemnek se kívánnám azt a szenvedés nem hogy neked. Örülők, hogy eddig nem kellet ezt megélned. És tudom, hogy most csak arra van szükséged, hogy kisírhasd magad valaki vállán. Tud én mindig is itt leszek neked - ölelem át.

- Miért csinálod ezt? Miért foglalkozol velem, mikor nagyon jól tudtad, hogy hazudtam - toll el magától és a szemembe néz. Elkezdem rázni a fejem.

- Nem hazudtál, csak meg próbáltad enyhíteni a fájdalmam. És neked köszönhetően sikerült újra mosolyognom - simogatóm a hátát.

- Miért én? - kérdezi. - Nem tettem semmi olyat amivel ezt érdemeltem volna. Te mindig itt voltál nekem de én csak miután észre vettem milyen kedves vagy velem viszonoztam a tetteidet. Mit tettem, hogy velem akartál barátkozni?