Hyerin is el jött. Ő következik, mint a többi rajongó hozott ajándékokat. Taetól már kapott alá írást. Most hozzám jön, úgy teszek mintha nem ismerném. Meg kapja az alá írást és át adja az ajándékát. Egy kis dobozka az nem túl nehéz nem hiszem, hogy...
- Nem jól vagyok csak a bokám, de egy kis jég kell rá és az is jobban lesz - mentegetőzik.
- Örülj ha nincs el törve. Ne hazudj nem tudsz levegőt venni. - Kicsit feljebb ülök és fel húzom a pólóját.
-Jungko...
- Jézusom Hye ez borzasztón néz ki. Mit csináltál? Bántottak?-
- Nem el eset ez minden, megbotlottam ki ment a bokám és az oldalamra estem - mondja de nem hiszek neki.
- Beviszlek a kórházba.-állok fel és újból ölbe kapnám a lányt de tiltakozni kezd.
- Nem kell tényleg jól vagyok - tiltakozik.
- Jó de akkor estére itt maradok és ha rosszul leszel vagy segítség kell tudok segíteni. - kimegyek a szobából és meg ágyazok a kanapén.
-Mit csinálsz ott kint? - kérdezi a lány mikor vissza megyek hozzá a szobába.
- Meg ágyazok a kanapén-válaszolok. Látom, hogy el szomorodik. - Most mi a baj? - megyek közelebb.
- Ja semmi, csak azt hittem, hogy itt alszol mellettem - néz a szemembe.
- Itt alszok. - Át megyek a másik oldalra és befekszek mellé. - Így jobb? - fordulok felé, ő pedig csak bólint egyet. Nem sokkal később el alszik, én meg dobok egy üzit Taenak, hogy ne várjon és ha reggel kérdezik futni mentem. Ezután én is elaludtam.
Reggel én keltem előbb kimentem a konyhába valami kaját össze dobni majd vissza mentem Hyerin szobájába.
- Jó reggelt. Hogy érzed magad? - puszilok homlokára. Még nem volt meg az első csókunk de már nagyon várom.
- Fáj az oldalam. - mondja nehezen.
- Maradj itt haza megyek a kocsiért és beviszlek a kórházba. - Meg se várom hogy tiltakozni kezdjen kirohanok a szobából majd az egész lakásból. Le futok a lépcsőn ki az utcára. Hazáig meg se állok. Otthon betöröm az ajtót rohanok be a kocsikulcsér.
- Jézusom. Mi van üldöznek? - ijedt meg Jin. - most mit csinálsz, hová mész?
- El majd jövök nem tudom mikor megpróbálok sietni - hadarom el és kifutok a házból. Bepattanok a kocsiba és a frissen szerzet jogsival vissza hajtok Heyrin lakásához. Leparkolok és fel futok a lányért, őt ölembe kapva megyek vissza az autóhoz és viszem be a kórházba.
- Jungkook jól vagyok nem kell bementünk a kórházba, csak idő pazarlás. - Nem figyelek rá. Mint az előbb említettem friss a jogsim és kell a koncentráció, így még jól is jön figyelem kívül hagyni a lány szavait. A kórház előtt leparkolok és a lány új színt ölbe kapva megyek be az épületbe.
- Ne lépj arra a lábadra - teszem le egy percre a recepción.
- Jó napot miben segíthetek? - kérdezi kedvesen a hölgy a pult mögött.
- Jó napot, a barátnőm tegnap este elesett és most fájlalja az oldalát és a bokája is bedagadt.-magyarázom.
- Rendben a nevét meg tudhatom? - kezdi el nyomkodni az előtte levő gépet.
- Choi Hyerin. Choi Minho bent van? - kérdez rá.
- Úgy tudom ügyeletes - feleli az idős hölgy.
- Tudna neki szólni? - Ez kezd érdekes lenni.
- Persze üljenek le. - mutat a padok felé, erre fel kapom Hyet és az egyikhez oda viszem. Óvatosan leültetem rá majd nem sokkal később meg áll mellettünk egy fiatal doki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szia Hyering. Mit keresel itt? - szólítja le Hyerint.
- Valami erős fájdalom csillapítót tudsz adni? - mondja nehezen.
- Az előbb még azt mondtad jól vagy nem kell kórházba jönnünk. - lepődök meg. Az imént, hogy tiltakozott az ellen, hogy ide jöjjünk, most meg majd el sírja magát a fájdalomtól.
- Gyertek - indul el egy vizsgáló felé a doki, én meg felkapva Hyeringet, követem. A szobába lerakom az ágyra és meg fogom a kezét. Minho elkezdi vizsgálni. Megnézi a bokáját és az oldalát.
- Ezt meg kell röntgenezni és a bokádat is. De előbb kapsz fájdalom csillapítót. - az orvos beköt neki egy infúziót és valami cuccot be ad neki. Gondolóm az a fájdalom csillapító. Ezekután el vitték a lányt röntgenre én pedig a vizsgálóban vártam meg.
- Amúgy kösz, hogy össze kapartad a húgom. Az utcán találtad vagy hol? - szólal meg Minhó. Először fel sem tűnt, hogy mit mondott az elején.
- Tegnap este felhívott, hogy érte tudok e menni. Én mondjuk eredetileg már tegnap be akartam hozni de nem engedte. A biztonság kedvéért estére nála maradtam. És mivel reggel már nagyon fájt az oldala, behoztam.-magyarázom el a tegnap estét és a ma reggelt.
- Azt had kérdezem meg, hogy hol találtál rá?
- Az egyetem mögött - felelem.
- Sejtetem. A húgom nagyon makacs és mindene a tánc. Pedig most eltiltottam egy jó darabig tőle. - Húga?!?
- Húgod? Nekem azt mondta nincs testvére - ráncolom össze a homlokom. - De akkor miért nem éltek együtt? És akkor nem kéne dolgoznia sem.
- Dolgozni? - most ő húzta fel a szemöldökét. - Ugye csak viccel? Hyerin miért dolgozik? - értetlenkedik. Most már én se értek semmit. Hyerint vissza hozzák a röntgen képekkel együtt és vissza fekszik az ágyra. Minhó elkezdi nézegetni a képeket majd megszólal. - Húgi?
- Hm - hümmögi csukot szemem.- Mi? Nem Jungk...
- Már tudom - szakítom félbe a mentegetőzést. - Mért hazudtál?
- Te mióta dolgozol amúgy? - folytatja a férfi.
- Meg magyarázom. - kapkodja a fejét kettőnk között.
Hát ez lett volna a 5. rész. Remélem eddig tetszett. Ez egy kicsit szomorúbb rész lett a végére. Kiderültek dolgok Hyerinről, felbukkant Minho mint titkolt bátya.
