👦💞 Szerelmünk gyümölcsei👣👧 (Jungkook Ff)

26.

2,5 évvel később:

Egy hatalmas francia ágyon ébredek, teljesen egyedül. Mióta az ikrek meg születtek nem volt ilyen, és nekem álmom is volt hogy egyszer ne úgy kelljen kelnem, hogy valamelyikük olyan helyre ugorjon, térdeljen vagy kapaszkodjon, amitől nekik később nem lehet majd kistestvérűk.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyet mondok de, hiányzik. Mármint nem az, hogy a farkamon akrobatikázzanak, hanem, hogy a két szemem fénye ébresztsen, és aztán az anyuk csókoljon.

Oldalra fordulók, de párnákon kívűl nincs ott semmi, és ráadásul még a fejem is megfájdul. Tegnap nagyon szétcsaptam magam a bárban. Három napja meg se álltunk, a fiúk szórakozóhelyről szórakozóhelyre rángattak, mondván ez életem legszebb időszaka és ki kell élveznem. Szerintem három napja most vagyok először józan, és a ma este is sokat fogok inni.

- Jó reggelt állomszuszék, ma lesz életed legszebb napja -  ront be a hotelszobába Tae és széthúza a sötétítőt.

- Lassíts haver - szólók rá - , először is, ne ordíts szét szakad a fejem, és húzd vissza azt a szart, mindjárt kiég a retínám. - Taehyung vihogva leül mellém és folytatná szövegét de félbe szakítom, egyáltalán mit keres itt ilyen korán? JÉZUSOM, KIM TAEHYUNG HALLOT EMBER VAGY, FELKELTETÉL ENGEM HAJNALI 6 ÓRAKOR!? - Amúgy nem lehet a legszebb mert az az ikrek születése volt. Egyébként is egyedül keltem, nekem nem tetszik. De te mi a f@szomat keresel itt ilyen korán?!

- Nagy nap a mai...

- Leszarom! Szerez nekem egy fájdalom csillapítót, és hagy még legalább 4 órát aludni. - Takarózok vissza.

- Nem lehet - húzza le róla a takarót, ezzel végleg hallotnak lett elkönyvelve az én szememben. - Egy aszpirint kaphatsz és reggelizhetsz is, de utána készününk kell, délben már a templomban kell lennünk és kettőkor már az oltár előtt állsz. - De kedves tőle, hogy megengedi, hogy reggelizek. - Amúgy meg ne mond, hogy nem neked volt a világ legnagyobb és legjobb legénybúcsúja - megragadja a kezeimet és felránt

- Tudod jó lenne emlékezni is rá. Az egészből összesen egy óra van meg, pedig három napos volt - fintorodok el. - Egyébként - gondolkozok el - Jungson hol van, nem velünk volt? - ilyedek meg egy kicsit, még csak két és fél éve van meg de már el is hagytam. Hyerin leszedi a fejem ha megtudja.

- Ne aggódj az első óra után Jin haza vitte mert nagyon részeg voltál. És elmondta az asszonynak, hogy nem kell téged ki herélni mert nem saját kinodból vagy önkívületi állapotban.

- Yoonginak annyi, ha a fiam megilyedt és ezek után félni fog tőlem.

- Ne aggódalmaskodj(?) már, menj és vegyél fel valamit aztán menjünk le reggelizni. Mindenki csak rád vár.

5 órával később:

Már minden kész van a hajam és a ruhám beállítva, a helyszín feldíszítve - ami, amúgy nagyon szép lett - , én és a fiúk már a templomban vagyunk. De az esküvőig még van majdnem három óra. Iszonyú hasgörcsöm van.
A templom ajtaja ki vágódik és két kis szemem fénye szaladnak be, a nyomukban Minjae és Minho. Kisfiam egy apró szmokingot visel, míg kislányom egy gyönyörű fehér ruhát. Mindketten a lábamnak csapódnak, én pedig egyből felkapom öket.

- Hát sziasztok! - mosolygok rájuk és egy-egy csupanos puszit nyomok az arcukra.

- Szép lett a helyszín - érnek mellénk Minhoék is - , onnan jövünk. De a templom is gyönyörű lett.

- Mi is voltunk kint, nekem is nagyon tetszik.

Újabb 2,5 órával később:

A templom tele, én és a tanúk már az oltár előtt állunk a pappal, várjuk gyönyörű menyasszonyomat.
A zene hirtelen felcsendül, az ajtó mind két szárnnya kinyílik és be lépnek rajta elöszőr az ikrek, és utánuk Hyerin. Ez volt az a pillanat amikor már nem bírtam tovább, elsírtam magam. Hyerin gyönyörű szép menyasszonyi ruhát visel, hosszú uszályjal és fátyolal.