Fogolyként

Előkészületek, bájos emlékek

"Nem következhet be további hasonló eset. A szűrést sokkal alaposabban kell elvégezni, hogy az Úrhoz hasonló kelletlen alakok ne jelentsenek problémát."- jelentettem ki határozottan, belegondolva miket kellett az adott lánynak elviselnie. Ahogy egy részeg, erőszakos senki próbál uralkodni egy védtelen, gyenge lányon - sosem értettem hogy ezáltal mégis hogy érezheti magát bárki erősnek, férfinek. Hiszen ez a legmocskosabb, legszégyenteljesebb viselkedés. Amiben már nekem is volt részem...

Ahogy visszaemlékeztem az elrablásomat követő első időszakra, végigfutott a hátamon a hideg. Az erőszak, a pofonok, a kábultság, mikor már a fájdalom is csak egy halvány emlék és sötétség, néma zúgás hangja jelzi a lélekjelenlétet. Vajon a sérült lány túl tudott ezen lendülni?  Vajon minden éjjel forgolódik, ahogy próbál felejteni, mégis minden emberi érintést már csak összerezzenve, megrökönyödve tud felfogni?

"Igen is, Felség. Gondoskodom róla, hogy az Ön útján semmiféle hasonló ne történhessen. - felelte Lady Délia és lejegyzett valamit a papíros tekercsére- cifrás lúdtollával.

Végre kinyitottam a borítékban lévő lapot. Helyszínek és hölgyek nevei voltak felsorolva, s az utolsók között volt az én édes otthonomé is. Hirtelen megkönnyebbülés vette át a fojtott lélegzetvételt.  Eszembe jutottak illatok, a tenger hullámzásának megnyugtató morajlása. Bevillant egy kép, ahogy régi szobám ablakából nézek ki a messzeségre, a szabadság maga és a szabad akarat ölelő szellemében. Ragyogó napsütés és kellemes lágy szellő, mely göndör fürtjeimet fújta, a hívogató, idilli tájkép már-már isteni látképnek tűnt.

Mihamarabb el kell indulnom. Nem szabad késlekednem. Meg kell védenem a népemet, ezzel a tisztelettel tartozom a családomnak és mindenkinek, aki annak idején számított az uralkodókra. 

"Nos, azt hiszem mindent megbeszéltünk. Elkíván menni? Vagy esetleg szolgálhatok egy üres szobával?" - kérdezte jókedvűen, de azért kellő távolságtartással a bordélyt vezető asszony.

"Nem , köszönöm. Nincs szándékomban tovább maradni. - Átadtam a kis erszénnyi pénzt.

"Köszönöm, Felség. Ez igen nagylelkű Öntől." Átvette a pénzt és meghajolt, belerecsegett a fűzője.

"Kérem ne feledje az incidens megelőzésére fordítani az összeg egy részét. Semmiképp sem szeretnék tudomást szerezni újabb balesetekről."

"Természetesen." Széles mosolyra húzta agyon rúzsozott ajkát és kinyitotta nekem az ajtót. " Viszont várjuk a következő csütörtökön."