Fogolyként

Tőrbecsalva

~

2 nappal később

'Jól kötözzétek meg!'- hallottam még kótyagos fejjel Ethan hangját a rögtönzötten készített ágyunk melől, amin feküdtem. Miről beszél ez? 'Elmesélte, hogyan menekült el tengerpart közeli csapatoktól. Ravasz nő. Mindent bevet. -s ismét kötél szorítást éreztem csuklómon, áh, biztos csak képzelődöm... Istenek kérlek, mondjátok, hogy nem... Nem mertem kinyitni a szemem. Néhány pillanatig még a tegnap este varázsában akartam maradni.- Jack téged simán kicselezne, amilyen asszonyb*sz*nak teremtettek az Istenek.' Ezen mind felhorkantak, s nevetésben törtek ki.
'Nem mintha te nem fektetted volna meg ezt a kis csinos sz*jhát!'
Erre már kinyitottam a szemem, pont ő került a látóterembe és képes volt ezt mondani:
'Kár lett volna kihagyni'- hamiskás mosoly ült ki arcára visszagondolván az elmúlt 2 éjszakára, mikor különböző módon tett magáévá, bár én még azt hittem ennek volt jelentősége...
'Ethan? Ez mégis mit jelentsen?' Hiszen magam is tudom a választ... Hogy választhattad az ellenséget? Tehát nem álruha volt rajta, tényleg átállt, és csak elhitette velem hogy nem... Miért csapódtam be így? Pont mint az a szegény inas, akit én magam vertem át. Most én lettem kijátszva. És dagonyázhatok a hiszékenységem és reménykedésem okozta hibákban.
Most mi lesz? Egykori tanárom, Ailitusz csalódott lenne, hogy az én helyzetemben, így halmozom őket, hibákat hibára... Gondolkodjunk tiszt...
'Indulj!' Lökött meg valaki. Észre sem vettem, hogy már állok. Ethan sehol sem volt, engem pedig láncon vezettek ki az épületből.
Minden attól függ mennyit árult el rólam, ha szerencsém van, s ő egy picit is törődik a családommal nem mondta meg, hogy a letarolt király lánya és egyetlen örököse vagyok. Bár hogyan is hihetnénk ebben az újabb képzetben?