Fogolyként

Vallatás II.

Nem féltem, nem a férfitől legalábbis.
Azonban eszem ágában sem volt tovább folytatni ezt a beszélgetést.
'Nem kell félned tőlem, de ez csak rád vonatkozik' - a szemei rejtelmesen világítottak, titokzatosságot sugároztak, ami bennem kételkedést szított, de nem tudtam volna megmondani miért.
Ezzel távozott, s magányra leltem a kunyhó poros földjén ismét, míg nem beesteledett.

Győzedelmi dalt zengtek a katonák, mámoros hangulat és bódító italok illata szállta meg a foghelyemet,ami még mélyebbre taszított.
Mennyi időbe telik míg Apám észreveszi eltűnésemet? Talán már keresnek... Vagy a halottakat - vesztett katonákat- számlálják és tanácskoznak hogy hogyan is kerülhetnének fölénybe.
Az idő jelentőségét vesztette, eddig eszembe se jutott milyen fáradt vagyok-pedig az voltam, hisz a támadás váratlanul ért, s a haszontalan létem tudata libabőrössé tett.
Vajon hány halottja lesz ennek a háborúnak? Hány a hazájáért elesett katona szerelme és családja fog siratót énekelni a tömegsír előtt?
Több százak? Ezrek? Tízezrek?
A győzelemmel járó fájdalom megkeseríti majd mind, a túlélők jelenét és jövőjét.
A csatatéren rothadó hús szaga, a leszámolás és a szenvedés vége- még oly messze van. Talán csak most kezdődött.
Nem tudok aludni. Kísért mi következhet. Az én sorsom is megpecsételt volt már mikor megszülettem? Istenem ha hallasz mondd, mit szánsz még nekem?
Szemeim újból és újból lecsukódnának, de a félelem ébren tart, egy darabig...

Valaki erőteljesen meglöki a lábamat.
- Hé szajha ébredj! - a hang mély, rideg és ingerült. Kinyitottam a szemem és összehúztam magam, az oszloptól már fájt a hátam, a nyakam elgémberedett és egy ismeretlen szempár figyelte testemet. - Jól van, jól van itt az ideje hogy színt vallj édeském. Hadsereg nagysága, fegyverzetek, lőszerek. De akár más véget is vethetünk a dolognak.- nyalta meg szája szélét mocskos vigyorral az izmos katona, s ekkor pillantok meg a vállánál egy, a sötétben álló alakot. Újabb szempár.
- Előbb illedelmesen Dadosz, illedelmesen, s csak aztán keményen.-mondta az árnyék Dadosszal szemben nyugodt, még mélyebb hangon.

Mindketten közelebb léptek, Dadosz a szememen kívül mindenhol szemügyre vett. A tekintete éhes volt, de nem akartam arra gondolni mire éhezett.
-Nos, a két lehetőség adott paplány, a választás még a kezedben. Mi mindenképp jól járunk, te... pedig könnyen is megúszhatod. Így vagy úgy. Hajolt közelebb az indulatos.
A csuklóimat mozgattam, reménytelen próbálkozásaimmal igyekeztem uralkodni az érzelem hullámon ami végigsöpörni készült rajtam.
Nincs segítség, nincs menekülés, most nem. Tudok hadi titkokat, vannak információim, de az esélye hogy ebből a sátorból seb nélkül elszabadulok még ha el is mondom azokat, igen csekély...