Fogolyként

Közben

Az este történtek ismétlődtek. Nem egyszer.

De a kezemet senki sem engedte el, s bár Lucas karjaiban kissé megfeledkezhettem rabságomról, a napok teltek és emlékeztetnem kellett magamat a helyre ahonnan jöttem, és ahová szándékomban állt visszajutni. Valahogy.

Dadosz ritkábban látogatott, de ha jött nem könyörült, éjjel pedig Lucas próbálta lecsókolni fájdalmaimat, olykor sikeresen, ám sokszor sikertelenül.
Nem értem, miért nem enged el? Ahelyett hogy az egész tábor lotyója, csak egy katona szeretője lettem. Vagyis annak tarottam magam.
Azonban a 2 visitorom nélkül töltött éjszakák könnyekkel, éberen teltek. Hiába próbáltam köteleimmel kezdeni bármit, azok könyörtelenül ragasztottak a már megszokott oszlophoz.

Testem alultáplálttá vált. A zsákr...az anyag, amely foszlányokban még rajtam volt ridegséget ébresztett bennem, s egész nap nézhettem.
Nem kerestek már. Az Apám, a családom minden bizonnyal rég halottnak hitt, de miután nő nem ülhetett a trónra és kezemet Istenünknek ajánlottam fel nem volt akkora jelentőségem, mint aminek az adott helyzetben örültem volna.

Napjaim mind haszontalanul, eseménytelenül teltek. A tábor sehova sem mozdult, tőlem semmilyen információt nem vártak többé.
Mintsem feleslegessé váltam. Mégis fogoly maradtam.
Számat a nyöszörgésen, és sóhajokon kívül semmi más nem hagyta el.

Itt az ideje lépni valamit. Határoztam el. S az általam leggyengébbnek látott láncszemet tűztem ki célul, az ő ifjuságának befolyásolhatóságát.

A fiút, aki élelmet hozott nekem. Szemeit gyakran lesütötte, s épp csak addig ült le mellém, míg számba rakta az adagomat. Vajon hány lány van még ilyen ketrecben? Hányunknak van ételadagja és állandó kínzó embere?
Elhesegettem a nem segítő gondolatokat és vártam az aznapi látogatást. Az ifjú tanoncnak barna szeme, és fülig érő hullámos haja volt. Teste kevésbé izmosan, inkább szálkásan bújt meg egyszerű ruhájában, ami egy támadás során aligha védhette volna meg.
~
Úgy döntöttem elsőre szóra birom, s lassan kiépítve a kapcsolatot sikert érek majd el.
~
Belépett a kunyhóba. Leszegett fejjel mellém slattyogott, és letelepedett a kemény földre.