Fogolyként

Vonzó idegen

A helyiség levegője nyirkos volt és kintről hallani lehetett a tenger haragos hullámzását. Fegyverekkel csörömpölt az ellenség, egyesek győzedelmi dalt zengtek és szemembe ismét könny gyűlt, a félelem és a düh egyszerre sújtotta elmém és már nem tudtam magaban tartani..
És ekkor belépett egy harcos, egy katona.
Magas volt, izmos karján és lábán pedig apró vágások véreztek. Páncélzata díszes, aranyozott mintázatú lehetett a csata előtt,ám mostanra kopott és mocskos lett.
Mögötte állt megkötözőm is, aki így szólt 'A templomban bujkált, úgy hittem kedvedre való lesz'.
Bámultak rám mind a ketten, majd a kékszemű elment.
A férfi végignézett rajtam, szemében elhatározottságot láttam.
'Hogy hívnak?' -kérdezte nyugodt, türelmes hangon.
Egy szót sem szóltam. Ő,az ellenség, biztosan sok százat megölt és lerombolta Apollón szent templomát.
Vajon megkínoz? Bántani fog majd? Olyan megbízhatóságot sugárzott, olyan kedvesnek tűnt, és éreztem, bízhatnék benne... Miket beszélsz Briszéisz!! Térj észhez! Fogva tartanak, fogoly vagy és nem érezhetsz ilyesmit! Csak a menekülésre gondolj!