Fogolyként

Testemben is szavait

Udvarhölgyeim társaságában a kastély keleti szárnyában tettünk üdítő sétát, testi valónk egészségéért.
A ruhám szoros volt, fűzőt viseltem.
Hajamat kontyba fogták néhány hullámos tincset kihagyva, S mint valami kolónia feje, vezettem a többnyire taníttatott, hölgyek társaságát.
Egyszer csak megszólaltak a harangok - visszatért a király. A királyom, az uram, a mindenki által szeretett hódító.

A főépület felé indultam nyomomban az udvarhölgyekkel, szinte követni sem bírtak úgy rohantam - persze szépen sétálva, csak ahogy illik. Már vártam a pillanatot és férjuram reakcióját.

...

A Tanácsterem asztalának egyik végében álldogáltam csendben és teljes elégedettséggel.

"Mégis mire véljem ezt?"- mordult fel idegesen a király és tanácsadóira nézett.

"Higgye el uram, ha lett volna más megoldás, de..." - megbánóan és egyéb magyarázat nélkül jött a válasz.

"Nem volt más lehetőség, mint az újdonsült feleségemet megkötözve tartani a palotában?!"

Halovány mosoly jelent meg arcomon az elmúlt néhány nap eseményeire gondolva.

"Vigyáztunk rá és biztonságban volt Uram, de az első nap már szökésen kaptuk és a protokollt követve..."

"Milyen protokollról beszél?! Engem kellett volna értesíteniük ebben a kérdésben! Jó hogy nem zárták be a fogdába! Mégis hogyan várjam el a néptől a tiszteletet és hogy érjem el, hogy bízzanak bennem ha a saját feleségemet- a királynőjüket fogolyként tartom?!"

Jól esett a tanácsadók kioktatása, lassan már szinte vigyorogtam, akaratlanul is.

"De hisz, Xinon elmélete szerint a félelem hatásosabb eszköz. Ha Királyomat félik az emberek nagyobb tisztelettel bír, mint sem ha jóságosnak látják. - szállt vitába az egyik fiatal tanácsadó, mindenkit meglepve. Xinon Gondolkodó elméletei rég ismert és alátámasztott feljegyzések voltak- az addigiak közül számos nagy uralkodó ragaszkodott a nép rettegésben tartásának szükségességéhez.

A király egy pillanatra csak hallgatott, majd, ahogy enyhült a homlokán lévő ér lüktetése, nyugodt hangon megszólalt:

"A továbbiakban hozzám forduljanak az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben. Az Altakai Földet uralmam alá vontam a hadjárat során, így a következő haditanácsig a palotában leszek. Most kérem a Tanács hagyja el a termet, Félix Tanácsos és a feleségem pedig maradjon itt.

A köpenyesek egymást követve, kissé még megilletődve távoztak, és fiatal társuk meggondolatlan felszólalásán merengtek.

"Félix Tanácsos. Azt gondolom, maga igen fiatalon, igen fontos és nagy befolyással rendelkező csoportban kapott helyet. Elismerem hozzáértését a politikai kérdéseket illetően, azonban kevés ideje van még itt ahhoz, hogy átláthassa azt a politikai álláspontot, melyet képviseltetni kívánok. Bekerült a csoportba, mert szükségesnek éreztem egy fiatal álláspontjának ismeretét és a maga tovább taníttatását is hasznosnak és előnyösnek találom, de ne feledje, tanácsokra van szükségem, az eddigi álláspont mellett. Kérem, a következőkben tartsa ezt szem előtt mielőtt felszólal. Most távozhat."

"Igenis Uram. " Félix meghajolt, és megtépázott magabiztossággal szinte a padlóba süllyedve elment.

"Ami pedig Önt illeti- fordult felém- meggondoltabbnak és értelmesebbnek hittem. -kissé csalódottnak tűnt. Még mindig össze volt kötve a két kezem.

"Az ember gyakran téved." - Legalábbis ha azt hitted könnyű szerrel elfogadom ezt az újabb rabláncot.

"Nem értek egyet Önnel." Leült és bort vett a kezébe." Tudja, igen sokára értesültünk a maga létéről. A győzelmünk után halottnak nyilvánították a királyi család összes tagját." Elhallgatott és megevett egy sajtot. Mintha csak befejezte volna mondanivalóját, és az én megvallásomat várta volna.

"Nem értem mire akar kilyukadni." Már csak azért sem kívántam megszólalni, mert neki hála a halott családom emléke is belopózott gondolataim közé.

"A lényegre térve, rendkívül sokáig tudott rejtőzködni. Ebből arra jutottam viszonylag jó képességekkel rendelkezhet, s lám mégis a hűség tévesztette meg és csalta csapdába. Nem tudom tudott volna-e még jobban összetört lelkemen győzelmi táncot járni. Milyen sajnálatos. Sebezhetőnek éreztem magam, hiszen uralkodói tulajdonságaimat becsmérelte, sőt azok hiányát hangsúlyozta.

Felállt és közelebb jött hozzám. Merészen közel, szinte zavaróan és hangja túlzottan magabiztosan szólt:

"Ilyen egyszerű próbálkozásokkal csak a saját helyzetét rontja. De annyira nem, mint gondolná. Nincs akkor jelentősége az életének, hogy ebből problémát csinálnánk.
A maga birodalmának már vége." Kikötötte a kezemen lévő csomót. "Visszavágyhat, tervezgethet bosszút, de mind hiába. A maga jövője az én birodalmam számára örökösök nemzése. Ezzel az egy céllal tartja még az istene életben. Ha ez nem lenne, ez a cél, maga már nem élne. Arca már nagyon közel járt az enyémhez. Hiába hátráltam, falba ütköztem.
Nem tudtam mit mondhatnék, lyukat találtak a pajzson. Ha volt egyáltalán pajzs.
"Így hát. Javaslom gondolja át, kérem. A lehetősége egy kellemes életet biztosíthat magának." Kezével megérintett. Ott. Gyengéd érintês volt, lüktetést keltő, megbizseregtető.
"Menjen a hálótermünkbe és ott várjon, nemsoká csatlakozom Önhöz. Beatrice."

"Nem ez a nevem." Ennyit tudtam nyögni, nem többet.

"Emlékszik? Ez az új birodalom." Ujjával lökött egyet, mintha csak nyomatékosítaná testemben is szavait. "A magáé már nem lêtezik. Ebben Ön lêtezhet, de ahhoz kell a célja, és mostantól, ahhoz tartozik ez a nêv is. Barátkozzon vele."
Hátralépett kezét elvéve gyenge pontomtól, és mint aki dolgát vêgezte, nedves kezét megtörölve kiment a teremből.