Fogolyként

Kötelesség, csináld! (18+)

~ a hálóban ~

Kivette kezemből a fátylat és eldobta. Már korántsem gondterheltnek tűnik, sokkal inkább ingerültnek, mintha csak a probléma félelemmé változtatta volna azt a kis érzést az elmúlt ünneplős órák alatt.

Riadtan meredek rá, ahogy megfordít és letépi rólam fehér ruhámat alsószoknyástul, már csak épp hogy nem csúszott le a vállamon. Nem volt kedves, sem gyengéd. Szinte a hányinger kerülgetett ha arra gondoltam mi várhat még rám.

Nem szól egy szót sem. Csak maga felé fordít és elől is leszakítja a ruhát, szabadon hagyva így felső testem. Libabőrös lettem és ez máson is látszott. Magához lök és erősen csókolja ajkamat. Mintha csak igyekezne közelebb kerülni hozzám.

Azonban az ilyen mozdulatoktól én sosem leszek kész arra amit tenni készül.

Karon ragad s az ágyhoz vonszol. Lerúgja cipőjét és engem az ágyra lök. S most testemet bámulja miközben nadrágjából előveszi, s ingerelni kezdi férfiasságát. Így készült fel rám. De én még mindig ideges voltam, szinte féltem, testem az együttlétet semmilyen módon sem támogatta engem cserbenhagyva.

Majd fölém mászott, már kigombolt inggel és és kezemet ágyékához húzta:

"Kötelesség, csináld!" mormolta vágytól éhesen és mozgatni kezdte ujjaim.

Félelmemben követtem utasításait. Halk nyögések hagyták el száját, majd kezemet a fejem mellé az ágyhoz szorítva, nyálától nedves kezét levezette rajtam, s behatolt teljes hosszával, darabokra szaggatva. Felsikoltottam és kicsordult a könnyem. Borzalmasan fájt.

Ahelyett, hogy megszokhattam volna a helyzetet dolgozni kezdett rajtam, gyorsan és mélyen, cseppet sem kímélve.

Sokáig fájt, s a tudattal nem tudtam élvezni.

Megjelentek rajta az izzadságcseppek, a szobát pedig lassan betöltötte az ő nyögései és az én szuszogásom.

Ahogy kezdett fáradni, igyekvésem ellenére is a fájdalom lassan átalakult gyöngyöző örömmé és feledésbe merült ellenállásom egészen a pillanatig, mikor hatalmasat morgott és elment bennem.

Felkelt az ágyról engem pihegve otthagyva, összekötötte nadrágja derekát, s összehúzta ingét.

Utolsó pillantást vetett rám.:

"Elutazom. Az udvarhölgyek majd körbevezetnek." - s ezzel rám csukta az ajtót.