Fogolyként

Ki vagy te?

Feldobtak egy halottas kocsira, amelyet két deres ló húzott, fejemre zsákot húztak és így utat ereszthettem könnyeimnek.
Az úton hallottam a harcosok nyöszörgését, a félelmetes hörgéseket
De ami igazán megrémisztett az a  tudat, hogy az ellenség kezében vagyok.
Mit kezdenek majd velem?, megpróbálnak megszégyeníteni?, kihasználni és megerőszakolni?
De ki fogok tartani -mondtam magamban- küzdeni fogok a végtelenségig és megvédem magam ahogyan csak lehet. És ha adódik egy aprócska lehetőség is hogy megszökjek akkor megfogok.

Megállt a kocsi és valaki a vállára kapott. Ütöttem, vertem az illetőt de az rám se hederített, nyilván gyenge voltam..
Majd egy sötétebb helyiségben lerakott és a hátamat bevertem a mögöttem lévő kemény oszlopba.
Az idegen megfogta két karomat és hátrakötözte az oszlophoz.
Aztán mozgolódott körülöttem és hirtelen lehúzta a zsákot.
Arcommal szilárdságot és megtörhetelenséget igyekeztem tükrözni, kisebb nagyobb sikerrel.
Fehér hálóruhám kormos volt véres és szakadt, de kikötözőm külseje meglepett.
Ugyancsak egy harcos lehetett, de már tiszta ruhában, díszes öltözékben állt előttem.
Arcán halvány mosoly ült,de nem szólt semmit.
Világos kék, szinte világító szemeivel,végig tapogatta testem, s percek multán otthagyott a kunyhóban.