A csodadoktor

a csodadoktor - 9.rész - Nehéz napok

Adil ágyához érve, Ferman szomorúan konstatálta, hogy nem egyszerű helyzettel állnak szemben. A monoton csipogó gép hangján kívül teljes csend volt a szobában. Tanju a fejét lehajtva próbálta összeszedni magát. Doruk is könnyes szemmel állt Adil bácsi ágyának végében. Ferman képtelen volt megszólalni, annyira rettegett az esetlegesen elkeserítő választól, hogy egy hang sem jött ki a torkán. A csendet végül  Tanju törte meg.

- „30 perce hoztuk be, de azóta már kétszer omlott össze a keringése... Félek, hogy a következő alkalommal, már nem jön vissza." – mondta elcsukló hangon.

- „Mégis is történhetett? Ha egy hosszú lefolyású betegségről lenne szó, azt észrevettük volna, legfőképpen Ali, úgyhogy valami hirtelen válthatta ki ezt nála."

- „Igazad lehet Ferman, de ennek ellenére sem tudjuk, mi válthatta ki, és ha így marad, a legjobb, amit tehetünk, hogy kómába helyezzük."

- „Tanju, annak beláthatatlan következményei lehetnek, ezt te is tudod!"

- „Akkor hagyjuk meghalni Ferman!? Mégis mit gondolsz, jó kedvemből mondtam?"

- „Uraim, kérem ezt ne itt beszéljék meg!" – mondta Doruk.

- „Rendben van fiam, igazad van, te maradj itt, bármi változás történik azonnal értesíts minket, de már több mint 10 perce stabil, remélhetőleg van egy kis időnk meghozni a döntést."

Ferman felhívta Belizt, és elmondta, mi a helyzet, de próbálta nem megijeszteni a tényekkel, és mondta, hogy nemsokára felmegy hozzá az irodájába, amint több dolgot tud.

Ezalatt Tanju Selvi nővért nyugtatta, és próbálta neki elmagyarázni neki a várható következő lépést.

- „Akármit is szeretnétek tenni, a végső döntés Ali kezében van." – mondta Selvi sírva.

- „Hogyhogy?" – kérdezte Ferman.

- „Ügyvédi irat van róla, hogy ilyen helyzetben Adil életéről Ali hoz döntést. Mintha érezte volna, hogy valami baj lesz, néhány hete hitelesítette Beliznél ezt a papírt."

- „Ideje mindent elmondani Alinak." – mondta Tanju.

Ekkor Beliz lépett oda hozzájuk.

- „Beliz mondtam, hogy nem szabad most itt lenned." - szólalt meg Ferman.

- „Azt hiszem rájöttem mi történt." – mondta falfehér arccal Beliz.

- „Hogy mi???" - kérdezte mindenki egyszerre.

- „Nem bírtam tovább ilyen tehetetlenül, és bementem Adil bácsi irodájába, ahol mondtátok, hogy ez az egész történt. Próbáltam belegondolni, mégis mi történhetett. Ekkor két érdekes dolgot is találtam Adil asztalán. Először is, orvosi papírokat. Egy másik kórházból, Adil nevével.

- „Egy másik kórházban kezelték??" – kérdezte meghökkenve Ferman.

- „Nem értettem pontosan, de igen, azt gyanítom, valami komoly betegséggel, de ezt majd ti jobban fogjátok tudni." - mondta, és átnyújtotta a papírokat Fermannak.

- „És mi volt a másik dolog?" – kérdezte aggódva Selvi.

Ekkor Beliz szemei könnybe lábadtak.

- „Egy búcsúlevél... De ne ijedjetek meg, nem Adil írta, hanem Ferda. Elment. Senkitől sem búcsúzott el. Sem az édesapjától, sem tőlem. Adilnak írt egy levelet, amiben leírta, hogy habár szereti, nem tudja megszokni ezt a helyet és érzi, hogy tovább kell állnia. Azt is írja, hogy egyikőnk se keresse, visszajönni úgy sem fog, és csak nehezebb lenne mindannyiunknak."

Selvi keserves sírásban tört ki, úgy érezte összeroppan a történtek súlyától.

- „Azt gyanítom, egyébként is valamilyen betegsége lehet Adilnak, amit szégyelt bevallani előttünk, és Ferda, habár nem tudhatta, de ő volt az utolsó csepp ebben a pohárban."

- „Azonnal lánia kell ezeket a leleteket Alinak! Megoldást kell találnunk!" – kiabált Tanju.

- „Felhívtam, Alit és Nazlit, jönnek amilyen gyorsan csak lehet." – futott oda hozzájuk Gülin.

Ekkor Beliz elszédült, megtántorodva ragadta meg a mellette álló Selvi és Tanju karját.

- „Beliz, minden rendben?" – kérdezte Tanju.

- „Nem, azt hiszem nem vagyok jól."

Ferman nagyon megijedt, félt, hogy aggodalma beigazolódik, és valami komoly baj fog történni. De megbeszélték, hogy egyelőre nem beszélnek a baba dologról a barátaiknak. Nem is ez lett volna a megfelelő pillanat.

- „Szerelmem, menjünk fel az irodámba egy kicsit, nem lesz semmi baj." – karolta fel Ferman Belizt, és együtt elindultak.

- „Ha Ali talál valamit vagy valami történik, kérlek szóljatok nekünk!" – mondta még menet közben Ferman.

Ahogy beértek, Ferman azonnal leültette a kanapéra Belizt, és öntött neki egy pohár vizet.

- „Kicsim, mondd, mi a baj?"

- „Nem tudom Ferman, szerintem semmi komoly, csak szédülök kicsit. Nagyon félek, hogy valami történik Adillal. Illetve, ha őszinte akarok lenni, Ali reakciójától is tartok. Szegény, mindannyiunknál rosszabbul fogja viselni..."

/a folytatásban további váratlan fordulatok várnak a szereplőkre, amivel nem biztos, hogy meg tudnak majd birkózni.../