A csodadoktor

a csodadoktor - 11. rész - A család

3 nappal később

Az elmúlt hetek gondjai lassan kitisztulni látszódtak. Adil bácsinál egy nagyon ritka szívbetegséget diagnosztizáltak. A kezelése elkezdődött, de a felépülése lassú és nehéz folyamat volt, de úgy tűnt a nehezén mindenképpen túlvannak. Adil bácsi szobájában éppen Beliz volt bent.

- „Mondd csak lányom, a többiek tudják már, hogy nagypapa leszek?"

- „Meg akartuk várni, hogy jobban legyél, és csak utána bejelenteni, de azt hiszem lassan ideje elárulnunk hisz nemsokára látszódni is fog... – mondta Beliz – de el kell, hogy mondjam, hogy azt hiszem Ali már rájött, többször is finoman utalt már rá, de csak én és Ferman értettük."

- „Ismerjük Ali megfigyelési képességeit, várható volt, hogy hamarabb rájön, minthogy elmondjátok neki. Szerintem azért a bejelentés után, te és Ferman beszélgessetek vele, elvégre Leyla után ennek a babának is ő lesz a nagybátyja..."

Beliz erre a mondatra, önkéntelenül elmosolyodott... Család. Mennyire jó, hogy ezekkel a csodás emberekkel van körülvéve. Habár egyikőjüknek sem volt igazi családja, mégis egymás mellé sodorta őket a sors, és a kötelék közöttük olyan erős, mint egy valódi családnál. Adilt elhagyta a valódi lánya, Fermant Fatos balesete után nem tudták fiukként szeretni a szülei, Beliz először édesanyját majd édesapját és Kivilcimet vesztette el, Alit Adil bácsi egyedül nevelte fel, és Nazlinak is eléggé komplikált volt a családi háttere. De ezek az emberek csodás módon megtalálták egymást, és családként szeretik egymást. – gondolta Beliz, de ekkor még ő sem sejtette, hogy nem teljesen volt igaza az elgondoltakkal kapcsolatban...

Ezalatt egy fiatal lány lépett be a kórházba. Lány létére viszonylag magas volt, és nagyon jó stílusa volt. Habár elegánsan, de mégis lazán volt felöltözve, fehér inget viselt, fekete nadrággal és bőrdzsekivel, de mégis elég laza volt, mert ezt az egészet egy méregdrága sportcipővel lágyította. Levette a napszemüvegét, és elcsodálkozott a kórház láttán.

- „Hát ez tényleg olyan, mint egy palota..." – gondolta magában. A lány, habár nagyon izgult, továbbment, egészen a recepcióig.

- „Üdvözlöm, miben segíthetek?" – kérdezte mosolyogva Gülin.

- „Üdvölöm, igazából, én Dr. Ferman Eryigitot keresem, úgy tudom, itt dolgozik..."

- „Nos igen, itt dolgozik, szívsebész, és a sebészeti osztályt vezeti, de ma egész nap műt... Esetleg van időpontod? Vagy konzultációra jöttél?"

- „Szóval ő a vezető... hát persze..." – motyogta alig hallhatóan a lány.

- „Elnézést, mondtál valamit?" – kérdezte Gülin.

- „Nos nem, nem vagyok beteg, de szerettem volna beszélni vele, nagyon fontos lett volna. Mindenesetre nagyon köszönöm a segítségedet." – mondta a lány.

- „Várj egy percet! Ő itt Dr. Ali Vefa – mutatott Gülin az éppen arra sétáló Alira – ő Ferman egyik közeli munkatársa, lehet ő pontosabban tudja merre lehet Ferman professzor."

- „Szia, Ali vagyok. Miben segíthetek, miért keresed Ferman professzort? Nem látszol betegnek..."

- „Üdv Ali, hát valóban nem beteg vagyok, más miatt szeretném megtalálni Dr. Fermant. Nem tudod, hol van esetleg, vagy mikor lesz szabad?"

- „Sajnos, ha jól tudom, még tart a műtétje. Nem lehet tudni mikor végez..."

- „Figyelj csak Ali, kérdezhetek tőled valamit?"

- „Milyen ember Dr. Ferman? Azt mondta a recepciós hölgy, hogy ő a sebészet vezetője, azt már tudom, de van családja?" – kérdezte félve a lány.

- „Igen, ő az egyik legjobb sebész az országban. Van családja, a szerelme is itt dolgozik a kórházban, ő a tulajdonos. De miért szeretnéd ezeket tudni? Ezeket mindenki tudja róluk."

- „Hát én csak most érkeztem a városba, ezért nem tudtam ezeket a dolgokat. De azt, hogy miért szeretném tudni, azt sajnos nem mondhatom el senkinek."

Ali látta, hogy a lány szeme könnybe lábadt, amikor ezt mondta.

- „És mondd csak Ali, Fermannak és a kedvesének, van gyereke?"

- „Igen, Leylának hívják, de nem a saját gyerekük, hanem örökbe fogadták. De ez egy nagyon hosszú, és bonyolult történet, és talán jobb lenne, ha ezt már Ferman mesélné el neked."

- „Igazad lehet, köszönöm Ali, hogy segítettél nekem. Igazán kedves vagy. Egyébként elnézést kérek, be sem mutatkoztam, Eylül vagyok!"

- „Nagyon örvendek Eylül, örülök, hogy megismerhetlek. Remélem sikerül találkoznod Fermannal, és tudtok beszélni."

- „Én is nagyon remélem, illetve azt is, hogy találkozunk még Ali Vefa!"

- „Egyébként pont ugyan ilyen sportcipőt visel ma Dr. Ferman is... Milyen érdekes... - mondta Ali – Sajnos mennem kell, az én műtétem is kezdődik, minden jót Eylül!"