A csodadoktor

a csodadoktor - 90.rész - Baba!!

- "Mit mondtál neki???"

- "Hááát... Lehet, hogy valami jó hírt..."

- "Valami csodálatosat!! - mondta Ferman - Mondd csak, Kicsi, megismételnéd, tudod, csak, hogy biztosan jól hallottam-e..." - mondta gonoszan mosolyogva Ferman.

- "Eylül! Megőrülök, azonnal mondd el!! Mi lehet az a hír, amitől még egy kómában fekvő is felébred???"

- "Beliz... Beliz, én kisbabát várok. :)"

- "Miiii?!?!? Áhhh, ez fantasztikus!!! Utamisten, el sem hiszem!!!!" - mondta ujjongva Beliz.

- "Na igen, ez volt az a hír!" - mondta boldogan Ferman.

- "Az elmúlt hét után szükségünk is volt erre a sok jóhírre!" - mondta Eylül.

- "Így van... Elhiszitek ezt? Nagybácsi leszek!"

- "És hányadik hétben vagy?? Ki az orvosod?? Kisfiú lesz vagy kislány?? Lehet már tudni??" - kérdezgetett Beliz.

- "Nos, a 10. hétben vagyok, és Melek asszony az orvosom. De azt még nem tudom, hogy fiú lesz-e vagy lány... Ja igen, és Doruk még semmit sem sejt, nehogy eláruljátok neki! Mindenképpen én szeretném elmondani neki! :)" - mondta Eylül.

- "Jó-jó... Egy szót sem szólunk... :))" - mondta Ferman.

- "Szerintem ki fog ugrani a bőréből örömében!" - mondta Beliz.

- "Hát remélem. :)"

- "Eylül, mi ez a rengeteg seb és heg a kezeden?" - kérdezte Ferman.

Eylül és Beliz összenéztek. Mindkettejüknek eszébe jutott a nap, amikor a híreket kapták, és minden, ami a műtő előtt történt.

- "Nos... Tudod Ferman, aznap amikor a baleset ért téged, mindannyian összeomlottunk." - mondta Eylül.

- "De Eylül különösen... A műtéted iszonyatos volt, egyszer Tanju kirohant közben, és üvöltözött, hogyha nem kapsz vért, valószínűleg elveszítünk... És akkor Eylül..." - mondta Beliz, de nem bírta tovább mondani.

- "Akkor Eylül mi?"

- "Nem is igazán emlékszem... Annyi maradt meg, hogy teljesen elvesztettem a kontrollt. Soha nem éreztem még ilyet előtte... Szétvertem mindent, ami a kezem ügyébe került. Az utolsó, amire emlékszem, hogy minden csupa vér, és Doruk nyugtatót adott..."

- "Édes istenem... Eylül..." - mondta Ferman, és kezei közé vette Eylül kezét, és nézegetni kezdte a sebeket.

- "Ne aggódj már miattam... Csak az számít, hogy jól vagy, és itt vagy..."

- "De ezért nem kellett volna lerombolni a kórházat... :)"

- "Áh, szerencsére nem hagyták... :) Na én most visszamegyek egy kicsit dolgozni, el vagyok maradva a munkával, kettesben hagylak titeket, de nemsokára visszajövök. :)" - mondta Eylül és elköszönt tőlük.

- "Szerelmem..." - mondta Beliz.

- "Uhh... Kicsim, ez valami egészen hihetetlen... A húgom babát vár..."

- "Nagyon meglepődtem, de annyira csodálatos!"

- "Majd mondd meg neki, hogy ne dolgozzon nagyon sokat, nem kéne túlhajtania magát..." - mondta Ferman.

- "Persze, majd beszélek vele. De egy kicsit hagyom, hagy dolgozzon... Rendesen lelkiismeret-furdalása volt amiatt, hogy a kórházi ügyekben nem segített Vuslatnak... Éjjel nappal itt ült, vagy ha Doruk haza tudta vinni, nekem segítettek..." - mondta Beliz.

- "Mostmár minden rendben lesz. Itt vagyok, és jól vagyok, ne aggódj, minden olyan lesz, mint a baleset előtt." - mondta Ferman, és megsimogatta Beliz kezét.

- "Így legyen édesem, így legyen!" - mondta Beliz, és megpuszilta Ferman homlokát.

Délután még Eylül néhány órára bement Fermanhoz, és vitt neki a kedvenc ételükből, omelettet avokádóval. :) Eylül iszonyatosan boldog volt, hogy együtt ebédelhetett a bátyjával! Végre, ez tegnap még elképzelhetetlen volt.

Amikor este Eylül és Doruk hazaért, Eylül készített egy kellemes, gyertyafényes vacsorát a férjének. Megvacsoráztak, és beszélgettek.

- "Kicsim, köszönöm a remek vacsorát. Igazán meg kellett ünnepelnünk, hogy Ferman meg fog gyógyulni! :)"

- "Így van. Annyira boldog vagyok, hogy azt el sem tudom mondani!" - mondta Eylül, és eldöntötte, hogy ma este fogja elmondani Doruknak, hogy apa lesz.

- "Nem kérsz bort? Nem is ittál egy kortyot sem..."

- "Nem, nem kívánom..." - válaszolta Eylül, de Doruk nem vette a lapot. :)

- "Mit szeretnél csinálni? Megnézzünk egy filmet? Vagy menjünk esetleg sétálni?"

- "Hm... Egy séta jól esne... Menjünk. :)"

Összekészültek, és elindultak a környéken egy rövid sétára.

- "Egyébként szörnyű, hogy Acelya és Demir szakítottak... Ez a két bolond nem veszi észre, hogy egymásnak lettek teremtve..." - mondta Doruk.

- "Én nem aggódom. Mármint, most mindketten majd' megpusztulnak a szerelmi bánattól. Beszéltem mindkettőjükkel. De rá fognak jönni, hogy a szerelem mindennél fontosabb. :)"

- "Igazad van... Annyira örülök, hogy te itt vagy nekem... Téged szeretlek a legjobban ezen az egész világon!" - mondta Doruk.

- "Annyira aranyos vagy kicsim... :)"

- "Aranyos...? Aranyos vagyok?? Te talán nem engem szeretsz a legjobban??"

- "Hááát... Mostmár lehet, hogy csak a második vagy..." - mondta mosolyogva Eylül.

- "Hogy tessék?! Második? Milyen második?! Eylül, a férjed vagyok! Most meg min mosolyogsz, ez nem vicces!"

- "Mondjuk úgy, hogy mostmár egy másik Doruk van az első helyen..."

- "Miről beszélsz? Milyen Doruk??"

- "Egy másik Doruk, egy kisebb Doruk... :)"

- "Mivan?! Eylül, egy szót sem értek! Hol van ez a Doruk?"

- "Nem hiszem el, hogy nem érted... Van egy kicsi Doruk, itt, a pocakomban... Szívem, apuka leszel... ❤️ Babát várok..."

- "Hogy mi? Hogy apa leszek???"

- "Igen szerelmem, kisbabánk lesz!"

- "Istenem... APA LESZEK! APA LESZEEEEK!!!" - kiabálta örömében Doruk, majd felkapta Eylült, és megpörgette a levegőben.

- "Óvatosaaan, teee..." - nevetett Eylül.

- "Oh, bocsi... - mondta Doruk, és letette Eylült - Csak annyira boldog vagyok!!!"

- "Akkor örülsz neki? :)"

- "Hogy örülök-e?? Az nem kifejezés!! Ez volt minden álmom!!!"

- "Képzeld... Először, Fermannak mondtam el, mielőtt felébredt volna... Elmondtam, hogy nagybácsi lesz, és erre egyszerre minden gép össze-vissza csipogni kezdett, aztán egyszercsak kinyitotta a bátyám a szemét! :)"

- "Édes istenem... Ez annyira csodálatos!!!"

- "Nekem mondod... Szerintem soha életemben nem voltam még ennyire boldog!"

- "Ha kislányunk lesz, biztosan olyan gyönyörű lesz, mint te... De mindenképpen örökölje a szemeidet!" - mondta boldogan Doruk.

- "Beszéld majd meg vele... :) Még nem lehet tudni, hogy fiú lesz-e vagy lány, de biztosan olyan okos lesz mint az apukája..."

- "Uhh... Gondolj csak bele... Lehet, hogy ő is orvos lesz! Vagy tudós! Vagy űrhajós!!" - mondta nevetve Doruk.

- "Bármi is szeretne majd lenni, mi támogatjuk benne...:)"