A csodadoktor

a csodadoktor - 65.rész - Esti program

Otthon Doruk felment Eylül régi szobájába aludni, Ferman pedig Eylült átkarolva pihent a nappliban, amikor a megbeszélés után Beliz hazaért.

- "Sziasztok! Hogy vagytok??" - kérdezte egyből.

- "Jól. Minden rendben." - mondta Eylül.

- "A gyerekek és Doruk fent vannak. Leyla Basak asszonnyal játszik, Hakan és Doruk pedig fent alszik." - mondta Ferman.

- "Ahh, remek. :) De mi történt reggel??" - kérdezte Beliz.

- "Semmi komoly. Talán az utóbbi napok idegeskedése így jött ki rajtam. De már tényleg jobban vagyok. Elnézést kérek, amiért reggel csak úgy kirohantam."

- "Ne viccelj már, nem történt semmi. Csak az számít, hogy már jól vagy. Ferman, menj fel nyugodtan te is aludni, én főzök egy teát, és megnézünk egy filmet Eylüllel. :)"

- "Rendben. Eylül, jó lesz így?" - kérdezte Ferman.

- "Persze, menj csak."

Amíg a fiúk aludtak, Beliz és Eylül teáztak, és előkészültek a filmnézéshez.

- "De ugye tényleg jól vagy, és nem csak azért mondtad, hogy Ferman ne idegeskedjen...?" - kérdezte Beliz.

- "Neem. Tényleg jól vagyok."

- "Rendben. Csak, tudod, én is aggódtam. Egyszer én is ugyan így kirohantam egy megbeszélésről, mert rosszul lettem. Akkor derült ki, hogy terhes vagyok..."

- "Ohhh... Ezt nem is tudtam. Ne aggódj, semmi ilyesmiről nincs szó. Szerintem csak annyit izgultam Ferman és Doruk miatt, hogy nem bírtam tovább fizikailag. De látod, a fiúk is rendben vannak, és én is jól vagytok." - mondta Eylül, és Beliz vállára hajtotta a fejét, és megnézték a filmet.

Néhány óra múlva mindhárom fiú felkelt, és lementek a nappaliba. Hakant Ferman hozta az ölében.

- "Ohh! Hát felébredtetek!! 😍😍" - mondta Beliz.

- "Fel bizony. És ahogy látom, mindhárman ki is pihentünk magunkat." - mondta Ferman és megpuszilta Hakant.

- "Így van. :)" - mondta Doruk, és ő is megsimogatta Hakan arcát.

Ahogy Eylül őket nézte, azt mondta:

- "Hmmm... Eszembe jutott valami..."

- "Eylül! Nem!" - vágta rá egyből Ferman, és erre mindenki elnevette magát.

- "Ne aggodalmaskodj már állandóan... - nevetett Eylül - Most valami jó dolog jutott eszembe... :)"

- "Azt majd én döntöm el!" - mondta határozottan Ferman.

- "Szeretném valahogy meghálálni nektek a mait, úgyhogy arra gondoltam, hogy Belizzel elmehetnétek kettesben vacsorázni, mi pedig Dorukkal vigyázunk a gyerekekre... :)"

- "Uhh... Ez tényleg egy nagyon jó ötlet..." - mondta Ferman.

- "Igen... De Başak asszony már nem marad sokáig..." - mondta Beliz.

- "Nem baj... Doruk és én majd vigyázunk mindkettőjükre!"

- "Ohm... Igen? 😬" - kérdezte kissé félve Doruk.

- "Persze... Elvégre egyszer nekünk is lesz családunk...😇 - mondta Eylül, mire Doruk szeme felcsillant - Nem árt ha megtanuljuk, hogyan vigyázzunk a gyerekekre..."

- "Biztos?" - kérdezte Ferman.

- "Biztos!!" - mondta boldogan Doruk.

- "Ne aggódjatok. Nagyon jó lesz, és rátok fér egy kis kikapcsolódás... Ahogy elnézlek, főleg rád, Ferman... 😛"

- "Ha ha ha." - mondta cinikusan Ferman.

- "Ez esetben köszönjük, Eylül!" - mondta nevetve Beliz.

- "Nem kell semmit megköszönni, nyomás, készüljetek el! :)" - mondta mosolyogva Eylül.

Ferman Eylül ölébe adta Hakant, és Belizzel felmentek az emeletre készülődni.

Hamar elkészültek, lementek, de kicsit feszülten ácsorogtak az ajtó előtt.

- "Nem lesz semmi baj. Jól elleszünk." - mondta Doruk.

- "Gyerünk már! El fogjátok felejteni, hogy kell szórakozni!😂 Nyomás, induljatok!" - mondta Eylül.

- "De ha bármi baj van, azonnal hívjatok! Puszi nektek!" - mondta Beliz, és elindult az autóhoz.

De Ferman még mindig ott toporgott az ajtó előtt.

- "Bátyám, menj már!" - mondta szórakozva Eylül.

- "Doruk, mindhármójukat rád bízom! Érted?!"

- "Nem lesz baj! Nagyon figyelek majd rájuk!" - válaszolta Doruk.

- "Ferman, nagyon szeretlek, de az istenért, menjél már!😂" - mondta Eylül.

- "Jó, jó, megyek.😅"

- "Legyen szép estétek!" - mondta Eylül.

- "Nektek is..." - mondta Ferman, majd ő is elindult.

Doruk mosolyogva bezárta az ajtót, és bemenet a nappaliba, ahol Leyla a szőnyegen játszott Eylül pedig Hakannal az ölében ült.

- "Jól áll a baba a kezedben..." - mondta szórakozva Doruk.

- "Akkor vedd át egy kicsit, te... Lelkes apukajelölt... Lehozom Leyla játékait, mielőtt őt elaltatom, hagy játsszon egy kicsit."

Eylül felment a gyerekszobába és játékokkal a kezében jött vissza. Amint leért, látta, hogy Doruk fintorog.

- "Drágám... Van egy pici probléma..." - mondta Doruk.

- "Mi??"

- "Nem kértük meg Belizt, hogy cserélje ki Hakan pelusát, mielőtt elmentek..."

- "Ohhh, tényleg..."

- "De azt hiszem, kellene... - mondta Doruk és kicsit messzebb ült Hakantól - Drágám, parancsolj, tiéd a pálya.💁‍♂️"

- "Mi? Hogy én??"

- "Te vagy a lány!" - mondta Doruk.

- "Te meg az orvos!!" - vágta rá Eylül.

- "És? Én betegeket műtök, nem pelusokat cserélek!" - próbálta kivonni magát a feladat alól Doruk.

- "Najó! Tedd le Leylának a játékokat, és együtt fogunk pelenkát cserélni!" - zárta le a témát Eylül.

- "Na jó, rendben..."

Leylának letették a játékokat, majd mindketten Hakan mellé telepedtek a szőnyegre.

- "Kezdjünk bele. - mondta Eylül - Tiszta pelus?"

- "Megvan!" - válaszolta Doruk.

- "Krém?"

- "Megvan!!"

- "Hakan?"

- "Megvan! Kezdhetjük!!" - válaszolta végig hősiesen Doruk a kérdéseket.

/A következő részben a bébiszitterkedés további kaotikus pillanatairól olvashattok! 😩😂/