A csodadoktor

a csodadoktor - 102.rész - "Nem vagyok hajlandó átadni a vezetést!"

Reggel Ferman és Beliz kézenfogva léptek be a kórházba. Az éppen arra járó Adil bácsi állította meg őket.

- "Gyerekek, hát végre hazajöttetek! Nagyon jól néztek ki!! Hogy vagy Ferman?"

- "Jól vagyok, köszönöm... Sőt, mi több Adil bácsi, jól vagyunk, ugyanis..."

- "Ferman megkérte a kezemet!!" - fejezte be a mondatot gyermeki lelkesedéssel Beliz.

- "Aaaa! Micsoda jó hír!! Gratulálok!!"

- "Köszönjük szépen. :)" - mondta mosolyogva Ferman.

- "Ez csodálatos! Akkor meg se kérdezem, hogy sikerült a nyaralás... :)"

- "Remekül. Szerintem mind kipihentük magunkat. :)" - mondta Beliz.

- "Alival beszéltem többször is, mindig azt mondta, hogy nagyon jól érzi magát. Köszönöm, hogy őket is magatokkal vittétek!"

- "Ugyan már, semmiség. Mi voltunk a legboldogabbak, hogy ők is velünk lehettek. :)" - mondta Ferman.

Ekkor Eylül érkezett be a kórházba, rögtön oda is sétált Fermanékhoz.

- "Jóóreggelt mindenkinek! Adil bácsi, hogy vagy??" - kérdezte mosolyogva.

- "Remekül, lányom. Fermanékat éppen a nyaralásról kérdezgettem. A születésnapod hogy telt?"

- "Oh, szuper volt. Csak azt sajnáltam, hogy te és Selvi nem tudtatok velünk jönni..."

- "Majd bepótoljuk. :) És mi szépet kaptál? Mi volt a legjobb ajándék?"

Ferman kicsit elszomorodott. Azt hitte, Eylül majd a vitorlást fogja elmesélni, ami azért elég nagy ajándék volt, amit ráadásul Aniltól kapott.

- "A bátyámtől kaptam egy gyönyörű karkötőt. Nézd! - mondta, és meg is mutatta, mert azóta minden nap viselte - Családi ékszer, és elképesztően imádom!" - folytatta büszkén.

- "Valóban nagyon nagyon szép... :)" - mondta Adil.

Ferman büszkén elmosolyodott, és egy pillanatra el is felejtette, hogy számon akarta kérni Eylült, hogy mit is keres a kórházban.

- "Gyerekek, később még beszélünk, de nekem most mennem kell, megbeszélésem lesz..." - mondta Adil.

- "Azt hiszem ugyan oda megyünk, elkísérlek!" - mondta Beliz, és egy gyors csókot adott Fermannak, majd elindult Adil bácsival a tárgyalóba.

- "Miújság Ferman?" - kérdezte Eylül.

- "Semmi... Csak boldog vagyok, hogy tényleg tetszik az ajándék amit adtam... Várjunk csak... Majdnem elfelejtettem... TE MIT KERESEL ITT???"

- "Mi az, hogy mit keresek itt? Itt dolgozom..."

- "Megbeszéltük, hogy már nem jársz be!"

- "Fermaaan, nem beszéltük meg, hanem te kijelentetted... Az nem ugyan az... De én még dolgozni szeretnék... Jól vagyok, és csak unatkoznék otthon..."

- "De ilyen nincs! Néhány héten belül szülni fogsz, otthon kell maradnod!"

- "Minek? Hogy ha aztán kell, bejöjjek ide? Így legalább itt vagyok!" - magyarázta Eylül.

- "Ahj... Erről még beszélünk! De most mennem kell... Műtétem lesz..."

- "Remek, még úgy sincs dolgom, megyek veled, és megnézlek! Ez az első műtéted a baleset óta."

- "Na rendben, gyere. :)" - mondta Ferman, és mindketten a műtők felé mentek.

Eylül felment az üvegszobába, ahonnan a műtéteket nézni szokták, Ferman pedig elkanyarodott a folyosón és ment bemosakodni. Tanju, ő és Nazli műtött. Néhány perc múlva kinyílt a műtő ajtaja, és mindhárman beléptek, bent Acelya és a beteg előkészítve várták őket. Sikeres altatás után, Tanju kezdett.