A csodadoktor

a csodadoktor - 32.rész - "Valahogy el kell tüntetnem ezt a lányt."

Napokkal később Ferman és Tanju a folyosón hangos szóváltásba keveredett. Egy beteg volt a vita tárgya, Ferman és Tanju más-más módon akarták megműteni a beteget. A Ferman által kitalált módszer, kockázatosabb volt, de jóval rövidebb műtétre lett volna szükség. A Tanju ötlete a hosszabb, de a biztonságosabb eljárás lett volna. Mindketten eléggé kivoltak már, és éppen emiatt elég hangosan kiabáltak egymással. A folyosó végéről Ferda hallotta meg őket, és szaladt hozzájuk.
- "Mi folyik itt?" - kérdezte, amikor odaért hozzájuk.
- "Az folyik itt Ferda, hogy Ferman a veszélyes ötletei miatt, kész megölni a beteget!! - üvöltötte Tanju.
- "De így is meg tudjuk menteni! Ali és én megműtöm! Én vagyok a sebészeti osztály vezetője, én döntök!!"
- "Nem fogom hagyni! Ferman, ez veszélyes!" - üvöltött még mindig Tanju.
Ferda nem tudta lenyugtatni őket, de ekkor Eylül szaladt oda hozzájuk.
- "Elég legyen! Mindenki a szobába! Befelé!!"
Csend lett. Eylül feltépte a mellettük lévő szoba ajtaját.
- "Gyerünk, mindenki menjen be!!"
Ferman, Tanju és Ferda bementek, végül Eylül is, és becsapta maguk mögött az ajtót.
- "Az Isten szerelmére! Ez egy kórház, ha nem tűnt volna fel! Itt betegek is vannak! Mégis mi történt?!" - kérdezte Eylül.
Ferman és Tanju elég indulatosan még mindig a maga igazát bizonygatta.
- "Ilyen helyzetben, ha a két rangidős nem ért egyet, kié a döntő szó?" - kérdezte Eylül.
- "A végső döntés Belizé és Adilé." - mondta Tanju.
- "Remek. Felhívom Adil bácsit, ő fogja eldönteni, hogyan végzitek el a műtétet. De mind a ketten bent lesztek a műtét alatt. Rendben?"
- "Rendben." - mondták mindketten.
Amíg Eylül Adilt hívta, Ferman és Tanju fel-alá járkáltak a szobában. Ferda megpróbálta Fermant megnyugtatni. Utána járkált, és mondogatta neki, hogy nem lesz semmi baj. Próbált nagyon bizalmaskodni. Eylül letette a telefont, és Ferda és Ferman közé lépett. Megfogta Ferman kezét, és megsimogatta.
- "Ferman, kérlek nézz a szemembe. Adil jól fog dönteni. Ő volt a mentorod, csak bízz benne. Bízz bennünk. A beteg akárhogyan is, de meg fog gyógyulni."
Ferman is megsimogatta Eylül kezét.
- "Rendben, igazad van. Bízom Adilban, és bízom benned is."
- "Helyes." - mondta Eylül mosolyogva.
Ferda eléggé kiakadt, mikor látta, hogy Ferman és Eylül még mindig fogják egymás kezét. Ekkor Adil lépett be a szobába.
- "Ferman, Tanju, gyertek velem. Megbeszéljük a dolgot." - mondta, és a két fiú kiment a szobából Adil után.
Ezután Ferda Eylül felé fordult.
- "Nem kellettél volna. Én is meg tudtam volna nyugtatni Fermant." - mondta Ferda.
- "Nekem nem úgy tűnt. Ne haragudj, de szerintem Ferman nem is foglalkozott veled." - mondta Eylül.
Ferda nagyon mérges lett ennek hallatán. Közelebb lépett Eylülhöz, és azt mondta:
- "Azt hiszed, hogy Ferman a tiéd lehet?"
- "Már ne is haragudj, de azt hiszem, ehhez semmi közöd. És ha most megbocsátasz, nekem dolgom van." - mosolyodott el Eylül és kiment.
- "Ezt nem hiszem el, valahogy el kell tüntetnem ezt a lányt." - mondta magában Ferda.
Adil bácsi beszélt Fermannal és Tanjuval. Végül Ferman ötlete mellett döntött, és még aznap megműtötték a beteget. Minden rendben ment a műtét alatt és után is.
Két nappal később Ferman egy szál vörös rózsával érkezett a kórházba. Eylül szobájában épp Acelya, Eylül és Ferda beszélgetett egy műtét részleteiről. Ferman kopogtatott az ajtón, és belépett a kezében a rózsával.
- "Oh! Elnézést kérek! Nem akartam zavarni..."
- "Ferman! Nem zavarsz. Mit szeretnél?" - kérdezte Eylül.
Ferda nem tudta levenni a szemét a rózsáról. Ferman Acelyára és Eylülre kacsintott, és beljebb jött.
- "Csak meg szerettem volna köszönni, hogy kiállt mellettem Tanju ellen... Szóval... Köszönöm." - mondta zavartan, és átadta Eylülnek a rózsát.
- "Hát igazán nincs mit Ferman. Örülök, hogy segítettem neked." - színészkedett elpirulva Eylül.
- "Ferman professzor! Nem is tudtam, hogy ön ennyire romantikus!" - mondta direkt Acelya.
Ferda természetesen teljesen ki volt akadva a látottaktól. Eylül vízbe tette a virágot, és ezt mondta:
- "Nos, igen Acelya, ha tudnád, hogy Ferman professzor mennyire figyelmes velem... Ferman, még egyszer köszönöm. Esetleg meghívhatlak lent egy kávéra?"
- "Elfogadom, köszönöm szépen!" - mondta Ferman.
- "Akkor gyere, menjünk. :)" - mondta Eylül, és ő és Ferman kimentek a szobából.
Amint bezárták az ajtót, és kicsit távolabb értek, mind a ketten őrülten nevetni kezdtek.
- "Hát ez nagyon jó volt!" - mondta Ferman.
- "Korán reggel helyretettük! Ha eddig nem utált engem, akkor mostmár biztosan... - nevetett Eylül - Ez az ötlet honnan jött? Nem is mondtad, hogy erre készülsz..."
- "Nem is terveztem. Beliznek ma van névnapja, és technikailag a város összes vörös rózsáját felvásároltam neki, hogy reggel meglepjem. Természetesen oda meg vissza volt tőle a szerelmem. :) Ő találta ki, hogy a Tanjuval való kis vitát használjuk ki erre, és hozzak neked egy szál virágot... Így jött az ötlet... "
- "Zseniális! Nekem nem jutott volna eszembe. Egyébként én is úgy várom, hogy odaadhassam Beliznek az ajándékát. :)"
Ezalatt Ferda és Acelya Eylül szobájában maradtak.
- "Azthiszem, mi végeztünk itt Ferda..." - mondta Acelya, és kiment a szobából, és egyedül hagyta Ferdát a szobában.
- "Nem hiszem el! Még vörös rózsát hozott neki!!" - mondta Ferda magában.
Ebben a pillanatban Doruk lépett be kopogás nélkül az ajtón. Meglepődött, hogy Ferdát találta bent egyedül.
- "Oh! Elnézést! Eylült kerestem volna..."
- "Eylül nincs itt!!" - mondta dühösen Ferda.
- "Öhm... - mondta Doruk megpillantva a rózsát - és ön hozott vörös rózsát Eylülnek...?"
- "Ne hülyéskedj velem, te bolond!"
- "Akkor honnan van a rózsa?"
- "Áh! A rózsát Eylül bájos udvarlója hozta! Valószínűleg oda vannak egymásért, Eylül kisasszony rögtön ki is tette az asztalára..." - mondta cinikusan Ferda.
- "Hogy tessék?!?" - kérdezte mérgesen Doruk, persze mit sem sejtve arról, hogy csak Ferman a "titkos udvarló".
- "Udvarló... Szerető... Nevezd aminek akarod. Eylül kisasszony valamit nagyon tudhat, hogy ilyen hamar, ennyire szerelmes lett..." - mondta Ferda.
- "Igen... Valamit tudhat..." - mondta elkeseredve Doruk, és visszazárta az ajtót, és elment.