A csodadoktor

a csodadoktor - 26.rész - A telefonhívás

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Nazli Amerikába költözött. Néha telefonon beszélt az otthoniakkal, de leginkább Acelyával és Belizzel. Alit többször is próbálta hívni, de nem vette fel. Amikor a lányokkal beszélt, próbálta magát boldognak mutatni, de hiába az új, menő munkahely, nem volt boldog. Azt hitte, idővel majd jobb lesz, de Ali, a barátai és kórház hiánya napról napra egyre elviselhetetlenebbül fájt neki. Otthon kicsit jobb volt a helyzet. Ferman kitalálta, hogy mivel a hétvégén az egész csapat szabad, menjenek el piknikezni együtt.
Reggel korán indultak. Beliznek már gömbölyödött a pocakja, de nem volt kérdés, hogy ő is megy. Ezért szerveztek lazább programot, illetve azért is, hogy Ali kimozduljon egy kicsit, és társaságban legyen.
Tényleg mindenki eljött. Gülin, Demir, Acelya és Doruk egy autóval jöttek. Ferman, Beliz, Eylül és Tanju pedig Ferman autójával. Adil és Selvi vitték Alit. Gyönyörű helyen voltak, és szép volt az idő. Nagyon jókat beszélgettek, jól érezték magukat. Tanju kapcsolt zenét, Gülinék társasokat hoztak, Beliz és Eylül óriási plédeket terített le. Adil és Selvi gondoskodott a finomságokról.
Evés közben Eylül óvatosan előállt egy témával, amit már egy ideje meg akart kérdezni.

- "Figyeljetek csak. Most, hogy egy csapat orvossal eljöttem piknikezni, lenne egy kérdésem. Szóval jövő hétvégén..."

- "Nem!" - vágta rá abban a pillanatban Ferman.

- "Nemáár, lövésed sincs mit akarok kérdezni...!" - mondta hisztisen Eylül.

- "Ferman, hagy mondja már végig..." - mondta Beliz.

- "Hidd el, pontosan tudom mit szeretne... Nem Eylül, még túl korai lenne visszatérned a pályára. Nem engedem!"

Eylül nem szólt egy szót sem.

- "Szerelmem ha tényleg erre gondoltál, még szerintem is túl korai. Csak nem szeretnénk, ha bajod esne..." - mondta Doruk.

- "Persze, hogy erre gondoltam, ugyanis a nagyokos bátyám sajnos valószínűleg belelát a fejembe... De Fermaan, nagyon hiányzik már a játék, és egy fontos meccs jön...én meg tudnám nyerni a csapatnak." - mondta Eylül és szomorúan Doruk vállára hajtotta a fejét, Doruk pedig megpuszilta a haját.

- "Szerintem, ha akar menjen." - mondta Tanju.

- "Tessék? Nem!" - vágott vissza Ferman.

- "De kérlek Ferman...Ali, mondd csak, te mit gondolsz?" - kérdezte Eylül.

- "Szerintem több kárt teszünk azzal, ha eltiltunk a sportolástól. Technikailag letelt a kötelező 6 hét a baleset óta. Az, hogy a bátyád mit mondd az egy másik dolog, értsd meg, hogy aggódik érted. De ha belemegy, én jövő hétvégén szabad vagyok, és elmegyek a meccsedre! Szemmel tartalak, hogy ne legyen baj..." - mondta Ali.

- "Az nagyon klassz lenne. Köszönöm! Látod Ferman, Ali és Tanju szerint is oké..."

- "Fuuu... Na jó, egy feltétellel!"

- "És mi lenne az?"

- "Amint azt érzed, akár csak egy kicsit is, hogy valami nincs rendben, meccs állásától függetlenül lecserélteted magad, és azonnal kiállsz! És én is, és Ali is ott leszünk, és nagyon fogunk figyelni téged!" - mondta nagyon szigorúan Ferman.

-"Rendben, rendben, rendbeeen! Köszönöm! - mondta Eylül és gyorsan odaült Ferman mellé és megölelgette - Ígérem, nem lesz semmi baj."

Ebben a pillanatban megcsörrent Beliz telefonja. Ránézett és látta, hogy Nazli hívja. Megmutatta a telefon képernyőjét a mellette ülő Fermannak és Eylülnek, majd felállt, és távolabb ment a csapattól, és felvette a telefont.

- "Szia Nazli. Mondd..."

- "Beliz. Szia. Zavarhatlak?"

- "Eljöttünk a srácokkal közösen piknikezni. Mindenki itt van, de odébb jöttem, mondd nyugodtan, történt valami?"

- "Piknikezni? De jó nektek! Gondolom Alit szeretnétek jobb kedvre deríteni..." - ábrándozott el Nazli.

- "Igen, valóban. Nos, miért hívtál?"

- "Haza szeretnék menni! Nem bírom tovább! Nagyon hiányzik Ali és hiányoztok ti is. Meg lehetne valahogy oldani, hogy hazamenjek?"

Ezalatt Ferman és Eylül bajlósan összenéztek, Ferman finoman mutatta, hogy Beliz után megy. Amikor odaért, és meglátta Beliz arcát, egyből tudta, hogy ez nem egy hétköznapi telefonhívás.

- "Várj egy percet. Idejött hozzám Ferman. Kihangosítalak. Mondj el mindent."

- "Rendben, azt hiszem, jobb is ha mindketten hallotok."