A csodadoktor

a csodadoktor - 89.rész - Eylül titka, Ferman reakciója

- "Ferman, én vagyok. Kicsi... Te mondtad nekem mindig, hogy olyan olyan vagyok mint te, csak kicsibe... Ferman, mostmár értem, téged elveszíteni magam mellől, olyan érzés, mintha elvesztettem volna a másik felemet... A jobbik felemet... Annyira hiányzol... Még az is hiányzik, hogy mérges legyél rám... Mit nem adnék azért, ha most dühös lennél, amiért azt mondom neked, hogy milyen öreg vagy, vagy hogy milyen rosszul táncolsz... Ferman... Ne aggódj, nagyon vigyázunk a gyerekre és Belizre. De nagyon kérlek gyere vissza hozzánk. - mondta Eylül és sírni kezdett - Könyörgöm, ígérd meg nekem, hogy felkelsz... Emlékszel, amikor én sérültem meg, te is mennyire izgultál az ágyam fölött... - mondta, és nem vette észre, hogy Ferman arcán egy könnycsepp futott végig - De én felkeltem, és visszajöttem hozzád. Kérlek, csak szorítsd meg a kezem, hogy tudjam, hogy itt vagy velem... Vagy tudod mit? Pihend ki magad szépen! Hogy aztán megint a régi legyél... Hogy elmenjünk kirándulni és felkapj a hátadra, és csak rohanj velem... Pihenj egy kicsit, aztán nyisd ki a szemed... Emlékszel, mindig mennyire de mennyire mérges tudtál lenni rám, amikor mindenféle dolog történt velem, aztán te tudtad meg utoljára... - mondta Eylül, habár végig sírt, most egy picit elmosolyodott - Elmondok neked egy titkot... De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek... Oké? Ígérd meg, ez egyenlőre a mi titkunk lesz... Rendben? Ferman... Ferman, én kisbabát várok! Hallod, bátyám, nagybácsi leszel! Te vagy az első, akinek elmondtam... - kezdett még jobban sírni Eylül, amikor a gépek heves csipogásba kezdtek - Mi történik??? MI TÖRTÉNIK??? FERMAN! FERMAN!" - és ekkor Ferman kinyitotta a szemeit!

- "Eylül..."

- "Uramisten!!! Ferman!! Igen, én vagyok, itt vagyok veled!!" - mondta, és simogatni kezdte az arcát.

- "Eylül...."

- "Drága bátyám!! El sem hiszem!! - mondta Eylül, és örömében össze-vissza puszilgatta - Várj egy percet!!! - majd Eylül felpattant, és rohangálni kezdett a kórteremben - Várj, azonnal szólok... MINDENKINEK!!!" - kiabálta, és kirohant a folyosóra.

- "A BÁTYÁM FELÉBREDT!!! FERMAN FELÉBREDT!!"

Néhány perccel később, már Doruk, Beliz, Ali, Nazli, Adil és Tanju is ott volt. Mindenki iszonyatosan boldog volt!

- "Minden értéked kiváló! Hamarosan rendben leszel!" - mondta boldogan Tanju, Eylül és Beliz pedig sírtak, de hosszú idő után végre az örömtől.

- "Nagyon de nagyon hiányzott már nekünk, Ferman professzor!" - mondta Nazli.

- "Pedig végig itt voltam veletek. A kómában fekvő betegek, habár nem reagálnak, de mindent hallanak, ami körülöttük történik." - mondta Ferman óvatosan Eylülre nézve, aki mosolyogva lehajtotta a fejét.

- "És mikor jöhet haza?" - kérdezte lelkesen Beliz Adilt.

- "Ha minden rendben lesz, a hétvégén hazaengedjük. :) De addig is sokat kell pihennie!"

- "Mi most megyünk, pihenj csak, később még benézünk!"

- "Rendben Ali köszönöm. :)" - majd ő és Nazli kimentek.

- "Doruk fiam, menjünk mi is. Hamarosan kezdődik a műtétünk. Ferman, később visszajövünk mi is!" - mondta Tanju.

- "Rendben Tanju, megyek. Kicsim, várj meg, aztán este együtt hazamegyünk." - mondta Doruk, majd megpuszilta Eylül homlokát, és Tanju után ment.

Beliz és Eylül maradtak bent.

- "És otthon ugye minden rendben?" - kérdezte Ferman.

- "Igen, kedvesem. Eylül és Doruk átköltöztek hozzánk, és mindenben segítettek."

- "Igen, hallottam... Ezért kérdeztem... Hogy... Áll-e még a ház meg ilyesmi... :)" - mondta mosolyogva Ferman.

- "Ohhh ezaz!! - dőlt hátra megkönnyebbülten Eylül a székén - A humora a régi... Köszi Ferman, nagyon vicces vagy."

- "Jólvan na, ezt nem hagyhattam ki..."

- "De mostmár soha életemben nem leszek többet mérges rád! Mondhatsz akármit! Még a csalán is jöhet!! - mondta, és mindhárman elmosolyodtak - És... Mondd csak... Akkor te tényleg mindent hallottál...?" - kérdezte óvatosan Eylül.

- "Kicsi, mondtam már, hogy mindent. Szerintem... Azért ébredtem fel, mert egyszerűen nem hittem a fülemnek... :)"

- "Mi?? Várjunk... Eylül, te voltál bent nála egyedül, mielőtt felébredt..." - mondta elgondolkodva Beliz.

- "Öhm... Igen..."

- "Mit mondtál neki???"

- "Hááát... Lehet, hogy valami jó hírt..."

/Próbáltam úgy beosztani a részeket, hogy karácsony alkalmából valami szépet lehessen olvasni. :)
Kellemes karácsonyi ünnepeket Mindenkinek!/