A csodadoktor

a csodadoktor - 56.rész - Eylülnél betelt a pohár

Ferman a telefonjáért nyúlt, és Eylült hívta.

- "Szia, még vezetek, úton vagyunk, gyorsan mondd." - vette fel Eylül a telefont.

- "Gondoltam, mert én is, csak annyit szeretnék, hogy ha hazaértetek, megtennéd, hogy átjössz hozzánk?"

- "Csak én?"

- "Igen, csak te. Fontos."

- "Ferman, történt valami?"

- "Nem, de gyere át, hogy ne is történjen..."

- "Ohm, rendben, amint hazaérünk, megyek." - mondta Eylül, és letette a telefont, és beletaposott a gázpedálba.

A fiúk nem értették, mi történik, és amikor Eylül már a megengedett sebesség többszörösével ment, Çağrı megkérdezte:

- "Eylül, mi történt?? Lassíts! "

- "Semmi nem történt, de ha hazaérünk, én átmegyek a bátyámhoz."

- "Csak te? Minek??"

- "Igen, csak én!"

- "De nem úgy volt, hogy kettesben leszünk egy kicsit..."

- "Haver, ne hisztizz már, nem látod rajta, hogy valami fontos dologról van szó!!" - szólta le Çağrı Dorukot.

- "Egyáltalán nem hozzád szóltam!!" - akadt ki Doruk.

- "De komolyan mondom, rossz nézni, amit művelsz!" - emelte fel a hangját Çağrı is.

- "Elég legyen! - kiáltott fel Eylül, és hirtelen lefékezte az autót - Komolyan mondom, hogy elegem van! Mindannyian azt akarjátok, hogy veletek legyek, aztán mérgesek vagytok, amiért nem tudok egyszerre 3 felé szakadni! Most hazamegyünk, én átmegyek a bátyámhoz, Çağrı, te szépen elmész a meccsedre, én hazajövök, miután beszéltem Fermannal, és Doruk tényleg veled leszek, és ha Çağrı hazaér a meccs után, vele is töltünk egy kis időt! Megfelel esetleg mindenkinek?? " - kérdezte Eylül.

- "Igen, és ne haragudj..." - mondta Doruk.

- "Bocs, Eylül." - mondta Çağrı.

- "Nem haragszom senkire, csak annyit kérek, hogy ne veszekedjetek!" - mondta nyugodt hangon Eylül, és hazáig mind a hárman csendben voltak. De valójában Eylül már elég feszült volt, csak próbált lenyugodni.

Ahogy Eylül otthon leparkolt, egy szó nélkül kiszállt a kocsiból, és elindult Fermanékhoz.

Doruk megpróbálta megállítani egy pillanatra, megfogta a kezét, de Eylül nem hagyta, és mélyen a szemébe nézett.

- "Doruk, figyelj, eléggé feszült vagyok, szükségem van a bátyámra, engedj el kérlek."

- "Rendben..."

Çağrı nagyon halkan ahogy Doruk mellett elment, csak ennyit mondott:

- "Gratulálok, haveeer..."

A két fiú bement a házba, Eylült pedig Ferman engedte be. Amikor Ferman ajtót nyitott, Eylül egy szó nélkül szorosan megölelte. Ferman is átölelte a húgát, de nem teljesen értette, mi történt.

- "Hahó, Kicsi, mi ez a gondterhelt arc...?" - kérdezte Ferman, miközben bementek a nappaliba.

- "Beliz hol van?"

- "Felment, lepihent egy kicsit..."

- "Jólvan..."

- "De mi a baj? Azt érzem, ha nem hívtalak volna, akkor is jöttél volna..."

- "Igen, ez biztos. Senkit nem akarok most látni, csak téged, Ferman."

- "Hát ez érthető, egy ilyen remek testvért, mint engen... - mondta mosolyogva Ferman, és megsimogatta Eylül arcát - Na gyerünk, mondd el, mi történt?"

- "Doruk és Çağrı teljesen kikészít! Állandóan csak veszekednek és beszólogatnak egymásnak!!"

- "Ahha, ez remek, mert pont erről szeretnék veled beszélni." - sóhajtott fel Ferman.

- "Talán te tudsz valamit, amit én nem?"

- "Igen, és kénytelen vagyok elmondani... - kezdett bele Ferman - Nos, az a helyzet, hogy Doruk mondott pár dolgot nekem is és Beliznek is..."

- "Mi? Miről??"

- "Arról, hogy elég féltékeny Çağrıra, mert szerinte te tetszel neki..."

- "Ezt nem hiszem el! Nem is tudom, melyik a nevetségesebb, az, hogy ezt gondolja, vagy az, hogy megint mindenkinek beszél róla, csak nekem nem... Akkor ezért viselkedik ennyire utálatosan Çağrıval?"

- "Mi mondtuk neki, hogy ez egy hülyeség, de..."

- "De persze ez őt nem érdekli. Természetesen csak az ő véleménye létezik ezen a világon..."

- "Szerinte Çağrı szerelmes beléd, és el akarja őt tüntetni mellőled..."

- "Çağrı nem szerelmes belém... Ő ilyen... Közvetlen..." - kezdett bele a mondatba Eylül, amikor a szomszéd kertből hangos kiabálást hallottak. Egyből tudták, hogy ez csak Çağrı és Doruk lehet.

- "Hallottam, amit a telefonba mondtál!!" - lökte meg Doruk Çağrıt.

- "Nem is baj! Minden szavam igaz volt! Mi az?! Talán fáj az igazság??" - lökött egyet nevetve Çağrı is Dorukon.

- "Mindjárt az arcod fog fájni! Laposra verlek!!" - durrant el teljesen Doruk agya.

Doruk éppen neki akart menni Çağrınak, amikor Ferman addigra átért, és éppen az utolsó pillanatban közéjük állt, és szétválasztotta őket.

- "Elég legyen!!! - üvöltötte Ferman - Megőrültetek??!?"

- "Ferman!!" - kezdett volna bele Doruk, de félbeszakították.

- "Fogd be! - kiabált még mindig Ferman, és odébblökte Dorukot, majd hátrafordult Eylülhöz akinek ekkor már könnyes volt a szeme.

- "Eylül, ugye jól vagy...?" - lépett oda Çağrı, de Eylül hátrébblépett.

Letörölte a könnyeit, és ezt mondta:

- "Çağrı, indulj el a meccsedre, és kérlek, aludj néhány napot egy szállodában."

- "Igen, ez így lesz a legjobb!" - mondta kemény hangon Doruk, de Eylül tovább folytatta:

- "Én pedig visszaköltözöm Fermanhoz." - mondta nagyon határozottan.

- "Hogy tessék?" - kérdezte Doruk, mert azthitte, rosszul hall.

- "Így van, így lesz a legjobb. - mondta Ferman - Çağrı, kérlek, indulj el, Eylül és én pedig most elmegyünk."

Çağrı bólintott egyet, egy szó nélkül összepakolt és elment, Ferman kézenfogta Eylült és elmentek, Doruk pedig ottmaradt egyedül a házban...