A csodadoktor

a csodadoktor - 98.rész - Eylül szülinapja

- "Beliz..."

- "Igen?"

- "Biztos, hogy elmész délelőtt Anilall?"

- "Baj? Mi az Ferman?"

- "Nem, csak... Csak nem tudom hova tenni ezt az embert... Az előbb is megfogta a kezed..."

- "Féltékeny vagy??"

- "Minek hazudjak... Igen."

- "Édesem... Semmi okod rá. Anil és én... Igen, együtt voltunk, de ez már elég régen volt. Most, hogy felbukkant, nem váltott ki belőlem különösebb érzelmeket. Jó barát, és ennyi. Szeretlek. Bízz bennem. :)"

- "Bízok, persze, hogy bízok. Csak nagyon szeretlek, és kicsit megijedtem, amikor megtudtam, hogy közös múltatok van..."

- "Figyelj, ha nem szeretnéd, nem megyek. De a többiek is mennek, nem lennénk kettesben."

- "Nem, menj csak nyugodtan. Csak ezt meg szerettem volna beszélni..."

- "Rendben. Nagyon szeretlek. Ha te pedig elmész edzeni, kérlek, csak óvatosan. Még nemrég épültél fel, vigyázz magadra."

- "Rendben..." - mondta Ferman, és magához húzta Belizt, és hosszan megcsókolta.

Ezután lementek, és a srácok elmentek Anillal, Doruk és Eylül felmentek a szobájukba pihenni, Ferman pedig meglátogatta a közeli edzőtermet.

Délután mindenki visszatért, a srácok már Anil nélkül, és elkezdtek készülődni az esti bulira.

Ferman és Beliz kibéreltek egy hangulatos kis éttermet a közelben, oda mentek mind. Mindenki megérkezett, Anil is, nem egyedül...

- "Sziasztok!"

- "Szia Anil! Örülök, hogy eljöttél..." - mondta Eylül.

- "Szeretném nektek bemutatni a nővéremet!"

- "Sziasztok, Seray vagyok!"

- "Úristen, Seraaaay!!! Kedvesem, de rég láttalak!!" - rohant oda Beliz és megölelgette.

- "Beliz, édesem!" - mondta Seray boldogan.

- "Hányan vannak még ebben a családban...?" - morogta oda Ferman Tanjunak.

- "Lövésem sincs..." - mondta nevetve Tanju.

- "Na, szerintem ajándékozzunk!!" - kiáltotta el magát Demir.

- "Igeeen!" - kiabált Acelya is.

- "Jó, mi kezdünk!" mondta Tanju, és ő és Vuslat Eylülhöz lépett.

- "Boldog szülinapot!" - mondták és átnyújották az ajándékukat.

Ezután Aliék és Demirék is ajándékoztak, majd Beliz is. Végül Anil és Seray léptek Eylülhöz.

- "Boldog születésnapot..." - mondta Anil, és egy kulcsot adott át Eylülnek egy kis dobozban.

- "Köszönöm szépen... Ez micsoda?"

- "Lehet, úgy néz ki, mint egy kocsikulcs... De ez nem kocsi, ez egy kicsit nagyobb..." - mondta Seray.

- "Nem egészen értem..."

- "Ez az egyik vitorláshajóm kulcsa, a kikötőben megtalálod! Mostantól a tiéd, ha lejártok majd ide, ez innentől ez a te hajód lesz, megtanítalak majd vezetni. Használd egészséggel!" - mondta Anil.

- "Ezt nem mondod komolyan?!😍"

- "Anil, vettél neki egy vitorlást?😍" - kérdezte Beliz.

- "Hát igen, nem tudtam, minek örülnél..."

- "Nagyon nagyon örülök, köszönöm szépen!" - mondta Eylül, és átölelte Anilt és Serayt is.

Ferman nem bírta tovább... Hogy lehet, hogy ez az ismeretlen alak, azt hiszi, megveheti kilóra a szeretteit?? Fogta magát és kisétált az étterem udvarába, és rágyújott.

Odabent még mindenki nagyban örömködött.

- "Uh, kicsim, hajóskapitány leszel??❤️" - kérdezte mosolyogva Doruk.

- "A te saját hajóskapitányod!!❤️"

- "Igazán szép, hanem a legszebb ajándékot te adtad Eylülnek... Köszi, Anil, aranyos vagy..." - mondta Beliz.

- "Igazán nincsmit..." - mondta Anil, és átkarolta Beliz vállát.

Ezután Anil, Beliz és Seray leültek hármasban beszélgetni, Demir, Ali, Acelya, Nazli Eylül és Doruk pedig kiszaladtak egy néhány percre a kikötőbe megkeresni a vitorlást.

Ezalatt Vuslat kiment Fermanhoz.

- Minden rendben? Te dohányzol?"

- "Csak nagyon ritkán... Eylüllel szoktam, de most ő túlságosan el van foglalva Anillal..."

- "Hát mert elég komoly ajándékot kapott tőle..."

- "Hát persze, Anil adta a legkomolyabb ajándékot a húgomnak..."

- "Hát nagyon örül neki... De ne rontsd el az örömét... Ettől téged nem szeret kevésbé..."

- "Eylül egy nagyon őszinte és jó ember... - kezdett bele Ferman - Olyan testvért érdemelne, mint Anil."

- "Ne beszélj butaságokat... Ugyan olyan jó vagy te is mint ő, ti így együtt egészítitek ki egymást..."

- "Hát nem tudom... Kicsit feleslegesnek érzem magam... Beliz és Eylül is olyan jól kijönnek Anillal... Fel se tűnne nekik, ha nem lennék itt..."

- "Szerintem ez nem igaz... De gyere, menjünk vissza, győződj meg erről a saját szemeddel is. :)"

Ahogy Vuslat és Ferman visszamentek, akkor értek vissza a srácok a kikötőből.

- "Anil, ez a hajó valami hihetetlen!!" - mondta Eylül amikor beért.

- "Örülök, hogy tetszik! - mondta Anil és megint átölelte Eylült - Aranyos vagy, hogy így örülsz... Tudod, olyan érzésem van, mintha a kishúgom lennél... :)"

Fermannak ezt hallva, megint PICIT felment a vérnyomása. De mielőtt megszólalhatott volna, Eylül ránézett, és ő szólalt meg.

- "Áh, nekem itt van Ferman, ő bőven elég... :)" - próbált poénkodva menteni Eylül, hátha Ferman nem robban fel a dühtől.

- "Anil, gyere, csináljuk néhány közös képet!" - mondta Acelya, majd ő és Demir, elvitte onnan Anilt, Eylül pedig egyből Fermanhoz sietett.

Odafordult hozzá, és halkan azt suttogta:

- "Nagyon szeretlek, kérlek, ne húzd fel magad..."

- "Még egy ilyen, és esküszöm neked, agyonverem..." - mondta Ferman, aki alig bírta tűrtőztetni magát.

Ekkor Doruk lépett még oda hozzájuk.

- "Ferman, ne tedd tönkre ezt az estét, kérlek..."

- "Így van... - mondta Eylül - Ennek az estének tökéletesnek kell lennie, igaz?" - mondta Eylül finoman utalva, hogy még ma egy lánykérés is lesz...

- "Rendben..." - mondta egy kicsit higgadtabban Ferman.