A csodadoktor

A csodadoktor - 39.rész - Titok

Másnap reggel Eylül amint beért a kórházba, egyből Doruk kórtermébe sietett.

- "Áhh, kicsim, jó reggelt!" - mondta Doruk.

- "Jó reggelt, hogy érzed magad?"

- "Jól vagyok. Ali és Tanju nemrég voltak bent nálam, délután már haza is engednek!!" 

- "Micsodaa? Hát ez remek!! Akkor szervezek egy csodás esti programot magunknak! Mit szólsz?"

- "Igen, igen, menjüünk!! - ujjongott Doruk - Nagyon-nagyon szeretném!!"

- "Szuper! Egyébként valami fontosat szeretnék elújságolni neked, de most arra nincs időm, majd este elmesélem. Viszont... Lenne egy gyors kérdésem..." - mondta Eylül.

- "Éspedig?"

- "A játék... Amit Fermannal Ferda ellen játszunk... Habár a baba születése előtt mindenképpen el akarjuk mondani neki az igazat, azért addig, még lett volna pár ötletünk..."

- "Rendben, engem nem zavar..." - mondta teljes nyugodtsággal Doruk.

- "Komolyan?"

- "Persze komolyan. Teljes mértékben bízom bennetek. Csak azért jobban örülök így, hogy tudok róla..."

- "Tudom és sajnálom. Az első perctől kezdve el kellett volna mondanom..."

- "Nem baj. Már egyáltalán nem haragszom. És mindketten sokat tanultunk az esetből..." - mondta Doruk.

- "Így igaz... - gondolkodott el Eylül - Doruk... Nagyon szeretlek téged..."

- "Én is téged..." - mondta Doruk és megcsókolta Eylült.

- "Na jó, most már tényleg mennem kell... De készülj, este remek programok várnak ránk, és egy nagyon jó hírt is mondok neked!" - mondta mosolyogva Eylül.

- "Hidd el, már alig várom... :)"

Eylül kiment, és ahogy a folyosón éppen Ferman szobájába tartott, valaki megállította.

- "Alá kellene írnod a jövőheti műtétbeosztást!" 

Eylül megfordult, és látta, hogy Ferda szigorú tekintettel nézi őt.

- "Hát persze, aláírom."

- "Mondd csak, meddig fogsz még itt dolgozni?" - kérdezte Ferda.

Eylült eléggé meglepte ez a rosszindulatú kérdés. De nem esett kétségbe, rögtön tudta hogy mit válaszoljon.

- "Nem terveztem ennyire sokáig maradni, de úgy alakult, hogy egy bizonyos dolog miatt, nem tudnám itthagyni ezt a kórházat. Éppen tegnap hosszabbítottuk meg a szerződésem. :) " - válaszolta mosolyogva Eylül.

Ferda arcára fagyott a mosoly, hihetetlenül mérges lett. Azt hitte, hogy mivel Beliz kikerült a képből, ha visszatér, egyenes út vezet majd Fermanhoz. De Eylül minden elképzelését keresztülhúzta.

Ebben a pillanatban Ferman sétált arra a folyosón. 

- "Elnézést, ha nem haragszol, most megyek... - mondta Eylül Ferdának, és egyből Fermanhoz rohant - Ferman!"

- "Igen?"

- "Épp hozzád indultam. Tudnánk most beszélni?" - kérdezte Eylül.

Ferman látta, hogy Eylül épp Ferdától jön, és azt is, hogy még mindig nézi őket. Úgy tett, mintha körbenézne, hogy nem látja-e őket senki, és mivel csak Ferda volt éppen akkor ott, megfogta Eylül kezét, és azt mondta :

- "Hogyne... Gyere, menjünk az irodámba... :)" - és elindultak.

Amikor beértek, leültek és beszélgettek egy kicsit.

- "Egyébként tényleg meg szeretnék veled beszélni valamit..." - mondta Eylül.

- "Még van 1 órám a következő műtétemig, úgyhogy mondd nyugodtan. Csak nincs valami baj...?"

- "Neem, nincs baj. De tegnap egy fontos dolgot beszéltem meg Belizzel..."

- "Igen... Sejtettem, hogy komoly dologról lesz szó... De megint Beliz hamarabb tud mindent mint én..." - morgott Ferman.

- "Mert a döntésemnek leginkább hozzád van köze... És éppen ezért félek is kicsit elmondani... Végtére is szerintem örülni fogsz, de nem akarom, hogy magadat hibáztasd..."

- "Eylül, kérlek mondd el, mi történt..."

- "Úgy döntöttem, abbahagyom a kosárlabdázást." - mondta Eylül.

- "Hogy tessék? Mégis miért??? Ez az életed!"

- "Ez volt az életem. A balesetem után az fájt a legjobban, hogy magadat okoltad a velem történtekért, és nem fogom hagyni, hogy ilyesmi még egyszer előforduljon."

- "Ahha... És szerinted nem magamat okolom most, amiért véget vetsz a karrierednek?!" - mondta dühösen Ferman.

- "Ferman..."

- "Nem, Eylül! Nincs semmi Ferman... Nem akarom, hogy miattam tönkretedd az életed!!"

- "Hagy fejezzem be..."

- "Eylül, most nagyon mérges vagyok rád, nem biztos, hogy be akarod fejezni..."

- "De igen!! A kosárlabda volt az életem. De elég volt. Mostmár ti vagytok az életem! Ferman, túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy egy újabb sérülés örökre szétszakítson minket. Eddig törtem-zúztam magam a pályán, mert nem volt vesztenivalóm! De mostmár itt vagytok nekem... "

Ferman nem tudott megszólalni, de könnyek szöktek a szemébe.

- "Nagyon szeretlek titeket. Ezt a döntést én hoztam meg, és legfőképp magam miatt. Ferman... Ferman, kérlek ne légy dühös rám..." - fejezte be Eylül már majdnem sírva.

- "Kicsi... Dehogy vagyok dühös rád... Sajnálom, nem gondoltam bele. Büszke vagyok rá, hogy a testvérem vagy. Nagyon szeretlek." - mondta Ferman és szorosan megölelte a testvérét.

- "Viszont... Van egy másik hírem is..." - mosolyodott el Ferman karjai között Eylül.

- "Azt hittem, már nem tudsz ennél is jobban meglepni..."

- "Pedig meg foglak. Ugyanis... - mondta Eylül és megfogta Ferman kezét - a húgod a kórház tulajdonosának úgy gazdasági asszisztense!"

- "Hogy mi?? Semmit nem értek..." - momdta óriási mosollyal az arcán Ferman.

- "Beliz mellett fogok dolgozni, ha a baba születése után visszatér a kórházba. Egyetemre fogok járni, és mellette itt dolgozom majd."

- "Ezt el sem hiszem! Eylül!! Nagyon boldog vagyok! Hát ezért beszéltél erről először Belizzel!"

- "Pontosan. :)"

- "Oh az én csodálatos szerelmem és a kishúgom! Együtt fantasztikusak lesztek!"

- "Én is így gondolom..." - nevette el magát Eylül.

- "Doruk mit szólt?"

- "Áh, még nem volt időm elmondani neki, de Tanju és Ali délután hazaengedik. Megígértem neki, hogy a délutánt együtt töltjük, elviszem a tengerpartra, majd ott mondom el neki. Egyébként... Ti miről beszéltetek múltkor...?" - kérdezte Eylül.

- "Áhhh... Hogy mi? Mi nem beszéltünk semmi fontosról..." - hebegett-habogott Ferman.

- "Ferman... Te nekem nem tudsz hazudni... :)"

- "Nem hazudok! Miért hazudnék? Egyébként meg ha nektek lányoknak lehetnek titkaitok, nekünk miért ne lehetne? Mármint nincs... De ha lenne, szerintem lehetne nyugodtan..." - mondta Ferman, de alig bírta kiszenvedni ezt a mondatot magából.

- "Aha, értem... Egyébként örülök, hogy jóba lehettek, ez nagyon sokat jelent Ferman. Tudom, hogy nem volt könnyű, de köszönöm. :)" - mondta Eylül.

- "Ugyan már Kicsi. Érted bármit. :)"