A csodadoktor

a csodadoktor - 20.rész - Ferman haragszik Dorukra

A lányok Eylüllel töltötték majdnem a teljes napot. Sokat beszélgettek, de Eylül sikeresen kerülni tudta a 'Doruk-témát' a többiek előtt. De mégis egész nap Doruk járt a fejében. De aznap nem jött be hozzá.

Másnap Eylül felkelhetett és a saját lábán ment le Fermannal és Belizzel reggelizni. Néhány asztallal arrébb Demir és Doruk reggelizett.

- "Nézd, Eylül lejött reggelizni! Hihetetlen, milyen erős ez a lány. Nem mondanám meg, hogy 4 napja a műtőasztalon feküdt." - mondta. Demir.

- "Igen, látom, csodás." - mondta Doruk.

- "Tesó, most mi bajod? Rosszat mondtam? Azt hittem, kedveled Eylült..."

- "Nem mondtál rosszat, csak nincs jó kedvem."

- "Akkor?"

- "Olvastad a mai híreket? - kérdezte Doruk - A sporthíreknél van egy cikk Eylülről..."

- "Tesó, ez várható volt, mostmár itt játszik, és nagyon csúnyán lesérült."

- "Nem csak erről van benne szó." - lett egyre dühösebb Doruk.

- "Hanem?"

- "Azt írják, a felépülést követően, külföldön folytatja a karrierjét. Néhány hét és elmegy az országból. "

- "Azért ez nem ilyen biztos. Nem minden igaz, amit az újságok írnak."

Eközben a másik asztalnál Fermanék is beszélgettek.

- "Olvastam a cikket a mai újságban rólad. Mindenfélét írnak benne." - dobta fel a témát Beliz.

- "Persze, mindenféle hülyeséget. Szenzációhajhász az egész cikk, mivel nem nyilatkoztam, kitaláltak egy csomó ostobaságot." - mondta Eylül.

- "A kórházban is hírzárlat van, igaz?" - kérdezte Ferman.

- "Persze, abban maradtunk Eylüllel, ha felépül, kiadunk egy nyilatkozatot, de addig semmi, nem is kell ezzel foglalkoznia." - mondta Beliz és Eylül is bólogatott.

- "Szuper, így lesz a legjobb." - mondta Ferman.

-" Egyébként nézd Ferman, nekem is olyan nyakláncom van mint neked! " - váltott témát Eylül és mutatta meg büszkén a nyakláncát.

-" Kitől kaptad? Ezt eddig még nem láttam."

- "Nem láthattad még, mert tegnap kaptam Doruktól."

Ferman abban a pillanatban félrenyelte a falatot. Köhögni kezdett, és a poharáért nyúlt. Beliz lehajtotta a fejét, és próbált nem nevetni. Eylül ijedten nézett a testvérére.

- "Ferman, jól vagy?"

- "Aham, persze, jól vagyok, de azt hiszem, hogy most mennem kell. Ugye nem gond?" - köhécselt továbbra is Ferman.

- "Nem gond, ha végeztünk, én visszakísérem Eylült." - mondta Beliz.

- "Rendben szerelmem, később beszélünk." - mondta Ferman és megcsókolta Belizt, és megpuszilta Eylül homlokát.

Eközben Demir és Doruk a másik asztalnál, továbbra is erről beszélt.

- "Az a legegyszerűbb ha megkérdezzük tőle." - mondta higgadtan Demir.

- "Nem kell, nem fontos, nem is érdekel! Mennem kell." - mondta Doruk, és felállt az asztaltól, és otthagyta Demirt.

Eylül látta hogy Doruk elment, és még csak nem is köszönt neki. Nem értette miért kerülni napok óta. Beliz visszakísérte a kórtermébe, de sajnos Beliznek dolgoznia kellett, így néhány órára magára hagyta őt.

Este felé Eylül megkérte Gülint, hogy mondja azt Doruknak, hogy valami baj történt vele, és orvosra van szükség. Amint Gülin szólt Doruknak, Doruk mint egy őrült rohanni kezdett Eylül kórterme felé. Feltépte az ajtót, és beszaladt.

- "Eylül!" - kiabálta, de a kórteremben nem volt senki. Ekkor bezáródott Doruk mögött az ajtó. Eylül halkan szólalt meg.

- "Itt vagyok és beszélnünk kell."

- "Azt mondták baj van! Azt hittem rosszul vagy! Mondd már el nekem, mégis miért csináltad ezt?" - vonta kérdőre Doruk kiabálva Eylült.

- "Mert másképp nem vagy hajlandó beszélni velem! Mi történt, napok óta kerülsz engem!"

- "Ha úgy is elmész,mégis miről beszéljünk!? Nem akarok beszélni veled! Menj csak el nyugodtan! Olvastam, hogy átigazoltál!"

- "Hogy tessék?? Te tényleg előbb hittél annak az újságcikknek, mint nekem? Meg sem kérdezel, csak elhiszed, amit látsz, és kerülsz engem? Nem is megyek el! - kezdett el sírni Eylül - De tudod mit? Igazad van. Meg akartam beszélni veled hogy mi a baj, de látom már hogy nekünk nincs miről beszélgetnünk!" - kiabált könnyes szemmel Eylül.

- "Eylül..." - mondta Doruk is könnyes szemmel, halkan.

- "Menj ki!" - törölte le a könnyeit Eylül.

- "De Eylül, kérlek..."

- "Azt mondtam menj el!"

Ebben a pillanatban Beliz és Ferman lépett be. Nem számítottak Dorukra, de még jobban meglepődtek, amikor látták, hogy Eylül sírt és Doruknak is könnyes a szeme. Beliz szaladt  oda Eylülhöz.

- "Drágám, van valami baj?"

- "Nincsen, gyertek be kérlek, Doruk éppen menni készült."

Doruk kiment, de Ferman gyorsan felmérte a helyzetet, és azt mondta:

- "2 perc, mindjárt visszajövök." - majd Doruk után sietett.

- "Doruk!" - kiáltotta Ferman határozottan.

- "Uram, sietek." - hazudta Doruk, sejtette hogy mit akarhat mondani Ferman.

- "Nem, most nem sietsz, ugyanis beszélnünk kell." - mondta keményen Ferman.

- "Hallgatom uram."

- "Nem tudom, mit szeretnél Eylültől, de ha még egyszer, csak egyetlen egyszer sírni fog miattad, én esküszöm neked, hogy elintézlek. Világos?"

- "Rendben, elnézést kérek Dr. Ferman."

- "Ne tőlem kérj elnézést. Mesélt Eylül a tőled kapott nyakláncról. Tudtad, mit jelent, hisz én már meséltem neked az enyémről. Én a szerelmemtől kaptam, éppen ezért nagyon bátor húzás volt, hogy vettél egyet a húgomnak. De ez a lány az imént miattad sírt a kórteremben. Ezen gondolkozz. És ha hallgatsz rám, jobban teszed, ha elkerülöd őt."

- "Megértettem, Dr. Ferman."

- "Helyes." - suttogta félelmetes szigorral Ferman, és visszament a lányokhoz.

Ma estére Acelya és Demir volt beosztva, ők aludtak bent Eylülnél. Amikor megérkeztek, Fermanék hazaindultak.

- "Gyere csak Demir! - mondta Ferman és kihívta Demirt a folyosóra - Doruk lesz ma az éjszakás, és lehet megpróbál majd bejönni a húgomhoz. Kérlek ne engedd neki. Az imént csúnyán összevesztek és Eylül sírt is. Nem akarom ezt még egyszer meglátni."

- "Sírt?? Rendben Ferman, figyelni fogok... De Doruk a barátom..."

- "Állj! Nekem is a barátom, de ma átlépett egy határt."

- "Rendben, uram, megértettem. Csak mi leszünk bent nála. Ne aggódjon."

- "Köszönöm."

Mindketten visszamentek. Ferman még elköszönt Eylültől, majd Belizzel kézenfogva elindultak haza.